A lengyel és az ír példát kellene szem előtt tartanunk, az említett országok mezőgazdasága magasabb hozzáadott értéket képviselő portékával, feldolgozott élelmiszerekkel, zöldségekkel és gyümölcsökkel tört ki a zsákutcából.
Ezzel, illetve a magyar agrárium perspektívájával kapcsolatosan készített tanulmányt 5 magyar kutató.
Az agrártárca szeptemberi jelentése szerint az aszálykár-enyhítésben idén több mint 390 ezer hektárnyi termőterület lehet érintett. Az ország az elmúlt három évben kétszer szenvedett a súlyos szárazságtól, tehát ez már szinte tendencia.
Ami nem megy, azt nem kéne erőltetni
Márpedig a hat legnagyobb területen termelt szántóföldi növény, a búza, a kukorica, az árpa, a rozs, a repce és a napraforgó hozamváltozása jelentős mértékben befolyásolja a GDP alakulását az Európai Unió egyes tagállamaiban. Magyarország és Románia vesztesége elérte a 2022-es GDP-jük 1,4%-át, ezzel szemben az említett hat növény hozamaiban elszenvedett kiesés Horvátország, Spanyolország és Szlovákia esetében egy nagyságrenddel, Franciaország esetében pedig két nagyságrenddel alacsonyabb mértékű csökkenést okozott. Három ország, Lengyelország, Dánia és Észtország pedig még az utóbbi évszázad egyik legaszályosabb évében is képes volt pozitív GDP-változást elérni a búza, a kukorica, az árpa, a rozs, a repce és a napraforgó hozamai révén. De hogyan lehetséges ez? Mit tudnak, ők, amit mi nem?
Pinke Zsolt, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék kutatója és társai (Ács Tamás, Fabók Veronika, Kalicz Péter és Jámbor Attila) a Gazdálkodás című folyóiratban nyáron tette közzé azt a tudományos igénnyel megírt publikációt, melyben arra keresik a választ, hogy vajon mi okozza a magyar gazdák sérülékenységét és milyen csapdákat kell elkerülni a hazai agrárium jövőképessége érdekében.
Megállapították: a magyar mezőgazdaság a 19. század második fele és a napjaink között lezajlott mindhárom modernizációs fázisnál rossz irányba fordult, aminek oka a szinte kizárólag mennyiségi szempontokra összpontosító szemlélet.
Az Alföld történelmileg legeltető, nagyállattartó vidék volt és közel harmadát vizes élőhelyek (!) borították – forrás: Pixabay
Az első nagy lehetőséget a 19. században szalasztottuk el, amikor elkezdték mindenhol szántófölddé alakítani a síkvidékeket, illetve a dombvidék jelentős részét is a Magyar Királyság területén. A táj mai végtelen repce-, kukorica- és napraforgótábláit látva nehezen elképzelhető ugyan, de tény, hogy az Alföld történelmileg legeltető, nagyállattartó vidék volt és közel harmadát vizes élőhelyek (!) borították. Ma itt tombol a legnagyobb aszály.
Az elszalasztott lehetőségek országa
A 18. század második felében a technokrata kultúrmérnökök által irányított tervezett változtatások eredményeként a hagyományos agrárstruktúrák drasztikus átalakulásnak indultak Magyarországon. A tömeghadseregek megjelenése és az ezekkel párhuzamosan kialakuló gabonakonjunktúra komoly árrobbanást idézett elő Európa-szerte. A napóleoni háborúk időszakában az egyszerűen tárolható és olcsón előállítható gabonafélék iránti kereslet jelentősen növekedett, miközben a hús és más összetett élelmiszerek iránti igény csökkent.
Ez a gazdasági fellendülés azonban nem érintette egyformán Magyarország különböző régióit. Míg a dunántúli földbirtokos osztály profitált a helyzetből, az Alföld teljes mértékben kimaradt a gabonakonjunktúra előnyeiből, részben a termelési lehetőségek, részben a piaci hozzáférés hiánya miatt.
Az extenzív állattenyésztés hanyatlása
A 19. századra a hagyományos magyar állattenyésztési modellek – különösen az extenzív, külterjes gazdálkodás – válságba kerültek. A korábban domináns gyakorlat, amely a marhák legeltetésére, lábon történő nyugati piacokra hajtására és ottani értékesítésére épült, egyre kevésbé volt versenyképes a megváltozott nyugat-európai igényekkel szemben.
