Gazdaságos baromfitartás szemestakarmányokkal

A búza igen jó baromfitakarmány, de a legtöbbször drága. Éppen ezért inkább csak az „ocsúját” etetjük a baromfival. Könnyen emészthető, fehérjetartalma közepes. Tojótyúkok és növendékállatok, ritkábban hízóállatok takarmányozására használjuk.

Az árpa a legtermészetesebb baromfieledel; ugyanolyan értékes, mint a búza, de annál legtöbbször olcsóbb. Az árpától a hús ízletes és lédús lesz. A takarmányárpa mindig gazdagabb fehérjében, mint a sörárpa, olcsóbb is, tehát ezt etessük.

A növendék- és tojóállatoknak egyaránt igen jó takarmánya. Javasoljuk, hogy a keverékben finomra őrölten etessük, mert a kemény és éles maghéj a begyet megbetegítik. A maghéj csak 8–10%, ezért az árpában mintegy 30%-kal több a tápanyag, mint a zabban.

Forrás: Shutterstock

A zab ugyancsak jó takarmánya a baromfinak. Azonban a héjtartalma 30–40% és ezért drága. A tápértéke mellett étrendi hatása is kitűnő, nagyszerű izomzatot fejleszt, erősíti a párzási ösztönt és ingereket. Növendék-és tojóállatokkal érdemes etetni, de a növendékállatoknak darált és szitált állapotban adjuk. Pár napi csírázás után télen és kora tavasszal etetve kitűnő hatású.

A rozs nem baromfitakarmány, mert nehezen emészthető és a többi szemhez képest kevésbé természetszerű. Megfigyelések szerint nem is eszi szívesen a baromfi. Rozstermő vidékeken – ahol olcsón jutunk hozzá –, vagy ha magunk termeljük, a keverékben etethetjük, de legfeljebb 5–8%-ban. Friss, új rozsot ne etessünk.

A kukorica nagy zsír- és szénhidráttartalmánál fogva a legjobb hizlaló takarmány. Elsősorban tehát hízóállatokkal és télen, melegfejlesztéséből adódóan egyéb háziállatokkal is etethetjük, de mindenkor csakis sárga kukoricát, mert ennek értékes a vitamintartalma. Ha huzamosabb időn át etetünk fehér kukoricát, bőségesen etessünk zöldtakarmányokat is.

A köles összetétele táplálóértéke teljesen egyezik a zabéval. Minden baromfiféleséggel jól etethetjük. Étrendi hatása kitűnő. Sikamlós magvait lehetőleg daráltan etessük.

Téli időben nagyon gazdaságos a csírázott köles etetése.

A törmelékrizst – ahol erre lehetőség van – megfőzve vagy áztatva a baromfi hizlalásánál vehetjük számításba, mert az etetése rendszerint költséges.

Az olajmagvakból készült „olajpogácsa darát” fokozott mértékben etethetjük a baromfival, különösen ősszel és télen. Etethetjük a jércékkel és a tyúkokkal, de egyéb tenyészbaromfival is. Megfigyelések szerint, ősszel megkönnyíti a vedlés befejezését és nagy fehérjetartalmával igen jó hatású a tojástermelésre. Daráltan adjuk a keverékeleségben és enyhén nedvesítsük is meg. A szójabab nagy fehérjetartalmú, igen fontos tojótakarmány.

A drága állati eredetű, fehérjében gazdag takarmányokat részben pótolhatjuk a szójával. Zsírkivonó anyagokkal kivonható belőle a zsír, így elveszti kesernyés ízét és étrendi hatása is jobb. Ez az „extrahált” szója, amelynek azonban a fehérjetartalma mindig kevesebb. A hüvelyesek közül – a szóján kívül – számításba jövő takarmány még: a bab, borsó, szeges borsó és az édes csillagfürt. Ezek azonban már nehezen emészthetők. Megdaráltan és kesernyés ízük kiáztatása után azonban egyéb takarmányokkal megkeverve biztonságosan etethető.

A gyommagvak minden féleségét etethetjük a baromfival, de előzetesen daráljuk vagy főzzük meg, hogy jobban emészthetőek legyenek. Kivétel a konkoly, ezt ne etessük.

Végezetül arra hívjuk fel a baromfitartók figyelmét, hogy a felsorolt takarmányok értéke mindenkor a belső összetételétől függ. Vagyis attól, hogy mennyi fehérjét, zsírt, szénhidrátot és ásványi anyagot tartalmaz.

kukorica takarmány Állattenyésztés búza árpa gyom fejleszt tojás baromfi borászat vidék tojótyúk szója kecske malac zab háziállat borsó rozs