“Az sem véletlen, hogy nem a vágóhidakra terhelték az árproblémát” – interjú a Talentis Agro Zrt. vezérigazgatójával

Az árrésvitában a kormányzatnak ad igazat, de a lépés szerinte is csak rövid távon segíthet, alapvetően a piaci versenyben hisz. A fejlesztés nem megúszható az ágazatban, ehhez azonban barátságos kamatkörnyezet kell. A vezérigazgató herceghalmi központjukban fogadott minket.

Most leginkább a száj- és körömfájás hírei aggasztják az ágazat szereplőit. Önöket ez mennyire érinti?

– Ha szerencsénk van, néhány nap múlva már nem lesz miről beszélni. (az interjú március 12-én készült - a szerk.) Nálunk is az összes telepen vettek vért a jószágoktól. Ha a nagy tömegű mintavételek után kiderül, hogy csak egy adott területről van szó, a hatóság úgyis visszaköveti, kik voltak látogatók a telepen, és hogyan kerültek oda. Szerintem ez egy lokális probléma lesz. Az azonban biztos, hogy veszélyes a dolog, 50 éve nem volt ilyen, pedig a szarvasmarha telepeknek egyébként komoly járványügyi intézkedési tervük van.

Dr. Makai Szabolcs a Talentis Agro Zrt. vezérigazgatója – fotó: Agroinform.hu

Hogyan történhetett?

– Meggyőződésem, hogy ezt a betegséget behurcolták, valószínűleg megelőzhető lett volna. A főszabály: minél kevesebbet kell érintkezni az állatokkal a telepeken. Ez teljesen más, mint a madárinfluenza, hiszen az előre jelezhető. A vadmadarak vonulása és az időjárás alakulása is segít benne. Ez nem ilyen.

Üzletileg mit okoz, mit okozhat?

– A mi kérdésünk az, mi lesz a tejjel, amit 50 százalékban külföldre adunk el. A legtöbb Horvátországba, Boszniába megy, de sokat értékesítünk Olaszországban és újabban Görögországba is küldünk. Mindenkinek fontos, hogy legyen alapanyaga, különben az ottani feldolgozók sem tudnak működni. A közelgő turistaszezon igényeit meg ki kell szolgálniuk. Nekik sem mindegy, lesz-e miből.

És a hús?

– Arra már több ország is bemondta, egyelőre nem vásárolnak Magyarországról. Még egyszer: bíznunk kell abban, hogy sikerül megfogni a kórt és akkor talán nem lesz nagy baj.

Van azért más probléma is: az élelmiszer-infláció. A kormány a kereskedői árrésen keresztül olcsósítana alaptermékeket. Az Országos Kereskedelmi Szövetség első reakciója az volt: az ő oldalukon mozgástér erre már nincsen, viszont a beszállítóknál szerintük van még tartalék. Mit gondol ön?

– Természetesen mindenki hárít. Nagyon egyszerű, csak meg kell majd nézni az éves beszámolókat, néhány héten belül okosabbak leszünk. De tekintsünk a termelői árakra: a növénytermesztés három éve mínuszt csinál, az aszály nem kímélt senkit. Kivéve, ha valakinek öntözhető területe van, vagy kellően diverzifikált a portfóliója, komoly kertészettel például. Ha állatot tart, az is segíthet. Növénytermesztésünk veszteségét tehenészeteink, sertés- vagy baromfi telepeink fedezik, ez volt az elmúlt három évben. De, ha nagyobb időtávban gondolkodunk, akkor más az optika. Az állatállomány folyamatosan csökkent, hiszen a földalapú támogatás miatt mindenki szántóföldi növénytermesztésben gondolkodott. Ha az állattenyésztést nézzük 15-20 év távlatából, vannak benne ciklusok, de több a negatív, mint a pozitív. A tojást mi is azért adtuk fel, mert mindössze két időszakban – húsvét, karácsony – lehetett pénzt keresni vele, de a többi tíz hónapban nem, úgy meg nem élünk meg belőle. Nem véletlenül számolta fel az állattenyésztést sok magyar gazda.

És mások?

– Ez érdekesebb kérdés. Ugyanezen időszakban a lengyel állatállomány nőtt, tehát nem lehet mindent külső okokra fogni. Valószínűleg a hatékonysággal is vannak problémáink.

De ha kis túlzással mindenki alig keres, legyen az termelő/tenyésztő, vágóhíd, feldolgozó, kereskedő, akkor jogos a kérdés: minek csinálják? Vagy valakik nem mondanak igazat.

– Ezt gondolod?

Nyilván nem.

