Az idei év kedvezően, csapadékos tavaszi időjárással indult, majd beköszöntött a meteorológiai mérések óta legmelegebb nyár. Az átlaghőmérséklet a 23,8 0C volt, a 30 éves átlagnál 2,7 0C-kal több, a csapadék mennyisége a korábbi évek 60%-át sem érte el. Noha a kertészeti növények, így a zöldségfélék jelentős részét öntözik, de a légköri aszályból adódó alacsony páratartalom megviselte a növényeket. A nagy hőség (35 0C felett az asszimiláció leáll) és a szárazság mellett súlyos károkat okozott az intenzív napsugárzás, több olyan zöldségfajon volt tapasztalható a napégés jelensége, amelyen korábban nem fordult elő.

Nagy a különbség a téli és a nyári fényviszonyok között: míg télen a zöldséghajtatással foglalkozó kertészek hiányolják a fényt (megnyúlik a palánta, nem köt a paprika, a paradicsom színtelen és ízetlen), addig nyáron károsan sok van belőle, ezt bizonyította a 2024-es nyár.

Míg korábban beszéltünk öntözést igénylő, csapadékos évjáratban öntözést nem igénylő és öntözés nélkül is termeszthető zöldségfajokról, ma már minden esetben az eredményes termesztés feltételének tartjuk az öntözést. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az is megállapítható, hogy nemcsak az öntözés, de a növények árnyékolása is szükségszerű technikai és technológia eleme lesz nemcsak a zöldségfélék termesztésének, de más kertészeti kultúráknak is.


A napégés növényélettani összefüggései

Növénytermesztésben, de különös az intenzív zöldséghajtatásban a fény és a napsugárzásból adódó hőenergia az öntözés és tápanyag-utánpótlás számításának alapja. Fény kapcsán beszélünk:

• a fény minőségéről,
• a fény erősségéről,
• az összetételéről és
• a megvilágítás időtartamáról (naphossz).

A napégés kialakulásában a négy tényező közül az első háromnak különösen nagy jelentősége van!

A sugárzás kétféle minőségben, direkt sugárzás és szórt fény formájában érkezik a földre. A szórt fényt jobban hasznosítják a növények, szemben a sugárzó fénnyel, ami intenzitástól függően a növényi szövetek roncsolását is eredményezheti.

A sugárzás minősége, azaz a szórt és sugárzott fény aránya az év folyamán változik. Tavasszal, nyár közepéig, augusztus elejéig a sugárzó fény az erősebb, ezt követően a szórt fény több. A kettő arányát befolyásolja a levegő tisztasága (portartalom), a páratartalom, a felhőzet, valamint a talaj felületéről, a tárgyakról, illetve más növényekről visszaverődő fény mértéke.

A növény fotoszintézise egy határon belül a fényerőséggel arányosan növekszik. Néhány kivételtől eltekintve a zöldségfélék fotoszintézise 50-100 W/m2 (kb. 10 000 lux) sugárzás intenzitásig arányosan nő, ezt követően a növekedés üteme csökken. 200 W/m2 (~20 000 lux) fényerősség körül már alig mérhető tömeggyarapodással jár, 250-300 W/m2 (~25-30 000 lux) esetén nincs növekvés, intenzívebb sugárzásnál – abból adódóan, hogy roncsolja az asszimiláló szöveteket – csökken.

Korábbi évek adatait figyelembe véve Magyarországon a globálbesugárzás évi összege nyugatról délkelet irányába haladva növekszik, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun vármegyék déli részén, továbbá Csongrád-Csanád és Békés vármegyékben eléri az évi 4800-5000 MJ/m2-t, és meghaladja a 2000 óra napfényes óra számot. Kertészeti növények esetében még ezek az értékek elfogadhatók lennének, de az idén nyáron több napon keresztül tapasztalható ennél lényegesen intenzívebb sugárzás (30-40 000 lux felett) súlyos lomb- és termésperzselést okozott a gyümölcsökben, szőlőültetvényekben és a zöldségfélék esetében.

A zöldségfélék növényfajtól függő transzspirációs képessége 100-200 g/m2/h víz. Ahhoz, hogy a 40 000 lux feletti besugárzásból adódó lombozat felmelegedését párologtatással ellensúlyozni tudja, kb. háromszoros-négyszeres mennyiségű víz párologtatására lenne szükség, amire nem képesek, így a túlzott felmelegedés következtében a szövetek elhalnak, kialakulnak a perzselési foltok.

Nemcsak a sugárzás mértéke, de annak összetétele is változott. Nagymértékben megnövekedett az ultraibolya (UV) sugárzás aránya, melynek ismert kedvező tulajdonságain túl (pl. baktérium- és gombaölő) szövetroncsoló hatása is megmutatkozott. Régen sem volt ismeretlen néhány érzékeny növényfajon a napégés jelenség, de míg korábban az UV-sugárzás tavasz végén, nyár elején érte el a káros mértéket, az idén augusztusban és szeptember elején is, a délelőtti, kora délutáni órákban károsan perzselő hatású volt.