Nyugat-Európa társadalmaiban az iparosodás és urbanizáció hatására nőtt a tartósítható, könnyen szállítható és bolti forgalmazásra alkalmas élelmiszerek iránti kereslet. Ehhez az Alföld hagyományos termelési kultúrája nehezen tudott alkalmazkodni, hiszen a helyi gazdasági és infrastrukturális feltételek nem tették lehetővé az új követelmények kielégítését. Emellett a húsfogyasztás általános visszaesése tovább mélyítette az ágazat válságát.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
A 19. századi magyar elit a külterjes állattenyésztés válságából és a gabonakonjunktúrából azt a következtetést vonta le, hogy az Alföld gazdasági sikere a szántóföldi növénytermesztésre való átállásban rejlik. Ez a felismerés vezetett Európa egyik legambiciózusabb folyószabályozási és vizes élőhely-lecsapolási tervének megvalósításához.
A folyószabályozások, különösen a Tisza mentén végzett munkálatok, drasztikusan megváltoztatták a tájat és az Alföld ökológiai rendszerét. A lecsapolt mocsarak és visszaszorított ártéri gazdálkodás helyén hatalmas területeket vontak művelés alá. A mezőgazdasági termelés középpontjába a gabonafélék, főleg a búza került.
Túltermelés alakult ki
A 19. század végére Magyarország minden feltételt megteremtett az iparszerű gabonatermeléshez, ám ekkor váratlan rivális jelent meg: az Egyesült Államok. Az amerikai mezőgazdaság forradalmi változásokon ment keresztül, hatalmas termőterületeken, fejlett technológiákkal és olcsó munkaerővel állított elő gabonát, amelyet az óceáni gőzhajózás fejlődése révén gyorsan és költséghatékonyan tudtak Európába szállítani.
Az amerikai gabona jóval olcsóbb volt, mint a magyar, így hamar elárasztotta az európai piacokat. Ez a túlkínálat jelentős árzuhanást eredményezett, ami érzékenyen érintette az Osztrák-Magyar Monarchia agrárgazdaságát. A magyar gabonatermelők képtelenek voltak versenyezni a tengerentúli termékekkel, és az agrárgazdaság válsághelyzetbe került.
A Monarchia a válságot nem a versenyképesség javításával vagy a termelés szerkezetének átalakításával kezelte, hanem piacvédelmi intézkedésekkel. Vámokat vezettek be az amerikai gabonára, hogy megvédjék a hazai termelőket. Ez a rövid távú megoldás azonban megakadályozta, hogy a magyar mezőgazdaság alkalmazkodjon a megváltozott piaci körülményekhez.
Az ország elitje rossz stratégiát választott, mert az alkalmazkodás helyett foggal-körömmel óvta a leegyszerűsített, gabonára épülő termékszerkezet vízióját és a túlméretezett szántóföldi kapacitásokat – forrás: Pixabay
A 19. század végén Magyarország vezető rétege az agrárgazdaság túlzottan egyszerűsített modelljét támogatta. Ahelyett, hogy az amerikai gabonainvázió hatására alkalmazkodtak volna a változó piaci igényekhez, foggal-körömmel védték a gabonára és a szántóföldi kapacitásokra épülő termékszerkezetet. Ez a stratégiai döntés hosszú távon determinálta az ország élelmiszer-gazdaságát, amely az alacsony hozzáadott értékű termékek előállítására és azok malomipari feldolgozására specializálódott.
A kiszolgáltatottság problémája
Pinke Zsolt és szakértőtársai szerint a fő gond az, hogy az alacsony innovációigényű, alapanyagok és félkész termékek előállítására épülő gazdaság sokkal kiszolgáltatottabb a piaci és környezeti változásoknak. Az alapanyagok ára jobban ingadozik és ezek a termékek kevésbé tudnak versenyezni az olyan országok kínálatával, amelyek nagyobb földterülettel és kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek.
