A Duna és a Tisza vízgyűjtő területén jelenleg rekordalacsony a hóban tárolt víz mennyisége, olyannyira, hogy a Tisza esetében gyakorlatilag nem is mérhető. A szakemberek szerint a klímaváltozás és a csapadékhiány az oka ennek a kritikus helyzetnek, amely hosszú távon súlyos következményekkel járhat a hazai folyók vízellátottságára.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) jelentései szerint a Duna és a Tisza vízgyűjtőin a hóban tárolt víz mennyisége soha nem látott mélypontra süllyedt. A Duna esetében a csapadékmennyiség 10–30 milliméterrel marad el az ilyenkor megszokott átlagtól, míg a Tisza vízgyűjtőjén a hó mennyisége annyira alacsony, hogy azt a grafikonokon sem lehet ábrázolni.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy januárban és februárban szinte alig hullott csapadék. Csík András, az Országos Vízjelző Szolgálat vezetője szerint ez nemcsak a tavaszi áradások elmaradását eredményezi, hanem komoly hatással lesz a folyók vízkészletére is. Bár az utóbbi években előfordult már alacsony csapadékmennyiség a Tisza térségében, most mindkét nagy folyó esetében rendkívül aggasztó a helyzet.
Ungvári Gábor vízgazdasági elemző szerint a mostani helyzet egyértelműen a klímaváltozás következménye. Az intenzívebb napsugárzás, az emelkedő hőmérséklet és a csökkenő relatív páratartalom mind hozzájárulnak a növekvő párolgáshoz.
Egy 2023-as BME-s tanulmány szerint az elmúlt három évtizedben évente több mint 8 százalékkal, azaz mintegy 50 milliméterrel nőtt a felszínről elpárolgó víz mennyisége. Ez azt jelenti, hogy Magyarország minden négyzetméterén évente 50 literrel kevesebb víz marad, mint amennyi oda jutott csapadék vagy vízfolyások révén.
A szakemberek szerint a vízhiány csökkentésére az egyik lehetséges megoldás a holtágak és csatornarendszerek elárasztása lenne. Ezáltal növelhető lenne a talajvízszint, amely hosszú távon segítene stabilizálni a vízellátottságot.
A vízgazdálkodási szakértők szerint elengedhetetlen a hosszú távú stratégia kialakítása, amely a vízvisszatartást, a fenntartható vízhasználatot és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást helyezi előtérbe. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, Magyarország folyóinak vízellátása komoly veszélybe kerülhet a következő években.
Erre figyelmeztet FB-posztjában Goda Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának egyetemi adjunktusa is. Mint írja: a tél végéhez közeledve az ország nagy részén közepes vagy erős aszály alakult ki. Az elmúlt 90 nap csapadékmérlege mindenhol negatív, egyes helyeken akár 100 mm csapadék is hiányzik a szokásos téli mennyiségből. Ráadásul vannak térségek, ahol az elmúlt másfél hónapban egyáltalán nem esett eső. A Duna vízállása jelenleg csupán egy méterrel van a valaha mért legalacsonyabb szint felett, miközben a hóban tárolt vízmennyiség – amely korábban a tavaszi árhullámok forrása volt – szinte teljesen eltűnt. A Duna vízgyűjtőjén ilyenkor átlagosan 9-10 km³ hóban tárolt víz található, idén ez mindössze 0,7 km³-re csökkent.
Az Alpokban gyakorlatilag nincs hó, és a Tisza vízgyűjtőjén sem jobb a helyzet: az ilyenkor szokásos 3 km³ helyett most csupán 0,055 km³ hóban tárolt víz van – ami kerekítve nulla.
Bár a hosszú távú időjárás-előrejelzéseket mindig érdemes fenntartásokkal kezelni, a jelenlegi meteorológiai modellek nem sok jót ígérnek. Az előrejelzések szerint a tavaszi hónapokban anticiklonális uralom várható, amely száraz, csapadékban szegény időszakot eredményezhet. Részben a La Niña hatásának is köszönhetően az átlagosnál jóval kevesebb esőre lehet számítani.
A napokban ugyan országszerte várható csapadék, de a mennyiség nem lesz elegendő a helyzet érdemi javítására. Rövid távon talán elhiteti, hogy nincs akkora gond – de valójában a helyzet kritikus.
Forrás: Infostart, Facebook/Goda Zoltán
Indexkép: Pixabay
