Nincs ember, aki ne úgy ismerné a Mitsubishi L200-ast, mint a pickup szegmens egyik legrégebbi harcosát. A konszern folyamatosan finomította az egyre frissülő generációk külső jegyeit, és gondolta újra a motorválasztékot. A 2016-os verzióra nyugodtan mondhatjuk, hogy a három gyémántos márka zászlóshajója lett, hiszen a tetszetős, „lágyabb” külső mellett megmaradt igazi terepmenőnek, amit nem állít meg semmi, csak a saját hibátlanul méretezett féktárcsái.
Még tisztán, várva a megpróbáltatásokat – fotó: Agroinform.hu
Végre volt szerencsénk kipróbálni a csúcsmodellt, a legerősebb motorral, automata váltóval, és olyan finomságokkal, mint a bőr belső, vagy az érintőképernyős navigációs rendszer. Persze a felsorolást lehet még folytatni olyan hangzatos szavakkal, mint ülésfűtés, kétoldali digitális klíma, esőérzékelő, tempomat, de minket leginkább a tereptulajdonságok érdekeltek, és persze az, hogy mit tud az automata váltó a manuálissal szemben. Ez utóbbit nyúzhattuk már egy erre megfelelő helyszínen, a fóti homokbányában, és ha nem bénáztunk a váltással, vagy a hajtáslánc beállításával, gyakorlatilag MadMax-et idéző homokdűne rombolást végezhettünk egy-egy komolyabb gázadással.
A terepgumi hiánya sem volt akadály – fotó: Agroinform.hu
Az L200 külső jegyeiben néhány sorstárssal szemben nem a klasszikus baltával faragott szögletes formát idézi, hanem jóval kerekebb, ívesebb, kanyargósabb, nyújtottabb, gömbölyűbb… és több hasonló szó nem jut eszünkbe, de az biztos, hogy nem a derékszögben felmegyünk a hegyen, de előtte átütünk egy falat érzést kelti. Ezzel persze semmi baj, hiszen a formák összessége, ahogy a japán autóktól megszokhattuk nagy egészben, tökéletes egységet alkotnak, mint egy szamuráj komplett harci díszben. Arról nem is beszélve, hogy a kerekített formának akadnak olyan előnyei is, mint például a fogyasztáscsökkenés.
Kerek formák, íves alakzatok – fotó: Agroinform.hu
De tegyük tisztába a dolgot, a gyár ezzel a külsővel egy kicsit SUV-osra vette a figurát, mert a formák tényleg egy szabadidő-autót idéznek fel bennünk. Viszont senki ne gondolja egy percig se, hogy ez az autó nem egy igazi erőgép, ami nem lenne képes a mátraderecskei víkendház építéséhez három köbméter sódert félgázon felvinni.
Kicsit olyan, mint a vasember,
alapjában egy megnyerő külsejű figura, aki ha kell, egy titánpáncélban dobál autókat, a galaxist aktuálisan meghódítani kívánó űrlények csatahajóira. A plató 152x147 centiméteres alapterületű, és két oldalt robosztus krómcsövek árulkodnak a célgép valódi énjéről. Laprugós kivitelről beszélünk, viszont ez a fajta csillapítási megoldás egyáltalán nem kelt pattogós érzést, még ha direkt ez a célunk, akkor is jól kezeli a gödröket. A rugóút hossza extrémebb terepviszonyoknál is bőven elég, sőt annyira követi a talajt, hogy néha egy kitört kerekű autó érzetét kelti, pedig valójában csak hazai környezetben teszi a dolgát.
Tapasztalt sofőr kezében, ennek az autónak nincs akadály – Videó: Agroinform.hu
De jöjjön a lényeg a 2,4-es blokk, a 181 paripa, a 430 Nm nyomaték, a difizár, a felező és minden ínyencség, amit az offroad rajongók imádnak. A start gomb a baloldalra került! Csak azért írom felkiáltójellel, mert fél percig kerestük. Valószínűleg ez csak egy dizájn elem, és nem a Le Mans-i 24 órásra készült a széria. Az indítás után azonnal érezzük az erőt, ahogy az a közel 200 lóerő ott lapul a motorháztető alatt, és indulás után ez még jobban fokozódik, és átcsap egy kifogyhatatlan nyomatéktartalék érzésbe, hogy bármeddig nyomhatjuk nincs vége. A váltó alatt található a körkörös kialakítású összkerék és difizár kapcsoló, amit érdemes N-ben kapcsolgatni, mert így állítja át leggyorsabban a hajtásláncot, amit egy kis ikonnal jelez is a kilométeróra fölött. Komoly emelkedőkön teszteltük, – ez a videóból látszik is – de
nem jött zavarba, sőt szinte kérte a terepet.
Az 5 sebességes automataváltó nagyon jól vizsgázott a komolyabb pillanatokban is, amikor gyors váltásra volt szükség, mert valószínűleg nem bírtunk volna olyan tempóban kuplungolni és pakolgatni a kart, mint ahogy ő dolgozott. „Orraesős”, vagy „hanyatt bukós” terepszögeknél is maximális biztonságérzetet ad, és nyugodtan megállhatunk vele bármilyen emelkedő fél távjánál, kiszállva lőni egy szelfit, mert biztosak lehetünk benne, hogy kényelmesen elindul, és felvisz minket bármekkora domb tetejére.