A nagy meleg és a rendkívüli szárazság mellett a sugárzás mértéke és időtartama is nagy károkat okozott a kertészeti kultúrákban.

Napégés tünetei

Nem mindenki számára egyértelműen felismerhető a napégés, esetenként fertőző betegségekkel és súlyos tápanyaghiány-szimptómákkal is összetéveszthető. Mik a jellegzetes tünetei?

Ha a növény szárát szimmetriatengelynek tekintjük, mindig aszimmetrikusan, a növénynek (termésnek) a nap felőli oldalán mutatkoznak, többnyire besüppedt, száraz és világos szövetelhalások formájában (1; 2 kép). A belső levelek (pl. fejes káposzta) vagy a termések belseje, magháza többnyire egészséges. Nem tévesztendő össze a paprika és a paradicsom bogyóján gyakori, mészhiányból, túltrágyázásból, rossz vízminőségből és a talaj kiszáradásából adódó csúcsrothadás betegséggel, noha az intenzív sugárzással együtt járó nagy meleg fokozhatja a kialakulását.

Csúcsrothadás betegség tünete mindig az említett növények termésének hegyén, bibepontja környékén alakul ki, általában barna, sötétbarna színű szövetelhalásként, szemben a napégéssel, ami a termés nap felöli oldalán van és világos színű.

paradicsom

Napégésből adódó szövetelhalás a paradicsom termésén – fotó: Agroinform.hu

paprika

Egyre gyakrabban tapasztalható a paprika termésén is a napégés, de nem a csúcson, mint a kalciumhiány tünete, hanem a napnak leginkább kitett részen – fotó: Agroinform.hu

Zöldségfajon belül a fajták érzékenysége eltérő. Például a vékonyabb szövetszerkezetű fehér (TV) paprikákon gyakrabban és jobban, míg a vastagabb héjjal rendelkező, hegyes (fűszer) fajtákon ritkábban mutatkozik. A nagyobb lombú fajták, amelyeknél a termést védi a levélzet (pl. zöldbab, csüngő termésű paprikák, uborka), kevésbé károsodnak.

Milyen lehetőségek vannak a zöldségféléknél az erős napsugárzás okozta károk kivédésére?

Tekintettel arra, hogy már májusban is intenzív sugárzással kell számolni, ebből adódóan a palántanevelőből minden átmenet és edzés nélkül kiültetett növények levelei is károsodhatnak. Az ültetési idő megválasztásával (lehetőség szerint borús idő), a palánták edzésével (fokozatosan az intenzív fényhez történő szoktatással) jelentősen mérsékelhető a kár.

Kiültetést követően kevés lehetőség van a védekezésre, amivel a napégést megelőzhetjük vagy a kárt számottevő mértékben mérsékelni tudjuk. A műanyag hálós árnyékolás mondható jó megoldásnak, bár nagy felületen technikai okok és a magas költségek miatt is nehéz megvalósítani.

Üvegházaknál és fóliasátraknál járható út az üveg és a fólia lefestése mésszel vagy a kereskedelemben ilyen célra beszerezhető festékekkel. Ezek esetében számolni kell azzal, hogy egy erősebb zápor után újra szükséges a festékanyagok felvitele. A korszerű üvegházakat és fóliablokkokat már az építésük során árnyékolókkal is felszerelik.

Az intenzív szabadföldi zöldségtermesztésben a raschel műanyaghálók alkalmazása tűnik járható útnak. Az ilyen nyitott szövésű árnyékolóknak további előnye az impermeábilis takarókkal (pl. színes fóliák) szemben, hogy alattuk a hőmérséklet és a páratartalom is kedvezőbb a növény számára. Az árnyékoló hatás a színtől, a szálvastagságtól (szövéstől) függően eltérő, a sárga és a narancsszínű hálók a hazai és külföldi kísérletekben kedvezőbbeknek bizonyultak, ami nemcsak a sérült bogyók alacsonyabb számában, de a növények fejlődésében és termésképzésében is megmutatkozott (3. kép). A háló rétegezését (hajtogatását) úgy kell végezni, hogy ~20-30 000 luxnál nagyobb sugárzás ne érje a növényeket, ehhez legalább 2-3 szoros réteget szükséges alkalmazni.

háló

Raschel hálóval árnyékolt paprikaültetvény – fotó: Agroinform.hu

A vízzel jól ellátott növények párologtatással jobban képesek magukat hűteni, ebből adódóan a rendszeres öntözésnek is fontos szerepe van a meleg és a sugárzás elleni védelemben. A folyamatos vízellátásban részesülő növények a kritikusnak számító 35-40 0C-os levélszövet-hőmérsékletet – amikor az égési és perzselési tünetek tömegesen jelentkeznek – nem vagy csak később érik el.