Több egyházi rituálé és népi hiedelem is tartozik február másodikához, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez. Többek között a szentmiséken ezen a napon szentelik meg a gyertyákat, Balázs-áldásban részesítik a híveket, hogy megóvják őket a torokbetegségektől. De a medvék is szerepet kapnak, méghozzá az időjárás megjóslásában.

medve

A medvék is szerepet kapnak a mai napon – fotó: pixabay.com

Gyertyás körmenetet tartottak

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a rómaiak ebben az időben Februus és Pluto tiszteletére égő fáklyákkal járták körül a várost, és vesszővel próbálták egymást a bűnöktől megtisztítani.

A katolikus egyház február másodikára Szűz Mária tisztulásának ünnepeként tekint, ezen a jeles napon a keresztények gyertyás körmeneteket tartottak. A  Ildefons toledói püspök tett először említést 7. században arról, hogy „a keresztények Mária tisztulása napján gyertyákkal a kezükben, dicsőítő énekeket és zsoltárokat énekelve a templomok és a szent helyek környékén körmeneteket tartanak".

Későbbi eredetű a gyertyák megszentelése, a Pray-kódex szerint ezen a napon először a tüzet áldották meg, és ennél a tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Számtalan hiedelem fűződött a szentelt gyertyákhoz: a hívő családok több gyertyát is vittek a templomba, majd a gyertyák megszentelése után azokat otthon a falra akasztották, vagy a szekrényben tartották, és vihar idején vagy a haldokló mellett meggyújtották. Még a népi gyógyászatban is alkalmazták, mert hittek abban, hogy elűzi a betegségeket.


medve

Tél jön vagy tavasz? – fotó: pixabay.com

A medve, mint időjós

A néphagyomány szerint, február 2-án a medve viselkedésének időjósló szerepe van: ha előjön a barlangjából és a napsütéses idő miatt meglátja az árnyékát, akkor még visszabújik téli álmot aludni, azaz hosszú hideg időszak következik; de ha borult idő van, és a medve nem látja az árnyékát, akkor lassan vége a télnek.

Az akkor elterjedt mondás szerint:

Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön

A hirado.hu cikke szerint azonban a medve időjóslásban betöltött szerepe Jókai Mór nevéhez köthető, hiszen Az új földesúr című regényében írt az időjós medvéről:

„van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása. Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár."

Ha mégsem akarod az időjóslást a medvére bízni, akkor olvasd rendszeresen az Agroinform IDŐJÁRÁS rovatát!