Álomterepjáró továbbfejlesztve! A Mercedes-Benz G osztály elektromos jövője

Az újjászületés jegyében

A G-osztály rajongói megnyugodhatnak, igen, lesz folytatása a történetnek. Az EQG egy nemcsak működőképes koncepcióautó, de már elég közel áll akár a sorozatgyártáshoz, és bizonyítja, hogy a G-osztály teljes mértékben kompatibilis a jelen és a közeljövő műszaki tartalmával is.

Az elektromos terepjáró már közel jár a sorozatgyártáshoz

Megmarad mind a hobbitúrázás, kirándulás, mind a professzionális expedíciós szemlélet, bár a belső tér a felsőkategóriás személyautókét tükrözi, míg a látható ajtózsanérok, vaskos kilincsek és teljes felületű tetőcsomagtartó inkább a felfedezők világát. Azonban tudjuk: van más, összetett és népes célközönség is: gazdálkodók, vadászok, erdészek, vadőrök, halőrök vagy vízügyi szakemberek és állatorvosok, akiknek eddig is szüksége volt egy profi terepjáróra.

Megmarad mind a hobbitúrázás, kirándulás, mind a professzionális expedíciós szemlélet

A hátsó ajtó klasszikus módon baloldalra nyílik, mint kezdetektől fogva. Érdekes praktikum az egykori pótkerék helyén lévő négyzetes tárolódoboz, amelybe például töltőkábelt és más tartozékot vagy úti holmit is rejthetünk.

A 4x4-es hajtáslánc műszaki részleteit még nem árulták el a cég szakemberei, de bölcsen meghagyták a kétfokozatú osztóművet. A 22 collos alumíniumfelnik a terepjáró-képességet szolgálják – bár a gumikon még több múlik –, és egyben a rugózatlan tömeget csökkentik a futóműveknél. A fényszórók és lámpák kizárólag LED-es kivitelűek. Erdőn-mezőn, éjszaka jól jöhet a tetőcsomagtartő első kereszttartójába épített reflektor.

Az egyedi, karbonszálas műanyag tetőcsomagtartó

A G-osztály 42 éve

A gyökerek valójában 1972-ig vezetnek, amikor a Daimler-Benz és a grazi székhelyű Steyr-Daimler-Puch megállapodást kötött egy teljesen új járműcsalád kifejlesztéséről. Az első működőképes prototípus már 1973-ban elkészült, a tesztek 1974-ben a világ minden táján elkezdődtek, majd 1975-ben egy teljesen új gyártócsarnok alapjait rakták le, ahol „G“-széria néven 1979-ben megindult a sorozatgyártás. A G betű egyszerűen terepjáró gépkocsira utalt (Gelandewagen).

A kezdetekben piactól függően Puch G és Mercerdes-Benz G-széria jelzéssel árulták. Később a globális piac miatt került fel a csillaglogó és maradt a Mercedes-Benz márkanév. Számtalan változatban készült, 3 és 5 ajtós karosszériával, nyitható kivitelben, ponyvatetővel és lehajtható szélvédővel, valamint kétszemélyes fülkés alvázként platóval (pl. ausztrál és új-zélandi piacokra), de globálisan jelentős mennyiséget gyártottak és értékesítettek számtalan katonai kiviteleben is, sőt páncélozott járműként. De felépítményezett műhelykocsiként, autómentőként, valamint rendőrségi, tűzoltó, hegyi mentő járművekként és még hosszan sorolhatnánk, mi mindenre használták.

A VIP és kormányzati szegmensből sem maradhattak ki, páncélozott kivitelben, és készült egy pápamobil is 1980-ban, vatikáni rendelésre! Aztán a 2000-es évek első felétől egyre inkább luxusterepjáró lett, egyre inkább polgári presztízsjárművé vált szerte a világban, egyik fő piacát ma is gazdag arab országok és a kis számú elit jelenti.

A mostani EQG a legutóbbi, 2018-as változaton alapszik, ezt tervezték át az elektormobilitás jegyében.

Gyakorlati próba, ahol az első G 463-assal is végighaladtak, a Graz melletti Schöckl-hegyre, 1445 méteres magasságban, helyenként 60 fokos emelkedőt leküzdve, egy 5,6 kilométeres távon

Forrás: www.media.daimler.com