Meglepő megállapításra jutottak a Virginia államban működő James Madison Egyetem kutatói, amikor átnézték 500 000 zivatar adatait egy 12 éves periódusban, a Washington DC-ben és Kansas Cityben lecsapott viharokat vizsgálva: a finomrészecskék (aeroszolok) magasabb száma a levegőben több villámlást eredményezett.

A szakemberek a PM2.5-ös és PM10-es, azaz a legfeljebb 2,5 és 10 mikrométeres részecskéket vizsgálták a környezetben, majd összevetették ezek előfordulását a zivatartevékenységgel, és arra jutottak, hogy ezen részecskék koncentrációja nagyobb hatással van a villámlásra, mint a méretük.

Bár jellemzően a több részecske több villámlást eredményez, de van egy pont, melyen túl már a túl sok részecske csökkenti a villámok számát, aminek oka a viharon belüli energiaveszteség lehet. Persze a légkörben komplex folyamatok mennek végbe, és sok más tényező is közrejátszik, azonban egyértelműnek tűnik, hogy a légszennyezettség valamilyen formában hatással van a villámok számára.


A szennyezett részecskék a feláramlással jutnak el a felhőkig, majd a leáramlás elválasztja az egyes részecskéket, így eltérő elektromos töltések alakulnak ki a felhőben, végső soron több villámlást kiváltva.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy amikor a legtöbb energia volt a légkörben, például a páratartalom vagy a hőmérséklet hatására, a légszennyezettség akkor volt a legnagyobb hatással a villámlások számára.

Forrás: hvg.hu

Indexkép: Shutterstock