Ezzel szemben a magas hozzáadott értékű, tudás- és innovációintenzív termékek, mint a feldolgozott gyümölcsök és zöldségek, vagy a prémium minőségű élelmiszerek, stabilabb piacokat és nagyobb jövedelmezőséget biztosítanak. Ezek az ágazatok nemcsak nagyobb versenyképességet eredményeznek, hanem munkahelyteremtő hatásuk is jelentősebb.
Kiszolgáltatottak vagyunk
A magyar mezőgazdaság második, 1945 utáni modernizációs korszaka eleve kudarcra volt ítélve. A magyar élelmiszergazdaság termékei a KGST-országok versenytől védett, a hiánygazdaságra épülő piacain értékesíthetők voltak, de a világpiacon versenyképtelennek bizonyultak. A néhány növényre fókuszáló szántóföldi növénytermesztés dominanciája az 1950-es évek második felében az ipari növénytermesztés erőltetése miatt tovább erősödött. A búza és kukorica együttes aránya a szántóföldi állományban először 1968-ban lépte át az 50%-ot, majd 1971-től a rendszerváltásig 50% fölött volt a KSH adatai szerint.
A 2004-es EU-csatlakozást követően a gabonatermelés túlsúlya tovább növekedett – forrás: Pixabay
Igaz, a kádári konszolidáció életszínvonal-emelési okokból több figyelmet fordított a gyümölcsökre, így ezen termőterületek a 60-as évek végére megháromszorozódtak. Ám a fókuszban a szovjet piac kiszolgálása maradt.
Aztán jött a rendszerváltás, de mint ha mi se történt volna, a politikai és gazdasági átalakulási folyamatokat nem követte a termelési szerkezet változása. A hazai mezőgazdasági terület döntő többsége továbbra is szántó maradt, jellemzően monokultúrás termeléssel, öntözési kihívásokkal. A 2004-es EU-csatlakozást követően a gabonatermelés túlsúlya tovább nőtt, köszönhetően a közös agrárpolitika által biztosított közvetlen támogatásoknak. S ez a helyzet napjainkban is.
Rendszerváltás: mintha semmi se történt volna
A 2022-es aszály nemcsak a klímaváltozás ütötte ki szinte a magyar, a román és a bolgár GDP-t, hanem azért is, mert ezen országok bruttó nemzeti össztermékének a hat szántóföldi növény az európai átlagnál nagyobb részét adja.
A lengyelek egyik legsikeresebb agrár-export terméke az áfonya, ott van szinte minden nagyáruház polcain – forrás: Pixabay
A lengyelek jó teljesítményét érdemes közelebbről is megnézni: a magyar agrárexport a 80-as években a lengyelnek nagyjából a másfél-kétszerese volt. Mára ez az arány megfordult és meg is változott: 2020–2021-re a lengyel agrárexport közel a négyszerese a magyarénak. Legsikeresebb termékük az alma és az áfonya. A 2000 és 2021 közötti időszakban a lengyel zöldség- és gyümölcsexport értéke 613%-kal emelkedett, a magyaré csupán 153%-kal. Az Eurostat friss számai szerint Lengyelország több gyümölcs és zöldség vonatkozásában globális játékossá vált az elmúlt két évtizedben.
Bezzeg a lengyelek és az írek!
Írországban sokáig a burgonyatermelés állt az agrárium fókuszában. Ezt a szemléletet az 1845-1846. évi burgonyavész után kénytelenek voltak feladni és a lokális agrárium súlypontját áthelyezték az állattenyésztésre, azon belül is a tejtermékek előállítására. Így született meg és vált magasabb hozzáadott értékű globális „branddé" a ma is minden hazai hipermarketben kapható ír vaj.
Egyetlen szóval jellemezhető a két példa, mely ékesen bizonyítja, hogy van remény talpra állni vert helyzetből is. Ez pedig nem más, mint az alkalmazkodás. És ez az, ami kis hazánkban nehezen megy. Sőt, Pinke Zsolték szerint ezzel éppen ellentétes irányú folyamatok zajlanak. Például a rendszerváltás óta a klímaváltozásnak leginkább kitett és a globális mezőgazdasági alapanyag-túltermelési válságban érintett gabonafélék és olajos növények részarányának növekedését látjuk. A szántóföld aránya 73%-ról 82%-ra nőtt a teljes mezőgazdasági területben, mindeközben a 2022-es aszálykár során vizsgált hat növény vetésterülete 67%-ról 77% fölé emelkedett a teljes szántóföldi állományban 1991 és 2020 között a KSH adatai szerint.
