A TÉSZ-ÉSZ Nonprofit Kft. és a FRUIT-VEB Szakmaközi Szervezet és Terméktanács évzáró tanácskozásán dr. Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának docense „Közgazdaságtani összefüggések a zöldségtermesztésben – az ágazat helyzete és jövőképe az EU piacán” című előadásában foglalta össze a zöldségtermesztésünk helyét, szerepét és az elmúlt évek tanulságait. Az első táblázatban pontokba szedte azokat a vélelmeket, amelyekkel a termelők sokszor indokolni igyekeznek versenyképességük gondjait:
Azért nem vagyunk eléggé versenyképesek, mert:
• az európai versenytársak sokkal több támogatást kapnak,
• abszolút értékben is alacsonyak a támogatások, ezért még több támogatásra lenne szükség,
• nincs elegendő/megfelelő piaci igény arra, amit termelünk,
• a konkurencia okozza nekünk a legtöbb kárt, ezért valahogy ki kellene „tiltani” a piacról a külföldi versenytársakat.
• a szaktudás a nagy termesztési hagyományainkból kifolyólag rendelkezésre áll,
• kiváló hazai fajtákkal rendelkezünk,
• és kiválóak az ökológiai adottságaink.
Ezután rátért a rendelkezésre álló statisztikai adatokból levonható következtetések ismertetésére. Az első táblázatból – amely a 2004-2014. éveket foglalta össze – megtudhattuk, hogy
szinte valamennyi zöldségféle termelési területe és termésmennyisége csökkent a vizsgált időszakban.
Az összes szabadföldi zöldség termőterülete a tíz esztendő alatt mintegy harminc százalékkal, de a hajtatott zöldségfélék is 5700 hektárról 3700 hektárra csökkentek.
Termelési volumen
|
* Termésmennyiségek alakulása az utóbbi 10 évben (2012-2013. évek átlaga viszonyítva a 2003-2004. évek átlagához)
** Termőterületek alakulása az utóbbi 10 évben (2012-2013. évek átlaga viszonyítva a 2003-2004. évek átlagához)
Stagnál: 0-10 százalékos csökkenés
Csökkent: 10-30 százalékos csökkenés
Jelentősen csökkent: 30-50 százalékos csökkenés
Kritikusan csökkent: 50 százaléknál nagyobb csökkenés
Kivételt csupán a spárga termésmennyiségének növekedése mutatott csökkenő termőterület mellett. A bab, fejes káposzta, torma és fokhagyma termőterületének bővülése sem járt termésmennyiség-növekedéssel, sőt stagnáló vagy csökkenő tendenciát olvashattunk a táblázat adatsorán.
Az okokat elemezve érdemes áttekinteni a termelési színvonalat jellemző elmaradottsági és a relatív termelési színvonal mutatókat. Erről is láthattunk egy igen szemléletes összefoglaló táblázatot.
Termelési színvonal
|
* Hazai átlaghozamok alakulása 2010-2013 között a "top 5" versenytárs átlagához viszonyítva.
** Hazai átlaghozamok a hazai jó színvonalhoz viszonyítva.
A relatív termelési színvonal mutatója a gyümölcstermesztésünkhöz mérten biztatóbb képet rajzol elénk – mutatott rá az előadó –, országos átlagban az országos legjobb termésátlagokhoz viszonyítva 20-30 százalékos eltéréssel számolhatunk, ami arra enged következtetni, hogy a zöldségtermelésben bizonyos mértékű piaci letisztulási folyamatot értékelhetünk, mert a kevéssé versenyképes termelők egy része már felhagyott a zöldségtermesztéssel, és áttért a szántóföldi növénytermesztés irányába.
A külföldi versenytársakhoz mérten azonban még mindig nagy az elmaradásunk (bár a számítások alapját képező statisztikák torzítanak).
