A Dacia Lodgy azok számára jelent kitűnő lehetőséget, akik hatalmas belső térre vágynak, gazdaságos üzemeltetéssel és kedvező árral kombinálva. A márka hétszemélyes változatban is elérhető modellje, nem okvetlenül a szépségéről vált híressé, inkább az autóban lévő térorgia kápráztatja el a vásárlókat. Mindez persze kevés lenne a sikerhez.
A látvány ugyan finoman szólva is megosztotta őket, de mire visszaértek a tesztvezetésről, már az egész család igennel szavazott, és azóta sem bánták meg, hogy a Lodgy-t választották. A magamfajta motorizált firkásznak is jólesik, ha a tesztben szerzett tapasztalatit az élet is visszaigazolja, ezért is említettem meg Jónásékat, na meg a név is kapóra jött a címhez.
A Lodgy nem szépségével, hanem használati értékével hódít – fotó: a gyártó
Szóval a ráncfelvarrott, Arctic felszereltségű változat ötsebességes kézi váltóval és 90 lóerős 1.5 literes Renault alap dízellel szerelt változatával gurulhattam kicsit. Túlzottan sokat nem kellett ismerkednünk, mert már többször is találkoztunk, és a látványt leszámítva, mindig élveztem a vele töltött napokat. Elölről egész jól néz ki! A baj csak az, hogy az ajtók oldalt vannak, és ha be akarunk szállni, onnan kell közelíteni. Hátulról sem az év legszebb fenekében gyönyörködhetünk, de mivel az esetlenül bumfordi forma akár még szerethető is lehet, le is pattantam erről a témáról.
Az utastér helykínálata, a bőséges láb és fejtér, illetve az öt ülés használata esetén megmaradó több mint ezer literes csomagtér fog minket elkápráztatni. A Lodgyban minden a praktikumról, és az egyszerű, áttekinthető kezelhetőségről szól. Mondhatnám semmi extra, ami persze nem igaz a belső tér XXL pluszos méretére és variálhatóságára.
A felhasznált anyagokat nem a prémium feliratú polcról vették le, de ennek ellenére a Lodgy lakberendezői ügyesen áthidalták ezt a problémát, és esztétikus felületeket szerethető formákkal ötvözve alkották meg a bennünket körülvevő hatalmas teret. A rádió a kormány alatt elhelyezett távirányítóval is vezérelhető és a felszereltséget, a navigációt is tartalmazó érintőképernyős, multimédiás rendszerrel is kiegészíthetjük, amit mindenkinek ajánlok, mert így a szegmens egyik legjobb beépített kütyüjét is a magunkénak tudhatjuk majd. Még egy mondat a variálhatóságról. A második sor üléseit összehajtogatva ugyanis egy kisteherautót is megszégyenítő méretű helyhez juthatunk, ahová akár ötszáz kilónyi motyót is berámolhatunk.
Az utastérben bőséges a helykínálat – fotó: a gyártó
A vezethetőségre sem lehet panasz, mivel a kormány áttételezése és a futómű aránylag feszes hangolása révén a behemót cet, kimondottan dinamikusan irányítható autóvá válik, illetve még dobálós, össze-vissza foltozott utakon is kényelmes utazást biztosít. A jól bevált és aszkétikus tulajdonságairól már ismert dízel erőforrás is tökéletesen végzi a dolgát, azaz kevés üzemanyaggal dinamikusan mozgatja a Lodgyt, és ebben a konfigurációban az öt sebességfokozat is tökéletesen elegendő volt.
Kilencven-száz közötti országúti tempót tartva akár 3.8 liter gázolajjal is beéri, de autópálya üzemben se nagyon kúszik fel öt és fél fölé a fogyasztás, és a dugóban való araszolás közben se égetünk majd el 6 - 6.5 liternél több üzemanyagot.
A teszt (és Jónásék) tapasztalatait összegezve, a Dacia Lodgy, a mindennapok elnyűhetetlen közlekedési alkalmatossága, mely nem a szépségével fog minket elkápráztatni, hanem a használati értékével. Már akár egy rövid tesztkör alatt is meggyőző érveket tud majd felsorakoztatni, hogy őt válasszuk, csak adjunk neki egy esélyt, hogy megmutathassa, miért lehet őt szeretni.
Tesztautónk listaára 4.350.000 forint volt, amiben azonban már szép számú extra is szerepelt, a benzinmotoros induló változat azonban már 2.850.000 forintért elvihető.
