Ha valamikor, akkor napjainkban rendkívül fontos az állattenyésztés – különösen a kérődzők és a gyepre alapozott állattartás – szerepének tisztázása a fenntartható fejlődés, az egészséges táplálkozás és a környezetvédelem szempontjából. Segítségünkre lehet ebben az Állattenyésztés és Takarmányozás című folyóirat 70. évfolyamának 2. számában, 2021-ben megjelent "A gyepre alapozott állattenyésztés szerepe és az állattenyésztéssel kapcsolatos szemléletváltás szükségessége napjainkban" című tanulmány. A cikket Póti Péter és Gyuricza Csaba jegyezte.
A szerzők az anyagban leszögezik: függetlenül attól, hogy gyepre alapozott, vagy zárt rendszerű, intenzív, félintenzív, esetleg extenzív, illetve milyen méretű és hasznosítású állatfaj tartásáról van szó, célszerű ökológiai szemléletű tartástechnológiát alkalmazni. Ezzel ugyanis biztosítható a környezeti hatékonyságra, fenntarthatóságra alapozott, gazdaságilag hatékony termelés, melynek kialakításában, megvalósulásában a precíziós gazdálkodásnak (is) rendkívüli szerepe lehet.
Emlékeztetnek arra: már az alsóbbrendű élőlények is befolyásolták környezetüket. A természetben zajló rostbontás elsősorban mikrobiális szervezetek révén történik, a szerves anyagok lebomlása végül visszavezeti az elemeket a természetes körforgásba, de annak időzítése és hasznosulása valóban nagymértékben függ az emberi tevékenységtől.
A marhák legelésükkel a legkiesebb gyepterületeket is megfelelő módon karbantartják – forrás: Pixabay
Rámutattak: a gyepek és legelők az erdők után a Föld legfontosabb ökoszisztémái, a szárazföldek mintegy 40%-át borítják. A megfelelő gyephasználat és legeltetés ezért jelentős mértékben hozzájárulhat az emberiség hús- és tejellátásához, valamint természetes ipari alapanyagok, például bőr és gyapjú előállításához, miközben javítja a talaj termőképességét és csökkenti az eróziót.
A növényevő gerinces állatok szervezetében már jól és hatékonyan szabályozottak a bontási és hasznosulási folyamatok. A le nem bomlott hányad és a nem hasznosuló bomlástermékek a bélsár és vizelet révén, megfelelő körülmények között hatékonyan javítják a talaj termő-, tápanyag- és vízszolgáltató képességét, a talajéletet. Ezért nem a kérődző állatok jelentik a környezeti kockázatot, hanem a szakszerűtlen állattartás és az állati eredetű termékeket helyettesítő vegyipari alternatívák.
A jelenlegi köztudattól és sok esetben gyakorlattól eltérően a növényevő állatok emésztési sajátosságait, azok evolúciós jellemzőit alapul véve, a tudomány és technológia adta lehetőségeket kihasználva az egyéb célra nem hasznosítható biológiailag lebontható biomassza irányított, szabályozott és kontrollált biológiai lebontási, átalakítási technológiájának kidolgozásánál ezt az „anyagátalakulási szabályozási formát" lenne célszerű alapul venni. Az alapvető különbség a technológiai megoldásokon túl az input anyagokban, a teljes folyamat tervezett véghezvitelében és a folyamatoptimalizálás céljában van. A növényevő állatok tehát példát mutathatnak korunk egyik legnagyobb problémájának a megoldására, azaz a nagy mennyiségű, kezeletlen, ám biológiailag lebontható biomassza hasznosításra. Ennek révén lehetőség nyílhat a légkör és a talajvíz védelmére, talajaink szervesanyag-tartalmának növelésére.
Miközben például húst adnak, növelik a talaj termőképességét, csökkentik az erózió és a defláció hatását – forrás: Pixabay
A valódi kérdés a szakemberek szerint az, hogy az emberiség milyen mértékben és milyen módon hasznosítja ezt az erőforrást.
Mindent figyelembe véve kimondható, hogy a növényevő kérődző haszonállatokkal szemben kritikával élők egy-egy kiragadott, akár valós, tehát tudományosan megalapozott (például metán- és ammóniakibocsátás), vagy nem megalapozott (például egységnyi marhahús termeléséhez felhasznált vízfogyasztás) állítással próbálják alátámasztani kifogásaikat. Emellett gyakran hivatkoznak a helytelen, nem szakszerű állattartás (szakszerűtlen legeltetés) okozta károkra is.
Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a haszonállattartás kedvezőtlen megítélését alátámasztó egy-egy állítás önmagában való cáfolata nem elegendő, mert egy állítás áll szemben egy másik állítással. Ehelyett szakmailag helyes, tudományosan megalapozott, rendszerszintű összefüggések ismertetése, valamint a szakmai szempontból jól kialakított gyakorlat bemutatása hozhat csak pozitív eredményt. Így van esély csak arra, hogy az állattenyésztés és az állattartás megítélése a köztudatban egyre nagyobb mértékben szakszerűen megalapozott, egyúttal az állattenyésztés fejlesztését segítő legyen.
Összefoglalva, a szakszerű gyephasználat és legeltetés világviszonylatban mintegy 30-35%-ban járulhat hozzá az emberiség hús-, és jóval kisebb mértékben tej-, valamint ezen túlmenően természetes ipari alapanyag, így például bőr-, gyapjú-ellátásához. Mindezt úgy, hogy közben nő a talaj termőképessége, csökken az erózió és defláció kockázata. Természetesen a szakszerűtlen gyephasználat és legeltetés környezeti károkat is okozhat. Ezzel együtt az biztos: nem a kérődző haszonállatok jelentik a valós környezeti kockázatot, hanem a szakszerűtlen állattartás, a nem megfelelő szakértelem, továbbá a mezőgazdasági, ezen belül az állattenyésztési alapanyagokat helyettesítő vegyipar – írják tanulmányukban a szerzők.
Indexkép: Pixabay
