Hegedüs Tibor baromfi-szakértőnktől már megszokhattuk, hogy érdekes témákat, elfeledett fajtákat mutat be nekünk a cikkein keresztül. Most egy olyan tyúkfajtát ajánlunk olvasóink figyelmébe, amely majdnem eltűnt hazánkból – ám egyszer még jelentős szerepet tölthet be egy kisgazdaság-, vagy egy vidéki család életében.

No, de melyik ez a baromfi fajta?

"A krédli. ...– Nem, ez nem egy étel, hanem egy sváb őstörpe tyúk, amely egész éven át tojik."

A krédli önálló tyúkfajta és kifejezetten gazdasági hasznú. Egyértelműen értékmérő tulajdonságai határozzák meg.

Vannak bizonyos küllemi fajtajegyek, amelyekről egyértelműen beazonosítható a fajta – így a genotípus egységes. Valamennyi krédlire pontosan ugyanazon tulajdonságok jellemzők, bárhol is legyen jelen Európában, vagy hazánkban.

Egy krédli esetében nagy biztonsággal lehet tudni, hogy mire számítsunk, melyik évszakban mit fog nyújtani és azt hogyan teszi."

Krédli kakas egy baranyai udvarban – fotó: Hegedüs Tibor

A törpetyúkok esetében több fajtánál megfigyelhető, hogy annak ellenére, hogy eredetileg gazdasági haszonnal bírt, az idő múlásával mégis díszbaromfi vált belőle. Ez a veszély nem fenyegeti a krédlit?

"Mint fajtát, egyértelműen gazdasági értékmérő tulajdonságai határozzák meg. Nem díszbaromfi és vélhetően nem is válik azzá. Túlságosan függ a természettől, és túl erős a vadas-, ősi jellege.

Talán az egyik legfőbb ok, amiért szerintem soha nem válik belőle díszbaromfi, az, hogy nehezen tartható zártan.

Az egész éven át tartó szabadtartás miatt a krédli tollazata időnként meglehetősen megviselt – ez főleg esős, és téli időszakokban igaz. Ez a tyúkfajta imád például a porban, vagy akár sárban is dagonyázni."

Milyen színváltozatokban fordul elő a krédli tyúk?

"A fajta érdekessége, hogy a küllemi-, illetve a szín szerinti szelektálást semmilyen szinten nem tűri. Mégis, mindezek ellenére rendkívül szép, mutatós baromfi.

Színes krédli-csoport a baromfiudvarban – fotó: Hegedüs Tibor

Rengeteg színben fordul elő – ám mindegyik színváltozat ezen alapszínekre épül, vagy ezekből indul ki: fehér, sárga, fekete, kendermagos, kék, fogoly, porcelán, barna, babos, foltos.

További jellemzőjük, hogy a tyúkok egy részének valamilyen szinten tollas a lába. A kakasok taréja jellemzően határozottan nagy. Szinte majdnem akkora, mint egy hagyományos, kettős hasznú kakasé – sőt, esetenként nagyobb is lehet.

Brutális méretű tarajokat viselnek a kakasok – fotó: Hegedüs Tibor

Amikor a tyúkok tollazata ép és tiszta, rendkívül szép, már-már látványos kiállású madarakat ismerhetünk meg a krédli fajta egyedeiként. Viszont – ahogyan mondtam is – olyan időszak ritkán adódik a hazai időjárási viszontagságok mellett, amikor a krédli nem talál magának por-, vagy sárfürdőre alkalmas terepet, így kénytelenek vagyunk ezt a tyúkfajtát leginkább a gazdasági hasznáért szeretni.

Sajnos mindeddig csak keveseket érdekelt ez a csodás fajta, mert nem a mai mércével elvárt díszbaromfi – és mert nem kiállításra termett. Pedig, ha tudnák, micsoda érték ez a szép, hálás és rendkívül hasznos őstörpe..."

Mióta jegyzik a krédlit és mit tudhatunk a fajta történetéről?

"1600-as évektől bukkant fel először hivatalosan írott emlék róla. Előbb jelen volt Európában, mint a Lábtollas törpe (Német lábtollas). Kifejezetten a sváboknál (ez Németországra is igaz, Bajorországban, és főként Stuttgart környékén) volt jellemző Európa-szerte. Nem tudni pontosan, hogyan és honnan került a svábokhoz, de igazolhatóan már az 1400-as évek végén is tartották a krédli fajtát. Ezeket az írásos emlékeket korabeli rajzok is alátámasztják.

