A vándorpoloskák már természetes környezetben is elterjedtek, a márványosok még a települések körül összpontosulnak, a szélsőségesen polifág szipókások pedig hatalmas károkat képesek okozni.

Már szinte megszokott látvány otthonunkban egy-egy poloska, melyek ősszel egyre nagyobb számban jelennek meg, bemásznak a réseken, hangosan döngve repülnek, és orrfacsaró bűzzel tudják kifejezni nemtetszésüket. A szúrós szag önvédelmi eszközként szolgál a rovarok számára.

Az őszi invázió során a zöld színű vándorpoloska és a barnás márványospoloska okozza a gondokat, melyek egyike sem őshonos Magyarországon, viszont mindkettő megállíthatatlanul terjed, a kiskertekben és a mezőgazdaságban hatalmas károkat okozva.

Mekkora poloskainvázió várható idén?

Ezzel kapcsolatban a 24.hu dr. Torma Attila biológust, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát, a poloskák szakértőjét kérdezte, aki elmondta, hogy a vándorpoloska meleg klímán érzi jól magát, eredeti hazája Kelet-Afrika, nálunk a 2000-es évek elején bukkant fel, és mára az ország teljes területén megtalálható. Terjedésében szerepet játszhatott az emberi tevékenység, de nem zárható ki, hogy természetes úton jutott el hozzánk.

Az ázsiai márványospoloska első, tudományosan megerősített észlelése 2013-ban történt, melyet az ember hurcolt be Európába és Észak-Amerikába a globális turizmus és az egész világot behálózó kereskedelmi szállítmányozás révén.

Mára mindkét faj megállíthatatlanul, inváziós mértékben terjed és sokasodik Magyarországon. A korábban érkezett vándorpoloska már a természetben is hódít, az ázsiai márványospoloska egyelőre megmaradt a városokban és azok környezetében, de ez a faj is szinte biztosan meghódítja a természetes élőhelyeket.

Az idegenhonos fajokra jellemző, hogy amennyiben új hazájuk adottságai megfelelőek a számukra, akkor honos rokonaiknál nagyobb mértékben elszaporodhatnak. Ugyanis természetes ellenségeik, valamint parazitáik, kórokozóik itt nincsenek, az enyhülő telekkel pedig a melegebb vidékről származó fajok legfontosabb korlátja dől le.

poloska

Az idegenhonos fajok új hazájukban a honos rokonaiknál nagyobb mértékben elszaporodhatnak – fotó: Shutterstock

Rossz hír az is, hogy úgy tűnik, a hosszúra nyúlt meleg időszak miatt mindkét poloskafaj kétgenerációssá válhat Magyarországon, tehát az adott évben lerakott petéknek van idejük kifejlődni, a második generációnak is szaporodóképes imágóvá válni, és ismét petéket rakni.

Idén is jelentős poloskainvázióra készülhetünk nagyjából szeptember végén, október elején, amikor hűvösebbre fordul az idő.

A poloskák ugyanis biztonságos, lehetőleg fagymentes helyeket keresnek, ahol egyfajta dermedt állapotban átvészelhetik a telet. Csoportban telelnek, mintha az egyedek oda csatlakoznának, ahol tömeget látnak. Az emberi környezetben rengeteg rejtett zugot találnak, azonban azt tudni kell, hogy a fűtött lakások száraz klímáján rosszak a túlélési esélyeik.

poloska

A hosszúra nyúlt meleg időszak miatt mindkét poloskafaj kétgenerációssá válhat Magyarországon – fotó: Shutterstock

A poloskák megállítására nincs recept és nincs remény

Mindkét poloskafaj szélsőségesen polifág, azaz potenciális táplálékaik listája rendkívül hosszú, ami hatalmas előnyt jelent számukra. Emiatt a kártételük is jelentős. A babtól a kukoricáig, az őszibaracktól a paradicsomig mindent megdézsmálnak, nagyüzemi gazdálkodásban is nagy pusztítást vihetnek véghez, a kiskertek termését pedig egy-egy nagyobb létszám akár teljesen tönkre is teheti. Ráadásul rendszerint az érésközeli zöldséget, gyümölcsöt támadják, ezért vegyszerekkel nemigen lehet ellenük védekezni.

Teljesen megszabadulni tőlük nem lehet, legfeljebb valamelyest kordában tartani az állományukat, és ebben nagy segítséget jelentenének a ragadozók – a hazai fajok a hosszabb ideje itt élő vándorpoloskákat már elkezdték felfedezni maguknak.

Az inváziós fajok populációjának mérete idővel szelídülhet, és beilleszkedhetnek új élőhelyük ökológiájába, azonban mindezt őshonos fajaink rovására, a hazai ökológiai rendszer sérülése árán teszik.