Érdemes a támogatások mértékét is számításba venni: milyen szerepet kapott a versenyképességünk javítása, erősítése, illetve hasznosulása terén. A vizsgált tíz évben közel 4000 milliárd forint volt a támogatás összege a teljes agrárium szintjén, amelyből a közvetlen támogatás értéke 2600 milliárdot tett ki.
Leszűkítve a 2007–2013. évek beruházási támogatásaira: a versenyképesség növelésére 600 milliárd került kifizetésre a teljes mezőgazdaságban, ebből a kertészetnek mintegy 60 milliárd jutott, és ennek nagyobb része, 40 milliárd a kertészeti gépekre (ennek kb. fele a szántóföldi növénytermesztésben hasznosult), azaz a versenyképességet hatékonyan segítő ültetvénykorszerűsítésre csupán 6 milliárd Ft, fóliák, üvegházak és posztharveszt infrastruktúra létesítésére pedig 14 milliárd Ft maradt.
A zöldségtermesztés gazdasági környezete rendszerszinten így nem is szolgálhatta eredményesen a versenyképesség javulását, amely részben magyarázat is az alacsonyabb termésátlagok, termelési színvonal és elmaradottsági mutatóknál látható adataira.
Szemléletes példaként az előadó bemutatta a lengyel gyümölcstermelés mennyiségi növekedését – éppen alma példán, amely mintegy cáfolata volt a sokszor emlegetett piac hiányának felvetésére is. A lengyel almatermelők ugyanis akkor is emelkedő exporttal rendelkeztek, amikor hazánkban egy jobb évben felhalmozódott az alma a raktárakban.
A közvetlen támogatási rendszer az extenzív termelés irányába hat, mintegy konzerválja a versenyképtelen, gyenge színvonalú termelést. A zöldség- és gyümölcstermesztésünk lejtmenetének gazdaságikörnyezet-rendszer okait elemezve pontokba szedve összefoglalta napjaink problémáit:
• Nincs megfelelő mennyiségű munkaerő a fejlődéshez.
• Minőségi munkaerőről érdemben nem lehet beszélni.
• A középfokú végzettségű, szakképzett munkaerő csak nyomokban létezik, nagyobbrészt betanított munkásokkal dolgozunk (az alkalmi munkaerő /40-80 százalék/ nagymértékű fluktuációja mellett).
• A munkaerő jelentős része nem motivált, nem törekszik a minőségi munkavégzésre, ezért folyamatos kontrollt igényelnek.
• A jelenlegi munkaerő elöregedett, a fiatal generáció kevésbé akar az élelmiszer-gazdaságban dolgozni.
A jelenlegi munkaerő elöregedett – fotó: Shutterstock
Idézzük fel ebben a témakörben az elmondottakat részletesebben is:
„Azt gondolom, hogy Magyarországon van szaktudás, csak nincs szaktudásbázis. A termelőknek nincs semmilyen szaktudásbeli hazai háttértámogatása. Aki ma profi színvonalon termel zöldségben, gyümölcsben, az külföldről hozza be a technológiát, a fajtát és a szaktudást, mert Magyarországon ez a forrás elfogyott.
Nincsenek olyan hazai kutató- és kísérleti állomásaink, amelyek ezt a szaktudást szállítani lennének képesek, és amilyenek Nyugat-Európában szállítják a termelő alá ezt a szaktudást. 10-15 éve a zöldség-gyümölcs kutatóállomások a klinikai halál állapotában vannak, nem képesek pénzügyi és infrastrukturális állapotok miatt korszerű szaktudást szállítani a kertészeknek, és azt is kimondhatjuk, hogy nem az EU akadályozza a kutatás-fejlesztés támogatását, mert az úgynevezett green boxban van, azaz nemzeti forrásból, állami támogatásokkal, gyakorlatilag EU-s korlátok nélkül fejleszteni lehetne. Ehhez képest 10-15 éve nincsenek kutatóállomásaink, amelyek magas színvonalú szaktudást, szaktanácsokat szállítanának nekünk.