– Az sem véletlen, hogy nem a vágóhidakra terhelték az árproblémát. Egy biztos: tudom, hogy mennyiért adjuk a kereskedőnek a tejet, és hogy a végén mennyiért van a polcon. Félreértés ne essék: azt is tudom, hogy nagyon sok költségük van a boltoknak: személyzet, rezsi, marketing etc. De a 200 forintos tejből azért lesz 500, mert az a 300 valahol lecsapódik. Jelenleg átlagban a termelő keres 3-5 százalékot, a feldolgozóipar 2-6 százalékot. A kereskedőnél maximum 10 százalék lehet. Ez miért baj? Kétségtelen, egy ilyen beavatkozás csak rövid távra szólhat és a piacnak kellene önmagát szabályoznia a verseny révén. A döntéshozók szerint ebben a nagy láncok nem voltak teljesen érdekeltek, ezért belenyúltak. Hosszú távon persze ez nem megoldás, ez nem is kérdés.

Említette, hogy hatékonyságban van hova fejlődnünk. A lengyeleknél nőtt az állatállomány, nálunk nem. Pedig rosszabb helyzetben volt a mezőgazdaságuk, mint a miénk a rendszerváltás idején. Mit gondol erről?

– Sokan gondolkodnak így, mondok erre egy példát: van egy csirkeólom. Kicsit kimeszelem és nagyon jó lesz. Működött már 40 éve is. Akkor a lengyeleknek nem volt ilyen óljuk. Most viszont építettek egy olyat, ami tényleg a legmodernebb technológiával felszerelt, de ami a lényeg, rögtön bővíthető duplájára, triplájára. Nekem meg ott az ólam, amiben kicseréltem a nyílászárókat, a héjazatot, kicsit kipofoztam, és működik még 15 évig. Most költsek rá milliárdokat, ami ki tudja, mikor térül meg?

De így a lengyel kolléga nyeri a versenyt.

– Neki is csak úgy éri meg, ha a nulláról kezdte. A cégtulajdonosok generációja kezd kiöregedni, tehát eljött egy döntési pont: eladja a céget és elmegy unokázni vagy átadja a következő generációnak – már ha van, aki folytatni szeretné a családban az üzletet. Ha egyiket sem választja és a fejlesztés mellett dönt – ez akár több milliárdos beruházást is jelenthet – akkor ennek eredményét már nem feltétlenül láthatja, hiszen évekbe telik, mire egy beruházás megtérül.

Vissza az árakhoz. Az áfa csökkentése segítene?

– Ez már túlmutat az én tudásomon, mert az nem kérdés, hogy a környező országokban ez alacsonyabb mértékű, de nálunk meg a személyi jövedelemadó barátságosabb. Fogyasztás alapú az adózásunk.

Mi a helyzet a banki oldalról? A bankok partnerek, ha fejlesztésről van szó?

– Amikor velük beszélek, ők mindig azt mondják, hogy szeretik az agráriumot, mert stabil. Nincs óriási nyereség – már ha van egyáltalán – de stabil, hiszen holnap is enni kell, meg holnapután is. Ha van egy technológiai fejlesztés, az lehet, hogy három év múlva már nem lesz a piacon. De ennivaló igen. Ráadásul komoly vagyoni értékkel bír az agrárium: földek, egyéb mezőgazdasági ingatlanok, raktárak, feldolgozók.

A vezérigazgató herceghalmi központjukban fogadott minket – fotó: Agroinform.hu

Akkor nem tartanak az ágazattól annyira.

– Nem, nem. A kérdés mindig a kamatkörnyezet. Amikor elugrott 18-19 százalékra, az már reménytelen. 6-7 százalékon, mint most, lehet komoly hiteleket fölvenni, de egy pillanat és megint vissza tudunk kanyarodni az előző témára, hiszen a termelők/feldolgozók nem óriási árrésekkel dolgoznak. Ugyanakkor muszáj fejlődni, beruházni, hiszen a verseny itt is igaz. Csak nem könnyű eldönteni, mit és mikor.

A Talentis csoport külpiacai hogyan alakulnak?

– A nyers tej felét külföldre adjuk el, ezért is izgatottan figyeljük, hogy mi lesz a száj- és körömfájással. A gabonáink zömében a belföldi piacra mennek egyébként, de Olaszországban is értékesítünk. A kukorica belföldi, ahogy a napraforgó is, de a búzával ki szoktunk lépni külföldre. A pulyka tekintetében, ha termelői szemszögből nézem, akkor belföldi, hiszen a Gallicoophoz megy, de ők sokat exportálnak is. A kukorica- és búzafeldolgozó termékei külföldi piacra mennek. Csoportszinten nézve jelentős exportbevételünk van.

Milyen fejlesztést terveznek a jövőben? Precíziós gazdálkodás vagy infrastruktúra-fejlesztés?

– Az öntözés, az van az első helyen.

A napokban nyílt rá pályázat is.

– Élünk is vele. Ha megnézzük, hogy mi van legnagyobb hatással az eredményességre a jó talajon kívül, akkor látjuk, hogy az a víz. Na most, hogyha én precíziós technológiával szórom ki a műtrágyát, és nem esik az eső, akkor teljesen mindegy. Csapadék, tápanyag, és vetőmag, ebben a sorrendben. Ehhez igazítjuk a fejlesztéseket és különösen a modern technológiát, aminek az életciklusa rövidebb, mint régen. De megkerülhetetlen, csak jól kell tervezni.