Kényszerből született az ír vaj, mely mára brand lett – forrás: Pixabay
Miközben nyilvánvaló, hogy a hőhullámok és az aszály a mi régiónkat sújtja leginkább Európában, ahol amúgy a felmelegedés mértéke kétszer gyorsabb a globális átlagnál, és egyre gyorsuló ütemet mutat. Csakúgy, mint az aszályesemények előfordulási gyakorisága.
Pinke Zsolték korábbi, a Nature Scientific Reports-ban megjelent cikke szerint szembe kell néznünk azzal, hogy a klímaváltozás az agrártermelés súlypontját délről északi irányba tolja Európában. A felmelegedés nálunk és a mediterráneumban átok, de a Benelux államokban és a balti térség országainak többségében kiváló terméseredményeknek örülhettek a gazdálkodók. Az Eurostat adatai szerint Dániában és Hollandiában minden idők legjobb árpa-, repce- és zabtermését aratták 2022-ben, abban az évben, amikor a magyar növénytermesztés katasztrofálisan teljesített.
Észak és Dél
Nagyjából az 50. szélességi foktól délre – a Frankfurt és Prága között húzott képzeletbeli vonal alatt – a termésátlagok rendre elmaradtak az előző évek átlagaitól. Vagyis régiónk minden valószínűség szerint a klímaváltozás egyik krízisterületévé válik a következő években, komoly felelősséget róva a régió agrárágazati szereplőire az alkalmazkodási stratégiák kapcsán.
A búza, a kukorica, az árpa, a rozs, a repce és a napraforgó köré épülő magyar agrárium másik nagy külső kihívása a klímaváltozás mellett a globális mezőgazdasági alapanyag-túltermelési válság, és ennek részeként a kelet-európai élelmiszerdömping. Belorusz, Moldova, Oroszország és Ukrajna búzakibocsátása az 1993–1997 közötti évek 55 millió tonnás átlagáról 2013–2017 között 95 millió tonnára emelkedett, kukoricakibocsátása pedig 6 millió tonnáról 42 millió tonnára ugrott ugyanebben a 25 éves időszakban. Hasonló mértékű a növekedés Dél-Amerikában is.
A folyamat eredményeként a kelet-európai gabona már évekkel ezelőtt letarolta a magyar gabonaexport korábbi felvevőpiacának számító Földközi-tenger térségét. Egy kicsit megismétlődött a 19. század vége, amikor az olcsó amerikai gabona kigolyózta a piacról a Monarchia termékeit. S habár a keleti szomszédunkban zajló háború sok mindent felülírhat, az alapvető ukrán és orosz termelőadottságok nem fognak megváltozni.
Elérkeztünk a falig, nincs már hova menni
Pinke Zsolt kijelentette: mezőgazdaságunkban elértünk a falig, a magyar agrárium így nem mehet tovább, pontosabban nincs hova mennie. Immár három éve a magyar gazdálkodók legalább a háromnegyede nem keres egy forintot sem – szögezte le. Az ELTE kutatója szerint a kiútkeresést azzal a kérdésfeltevéssel kell kezdeni, hogy érdemes-e olyan gazdaságpolitikát folytatnunk, amelyben nulla hozzáadott értékű termékcsoportok előállítását támogatjuk. Miközben Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy ökológiailag tiszta bioélelmiszereket – zöldségeket és gyümölcsöket – állítson elő.
A kutatók szerint nagy szükség lenne a növénytermesztés diverzifikációját szolgáló kutatásokra, valamint piacfelmérésre és az ökológiai adottságok folyamatos tanulmányozására. Ha azonban mozdulatlan marad az agrárium, akkor a hazai szántóföldi növénytermesztés nagy eséllyel elveszítheti jövedelmezőségét és a jelenlegi termelési szerkezet összeroppan.
Forrás: Valaszonline
Indexkép: Pixabay
_fill_540x300_0.png)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_360x200_0.jpg "Hevesgép – A minőségből nem engedünk! + VIDEÓ")
