Az Agromobil prototipusa a ŠKODA sorozatgyártású modelljeinek számos alkatrészének felhasználásával készült.
A hidegháború idején az ilyen projektek rendszerint polgári fedőnév alatt futottak, ezért kapta a 998-as típus az "Agromobil" elnevezést. A munkák 1961 januárjában kezdődtek. A sorozatgyártást a strakonicei üzemben tervezték, ahol a ČZ márkájú motorkerékpárokat és kézi lőfegyvereket is gyártottak, de kapacitáshiány miatt az első 3 prototípus még Mladá Boleslavban készült, a ŠKODA sorozatgyártású modelljeinek számos alkatrészének felhasználásával.
A kompakt jármű hosszúsága mindössze 3,47, szélessége 1,70 méter volt és platós, önhordó karosszériával alakították ki, amit éppúgy ponyva fedett, mint a kétszemélyes vezetőfülkét. Az 1,98 méter hosszú, 1,59 méter széles rakfelület pereme csupán 70 centiméterre volt a talajszinttől, és az 1,24 méter magas ponyvaszerkezet alatt 3,9 köbméteres raktérfogat volt. Igény szerint a két hosszirányban elhelyezett padon akár 8 fő is helyet foglalhatott, tehát a jármű a vezetővel és az első utassal együtt akár 10 személy szállítására volt alkalmas.
A járművel egyszerre akár 10 ember is utazhatott.
Osztott üvegezésű szélvédőkeretét előrehajtva teljes magassága 1,94-ről 1,41 méterre csökkent, ideális megoldásként az erdei közlekedéshez vagy a légi szállításhoz. Kiváló terepes képességei főleg a mindössze 1,90 méteres tengelytávjából és rövid karosszéria-túlnyúlásaiból adódtak, amelyek elöl-hátul csaknem azonos, közel 45 fokos terepszöget tettek lehetővé.
A terheletlenül 290 és teljes terhelésnél 230 milliméteres szabadmagasság szintén nagyban hozzájárult az Agromobil kedvező adottságaihoz. A független felfüggesztésű kerekek vezetéséről elöl trapéz-keresztlengőkarok gondoskodtak, a hátsó tengelyen pedig hosszanti lengőkarokat és torziós rugózást alkalmaztak.
A motorháztető alatt egy soros négyhengeres, vízhűtésű, 1221 cm³-es, 45 lóerős motor foglalt helyet.
Motorja a népszerű Skoda 1202-esből származott, soros négyhengeres, vízhűtésű, 1221 cm³-es, 45 lóerős, oldalt vezérelt, felülszelepelt (OHV) volt, amely az első tengely vonala mögött, a vezető- és az első utasülés között hosszirányban lett beépítve. 4 fokozatú sebességváltón és csatlakozókarimás terepváltóművön át hajtotta, a zárható differenciálművel szerelt hátsó tengelyt.
A szintén differenciálzáras első tengely hajtása kapcsolható volt. A közúti áttétel 1:1,30 (2H / 4H), míg a terepfokozat (4L) 1:2,28 áttételű volt, sőt rendelkezésre állt egy hátsó kihajtás is, amelyről kisebb mezőgazdasági és erdészeti gépeket lehetett működtetni. A 936 kilogrammos önsúly 46 százaléka esett a hátsó tengelyre, de teljes terheléskor, az 1736 kilogrammos össztömegéből már 56 százalék jutott a hátsó kerekekre. A gépkocsit elöl-hátul 6,00-16 méretű gumiabroncsokkal szerelték.
A 998-as típus sorozatgyártása végül elmaradt.
Az első három prototípusból kettő a tervezett gyártás helyszínére, a ČZ strakonicei üzemébe került, míg a harmadik Mladá Boleslavban maradt, ahol kemény gyakorlati tesztnek vetették alá. Mindössze 79 nap alatt 29.953 kilométert tett meg, 89 km/óra végsebességet mértek, ami bőven elegendő egy ilyen járműnél. A végső, összehasonlító vizsgát egy katonai gyakorlópályán tartották, addigra további 10 példány is legyártották.
A szakemberek egyöntetűen jónak értékelték a 998-as "Agromobil" terepes képességeit, amelyek a szovjet GAZ 69-est is felülmúlták, ami akkoriban a Varsói Szerződés hadseregeiben alapjárműként szolgált. A sorozatgyártás elmaradása legfőbbképpen a központosított tervgazdaságban és a csehszlovák hadsereg viszonylag csekély befolyásában keresendők.
Cikksorozatunk előző részében egy a feledés homályába merült csehszlovák terepjáróról olvashatsz.
Képek és szöveg forrása: Skoda
