Télen és kora tavasszal ezekkel a virágokkal teheted színessé a kerted

A legtöbb kerttulajdonos arra törekszik, hogy a tél zord, kopár időszakát a lehető legjobban lerövidítse, minél több hónapban találkozhasson nyílóvirágokkal. E növények nem csupán számunkra fontosak, hanem az évről évre szélsőségesebbé váló, egyre több felmelegedési és fagyos periódussal váltakozó télen felébredő ízeltlábúak számára is létfontosságú táplálékforrások. Csokorba szedve bemutatok néhány közismert és kuriózumnak számító fajt a cserjék, hagymás-gumósok és évelő lágyszárúak közül.

Téltemetők (Eranthis)

A nemzetség, amelynek neve görög eredetű (Er – anthos) és “tavasszal virágzót” jelent, eurázsiai elterjedésű: az Öreg Kontinensen egy, Kis-Ázsiától Japánig pedig nyolc faja ismert. Közös bélyegük, hogy minden fajuk mérgező, földben telelő (geofiton) hagymagumós, virágzáskor tőkocsányukon murvalevél-gallért viselnek, lombleveleik elvirágzás közben bújnak csak ki a talajból, nagy, sárga, egyes fajoknál fehér csészelevelekkel díszítenek, mivel sziromleveleik apró, szarv alakú, nektárt termelő kürtökké fejlődtek, sok porzójuk van és sok termőlevelükből tüszőcsokor típusú csoportos termésük fejlődik.

Az egyetlen európai faj, a közönséges téltemető (Eranthis hyemalis) faji jelzője (“hyemailis”) “télen virágzót” jelent, magyarországi őshonossága ugyan kérdéses, de természetvédelmi oltalom alatt áll, így gyűjtése szigorúan tilos.

A téltemető tüszőcsokrára húzzunk papírtasakot magfogáshoz – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Szinte bármelyik kertészeti termékeket árusító boltban találkozhatunk a római provinciáról elnevezett kisázsiai téltemetővel (Eranthis cilicica), amely vöröses szárával, keskeny-sallangos murvalevél-gallérjáról és sötétsárga csészeleveleiről jól elkülönül a hazai fajtól.

Balra védett téltemető (Eranthis hyemalis), jobbra kisázsiai téltemető, jól látható a nektárt tartó kürtökké fejlődött szirom – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

A téltemetőket érdemes cserjék, fák alá telepíteni, azonban a borostyánnal, kis télizöld meténggel nem tud versenyezni, azok könnyedén elnyomják. Könnyen szaporítható: a termés felnyílásakor elrepíti a magokat, ezt megelőzendő a sárguló, de még fel nem hasadt tüszőcsokrokra húzzunk kis papírtasakot, majd a kiszóródó magokat vagy helybe, vagy cserépbe vessük el, a magoncaink három éves koruktól már virágoznak.

Sáfrány (Crocus)

A krókuszok Dél- és Közép-Európától a Kaukázusig őshonosak, rendszertanuk bonyolult és ezért fajszámuk bizonytalan. Általában kora tavasszal nyíló hagymagumósok, de az ókor óta a Közel-Keleten közkedvelt jóféle sáfrány (Crocus sativus) ősszel nyitja virágait, tűzpiros bibéit fűszernek gyűjtik, ára az arannyal vetekedik.

Habár Magyarországon 6 taxonjuk közül a fehér (C. albiflorus), halvány (C. vittatus), kárpáti (C. heuffelianus), szepességi (C. scepusiensis), tarka (C. reticulatus) és az illír (C. tommassinianus) sáfrány természetvédelmi oltalom alatt áll, ezek kertészeti fajtái könnyen beszerezhetők.

Illír sáfrány – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

A krókuszok nagyon fontos táplálékai a korán ébredő méheknek és poszméheknek. Az ősszel nyíló fajok (pl. pompás sáfrány – Crocus speciosus) hagymagumóit tavasszal, a tavasszal nyílókét ősszel kell telepíteni a kertünk napos részébe, legjobban a gyepben érzik magukat a legjobban, a fűfelület kiegyenlítő hatása jótékonyan hat krókuszainkra, ellenben csak a nem vagy csak ritkán taposott részére ültessük őket. A kerti, jórészt hibridogén eredetű sáfrányok ritkán érlelnek toktermést, legegyszerűbben a sarjhagymagumók leválasztásával szaporíthatók, nagyobb hagymagumók félbe is vághatók, de ekkor évekig csak vegetálni fog az egyed.

Jácint (Hyacinthus)

A nemzetség prehellén növényistennek, Zeusz dédunokájának, Amüklosz spártai király fiának, Hüakinthosznak állít emléket, aki Zeusz fia, Apollón isten kedvese volt. Egy balesetben Apollón diszkoszával eltalálta és megölte Hüakinthoszt, akinek a kifolyó véréből nőttek ki a jácintok. A mitológia másik változata szerint Zephürosz, a nyugati szelek istene ölte meg Hüakinthoszt, Apollón a kifolyó véréből teremtette a virágokat.

Keleti jácint (Hyacinthus orientalis) – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

A növénynemzetség Kelet-Mediterrán eredetű, mindössze 3 faja van, kertjeinkben a keleti jácint (Hyacinthus orientalis) szinte közönséges. Az alap változat magról könnyen szaporítható és szaporodik is, a dús virágzatú, féltelt vagy telt virágú fajták azonban csak sarjhagymák leválasztása révén.

Tulipán (Tulipa)

A ‘tulip’ szó a perzsa turban jelenti, a tulipán több nemzet kultikus növénye: első ábrázolása a Kr. e. VIII. századi dél-kaukázusi szkíta leletanyagban található, összekötő minta a hun és magyar, kirgíz, jakut és kazáni tatár kultúrában is, az Oszmán Birodalomban az uralkodóház szimbóluma.