A svábok igyekezetek a kezükben tartani a fajta tenyésztését, így a krédli, meg a svábság kultúrája szorosan összefüggnek. Tudni kell, hogy Magyarországon – a régi Nagy-Magyarországon is – Baranyában volt és van a mai napig a legnagyobb krédli-állomány. A bajorok is Baranyát említik "Krédli-országként" a korabeli feljegyzésekben."

Ha jól értem, akkor nem áll rendelkezésünkre szakirodalom a fajtáról – és magyar fajtaklub, vagy tenyésztő szervezet sincsen még Magyarországon. Hogy lehet ez – és hogy maradhatott fenn mégis a krédli fajta? Van külföldön valami szakmai szervezet, akik foglalkoznak már ezzel a fajtával és akiknek a példáját itthon is követhetjük majd néhány lelkes baromfitartó segítségével?

"Szakirodalom, mint olyan még nincs. A fajtaleírás készítése folyamatban van. Levéltárakban fellehető sok adat és bizonyíték a fajtával kapcsolatban. A fajta fenntartói, azaz a háztáji kisgazdaságok a genetika megőrzésére helyezték mindig is a hangsúlyt és nem az írott háttérre.

A fennmaradását Magyarországon annak köszönhette a krédli, hogy egy-két hozzám hasonló krédli-imádó fanatikus tenyésztő ragaszkodott a fajtához és szigorú odafigyeléssel fenntartotta a mai napig.

Bízom benne, hogy a fajtaleírását is hamarosan közzétehetjük – és nem titkolt hosszabb távú célunk, hogy elismert fajtává válhasson ez a hányatott sorsú, de annál hálásabb tyúk.

Foglaljuk össze, hogy melyek azok az értékes tulajdonságai a krédli tyúknak, amelyeknek a fennmaradását is köszönhette a fajta.

"A krédli tyúk egész évben tojik. Télen is.

Kotlására ugyanez jellemző – rendkívül jó,- gondos kotlós válik belőle. Abszolút megbízhatóan lehet számítani évről-évre a tyúk elkotlására. Tulajdonképpen a csibék elhagyását követően azonnal tojni kezd és 10 – 15 tojás rakása után ismét kotlani kezdhet.

A krédlik a legnagyobb télben sem szeppennek meg, rendkívül jól viselik a kemény fagyokat is – fotó: Hegedüs Tibor

A fajta teljesen parlagi beállítottságú.

Tojásai színező képessége kétszerese lehet bármelyik tyúktojásénak

– természetesen ez a kijelentés úgy helytálló, ha hozzáteszem, hogy a kívánt tojás színéhez be kell tartani a fajta fenntartóinak takarmányozási tanácsait! A svábok és más krédlitartó háziasszonyok bevett szokása, hogy a tésztát, piskótát kizárólag ezeknek a tyúkoknak a tojásból készítik.

Annak ellenére, hogy törpe fajtáról beszélünk, mégis kettős hasznosításba vehetjük a krédlit. Testmérete az úgynevezett "japiknál" nagyobb. A kifejlett kakasok súlya 1 – 1,2 kg, tyúkoké 0.90 kg körül mozog.

Népi megfigyelések is kapcsolódnak a fajtához, miszerint a krédlik télen csak nagyon nagy fagyban mennek be az ólba aludni. Ez egyúttal jelzés is a gazdának, mert ha a krédli bemegy az ólba, akkor biztosan hatalmas fagy lesz éjjel.

Ezek a tyúkok kiváló élelemkeresők- és hasznosítók.

Ebből adódik, hogy tartása olcsó és takarmányozása viszonylag egyszerűen megoldható. Csibéi nagyon gyorsan fejlődnek és tollasodnak. Kiváló növekedési eréllyel rendelkeznek, így a 3 hónapos csibéket már le is lehet vágni. Húsa kitűnő, egyedi ízű, rendkívül finom."

Hasznosnak találta a cikkünket? Véleménye fontos számunkra – írja meg észrevételeit a cikkünk alatt, kommentben!

Cikkünket egyfajta vitaindító írásnak is szántuk gazdasági, háztáji, kistermelői genotípusokról, technológiákról. A krédli tyúk egyelőre nem elismert fajta, hiszen a fajta leírása és a fajta kívánatos egyedszáma sem áll rendelkezésünkre pillanatnyilag. – Mindezek tudatában, a témával kapcsolatosan örömmel fogadjuk a hozzászólásokat és igyekszünk mihamarabb érdemben válaszolni rájuk.

Ajánljuk korábban megjelent, a baranyait tájfajta tyúkot bemutató cikkünket is, amelyet ide kattintva olvashat el.