A munkaerő kérdéséről nagyon röviden: nem kell bizonyítani ebben a körben, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztés milyen szinten munkaerőigényes tevékenység, különös tekintettel a hajtatott kertészetre. A munkaerő állapota is ismert előttünk. Szakképzett munkaerőről beszélni sem lehet, mennyiségében sincs elegendő munkaerő.
Az a munkaerő, aki dolgozik döntően, főleg a zöldség-gyümölcs termesztéssel intenzíven ellátott területeken, nem motivált, nem képes a magas színvonalú munkára, talán nem is érdekelt, ezért nem is akar normálisan dolgozni, tisztelet a kevés számú kivételnek.
Annak, hogy ilyen a munkaerőháttér, több oka van; csak címszavakban: a magyar társadalom elöregedése, a magyar lakosság jelentős részének, 400-500 ezer embernek a kivándorlása. Ennek egy rövid távon akut okozója a közmunkaprogram, azzal együtt, hogy nem ez az egyedüli felelős, de rövid távon talán ez a legjelentősebb tényező, ami miatt nincs megfelelő mennyiségű munkaerő.
Kiszámolható, hogy mibe kerül ez a munkaerőhiány, ami miatt nem tudunk megfelelő biológiai határidőben és minőségben elvégezni bizonyos munkákat. Az összeg éves szinten 20-40 milliárd forint kár a zöldség-gyümölcs szektorban, és legalább ugyanennyi a kára annak, hogy
nem merünk fejleszteni, mert nem látjuk a fejlesztések mögött a munkaerőhátteret.
Azt a maradék kis munkaerőt, ami még lenne a magyarországi munkaerőpiacon, pedig elszívja a közmunkaprogram, mert a közmunkaprogramban 200-250 ezer embert kötnek le, és erre mi 200-300 milliárd forintot fizetünk évente nemzetgazdasági szinten.
Míg a lengyelek simán csak lehetővé tették, hogy kétmillió ukrán munkavállaló bejöjjön és dolgozzon náluk, mert könnyítettek a külföldiek foglalkoztatási szabályain, addig mi 200-300 milliárd forintot költünk arra, hogy a maradék kis munkaerőt is elszippantsuk a piacról.
Ez is egy olyan környezeti elem, amivel nem tudunk mit kezdeni, nem a termelők találták ki maguknak, de következmény, hogy a termelői érdeket kevésbé munkaerőigényes ágazatok felé terelje. Ne zöldséget, gyümölcsöt termeljünk, hanem búzát, kukoricát, napraforgót, repcét, ahhoz legalább nem kell munkaerő.
Termeljünk napraforgót, ahhoz nem kell munkaerő – fotó: Shutterstock
Az időjárás elleni védekezésben egy kulcstényező lenne zöldségben az öntözés. Mindannyian tudjuk, hogy milyen nehéz öntözni, vízjogi engedélyhez jutni, milyen kínlódás, küszködés az öntözésnek a fejlesztése. Ahelyett, hogy liberalizálnánk és egyszerűsítenénk az öntözés szabályait, addig
a jelenlegi szabályzókkal inkább akadályozzuk vagy nehezítjük az öntözés terjedését, fejlődését, pedig öntözés nélkül zöldség-gyümölcs ágazat biztosan nem lesz.
Összefoglalva leszögezhetjük, hogy nem igazak a versenyképességünkről elterjedt panaszok. Nem igaz, hogy kevesebb támogatást kapunk, mint a nyugat-európai termelők, sőt sokkal többet kapunk, csak éppen rosszul osztjuk el, például gyepterület támogatására, és más nem hatékony termelést szolgáló területekre, mint trágyatárolókra és így tovább.
Az sem állja meg helyét, hogy a konkurencia okozza nekünk a nagyobb kárt. A konkurencia a pálya tartozéka, mint a fociban a játékvezető: azzal versenyezni kell, a gond abból ered, hogy nem teremtettük meg azt a gazdasági környezetet a zöldség-gyümölcs termelőknek, hogy képesek legyenek fejlődni.”