A tulipán nemzetségbe 125 faj tartozik, ezek nagy része Közép-Ázsiában található meg vadon, de őshonosak Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Távol-Keleten és Dél-Európában is. Több faj – például az erdei tulipán (T. sylvestris) – meghonosodott a kontinens számos pontján.

Tulipánok – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

A Kazán-szorosban fedezett fel egy bennszülött, citromsárga virágú fajt Borbás Vince, amelyet Tulipa hungarica (magyar tulipán) néven írt le. A kerti, hibrid fajokat Tulipa ×gesneriana néven foglaljuk össze, a mai napig közkedvelt, cirmos leplű, ún. Rembrandt-tulipánok pedig a mozaikvírus fertőzés eredményeképpen jöttek létre.

A tulipán hagymás növény, azonban ez a hagyma a legtöbb faj esetében csupán 1 éves, minden évben a tönkről új hagymatest fejlődik, az azévi, virágzó pedig elszárad, így egyre jobban “elássa” magát és végül már nem képes virágozni. A vad vagy botanikai fajok magvetéssel könnyen szaporíthatók, hagymájukat sem kell felszedni, ezzel szemben a hibrid változatokat 3–5 évente szedjük fel és ültessük újra. Hogy az újraültetést minél jobban elodázzuk, a hagymákat csupán 3–5 cm mélyre ültessük az ajánlott 10–12 cm helyett, így csak későbbre “ássák el magukat”.

Keltike (Corydalis)

A mákok közeli rokonai a “tavaszt keltők”, jórészt az északi féltekén találhatók meg és mintegy 540 fajuk ismert. Hazánkban négy fajuk és egy hibridjük – közepes (C. intermedia), törpe (C. pumila), odvas (C. cava), ujjas (C. solida) és utóbbi kettő hibridje, a Vajda-keltike (C. ×vajdae) – minden üdébb erdőben és folyók árterein megtalálható.

Ujjas keltike jól érzi magát akár kőrepedések között is – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Az őshonos fajok terméseit nem védett területen gyűjthetjük, a magokat a fák és cserjék alá szórva csodálatos és kellemesen illatos tavaszi virágszőnyeget kapunk néhány év alatt. A közepes és törpe keltikéket kiskertekbe, az ujjas és odvas keltikét nagy kertekbe és parkokba javasolt telepíteni. A fényes, fekete magokat a hangyák is terjesztik (myrmekochoria jelensége), felületén magas olajtartalmú sejtekből (elaiosoma) álló, ún. hangyakenyér található, ezért a hangyák elhordják bolyaikba, ahol azonban csak a hangyakenyeret fogyasztják el, így a magok szabadon kicsírázhatnak.

Kökörcsin (Pulsatilla)

A kökörcsin szavunk török eredetű, a “kök” szó kéket jelent és a virágszínre utal (lásd még a kökény kék terméseit is). A nemzetségbe legalább 40 faj és számos hibrid tartozik, hazai taxonjai mind védettek. Rövid életű évelő lágyszárúak, virágaikat levélzetük kihajtása előtt vagy azzal egy időben nyitják. Elsősorban sziklakertekbe telepítsük, mert a konkurenciát, gyomosodást nem viselik jól.

Kökörcsinek aszmagjai viaszérésben – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Terméseik bóbitás aszmagok, amelyeket viaszérésben kell leszedni: a “bóbitát” óvatosan simogatva, gyengéden húzzuk meg, amikor a termések a kezünkben maradnak, akkor azonnal el kell vetni őket: fontos, hogy homokos kerti földkeverékbe egyesével szurkáljuk el az aszmagokat úgy, hogy csak a “mag” része kerüljön a talajba, a bóbiták álljanak ki, mivel a csírázásukhoz fény kell.

Májvirág (Hepatica)

A nemzetségnév (hepaticus) a májszerűt jelent, a háromkaréjú levél Philip Miller angol botanikust a máj három lebenyére emlékeztette. Északi féltekén elterjedt, a Kárpát-medencében a nemes (H. nobilis) és erdélyi májvirág (H. transsylvanica), illetve a két faj hibridje (H. ×media) él.

Balra: Nemes májvirág (Hepatica nobilis) kedveli a félárnyékos kőfalakat, árnyéki gyeppótlónak is használhatjuk, jobbra: Nemes májvirág fehérfoltos levelű alakja (Hepatica nobilis lusus picta) – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Ugyan hazánkban a nemes májvirág védett, gyűjtése szigorúan tilos, de értelmetlen is, hiszen a kertészetekben kékvirágú fajok mellett azok fehér vagy rózsaszín vagy tarka levelű színváltozatai könnyen beszerezhetők. Kiválóan alkalmasak árnyéki gyeppótlónak, árnyékos sziklakertekbe, támfalakra. Apró aszmagjait fél–1 mm mélyen vessük el és folyamatosan tartsuk a talajt nedvesen.

Bodnanti bangita (Viburnum × bodnantense)

1935 körül Charles Puddle, a Lord Aberconway bodnanti (Wales, Nagy-Britannia) kertjének főkertésze keresztezte össze az illatos (Viburnum farreri) és a nagyvirágú bangitát (V. grandiflorum), amely már akár januártól is bonthatja szirmait, virágaira, ha rásüt a nap, mézédes illatot árasztanak.

Bodnanti bangita a legzordabb téli időszakban nyílik – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Kertünk hátsó részébe érdemes telepíteni, ahova rálátunk az ablakból, mert elvirágzás után nem egy dekoratív faj, ellenben a téli zimankóban, a szoba melegéből csodálhatjuk.