Befejezésül láthattunk egy összefoglaló táblázatot az ágazati kilátásokról is, figyelemmel a gazdasági környezetre:
• Legfeljebb stagnálásra számítunk, de nem kizárható a további kisebb mértékű visszaesés sem.
• A támogatások nem hatékony elosztását,
• A hazai kertészeti kutatóállomások működésének kvázi megszűnését,
• A hazai munkaerőpiacon kialakult anomáliákat és
• Az öntözés szabályozását
nem a versenytársaknak köszönhetjük.
vagyis
• Nem a versenytársak túl erősek, mi vagyunk gyengék!!!
• Gyakorlatilag bármelyik szakágazatunk lehet versenyképes!
• Nem a piaci kilátásokkal van gond, hanem a belső környezeti kilátásokkal.
Aki ma profi színvonalon termel zöldségben, gyümölcsben, az külföldről hozza be a technológiát – fotó: Shutterstock
Idézzük fel hozzá ebben az esetben is az előadó szavait:
„Milyenek a kilátások? Összességében viszonylag borúsak. Nem látni a következő négy-öt évben lehetőséget arra, hogy a piac letisztulásában jelentősen előrelépjünk, nem látni arra jó lehetőséget, hogy a tőke meglesz, főleg úgy, hogy 50-60 százaléka van annak, amit szerettünk volna, és ez már nagyobbrészt elfogyott a teljes 2014-2020-as időszakra, mert két jogcímet a háromból kipályáztunk.
Arra sincs több esély, hogy a szaktudásbeli háttértámogatás öt éven belül kiépül, mert ha ma épültek volna profi kutatóállomások, négy-öt év, míg annak eredményei megjelennek a gyakorlatban.
A munkaerő-helyzet érdemi és számottevő javulására sincsenek biztatóbb kilátások, és vannak olyan külső környezeti elemek, amelyek ezeken kívül is a szántóföldi növénytermesztés az extenzívebb kultúrák felé terelik a termelői érdekeket.
Az intenzív, magas színvonalú kultúrák termelésében, mondhatnám úgy, hogy gazdasági környezetben pont a fordítottja épült ki annak, mint amire szükség lenne, és a zöldség-gyümölcs ágazat szinte éppen az ellenkező irányba halad, mint ami a piacgazdaság versenyképes törvényszerűségével összefüggésben megkívánna, mert ha jól csinálnánk, akkor a nagy GDP-t, nagy foglalkoztatást, nagy értéket termelő kultúrák fejlődnének, mint a zöldség-gyümölcs és azon belül is az intenzívek. Nálunk pedig az extenzív kultúrák fejlődnek.
Ez az oka annak is például, hogy a bodza az egyetlen olyan gyümölcs, ami termőterület és termésmennyiség tekintetében növekedni tudott.
Összességében stagnálásra készülhetünk, mert alapvetően nem a piaci kilátások a rosszak, hanem a belső környezeti adottságok nincsenek meg ahhoz, hogy a zöldség-gyümölcs termelés fejlődni tudjon.
És ezt nem háríthatjuk másra, mert mi alakítottuk ki a támogatási rendszerünket, mi alakítottuk a munkaerő-piacunkat, mi alakítottuk a szaktudás-bázisunkat. Nem azért tartunk itt, mert csúcsra járattuk magunkat, és ehhez képest a konkurencia még mindig erős, hanem azért, mert a konkurencia sem csinál semmi csodát, csak mi jelentősen el vagyunk maradva a gazdasági környezetben attól, amire szükség lenne.”
|
|
A szabadföldi zöldségfélék vetésterületének alakulása: |
A zöldségágazat termésmennyiségének alakulása 2004-2013 között:
A hajtatott zöldségfélék termőterületének alakulása:
|
|