A savanyúfüvek kifejezés alatt a szittyófélék, a palkafélék (ide tartoznak a sások), a békabuzogányfélék és a gyékényfélék családjába tartozó fajokat értjük. Ez azt jelenti, hogy nem egy rendszertani, hanem egy mesterségesen képzett, gyakorlati szempontú gyepalkotó fajtacsoportról van szó – olvasható az allattenyesztok.hu cikksorozatának első részében.

legeltetés

A savanyúfüvek nagy mennyiségben való fogyasztása kockázatos – fotó: pixabay.com

Fontos ismerni őket az állatok megbetegítésében játszott szerepük miatt

A nevük onnan ered, hogy többségük (elsősorban a közepes és nagyobb termetű fajok) a vízzel legalább időszakosan borított, tocsogós, mocsaras helyeken, illetve az erodálódott, savanyú kémhatású talajon él meg, de vannak közöttük kifejezetten mészkedvelő fajok is. Jelentőségük abban rejlik, hogy szinte nincs olyan hazai gyepünk, ahol ne találkoznánk velük a száraz, homoki gyepektől és lejtősztyeppektől a posványsásos mocsárrétekig. Élőhelyeik mellett a termetük is nagyon változatos: az 5-10 cm magas lappangó sástól a 1,5 m-t is elérő parti sásig, vagy az akár 2,5 m-t is meghaladó gyékényfajokig terjedhet.

A takarmányozásban, illetve az állatok megbetegítésében játszott szerepük miatt fontos megismerni őket. A jellemzően szárazgyepeinkben élő, kistermetű fajok, ha nem szőrözöttek és a levélszélük nem fűrészes, nem okoznak jelentős problémát. Kártételük azonban párhuzamosan emelkedik a méretük növekedésével. Általában magasabbra nőnek, mint az adott termőhelyre jellemző pázsitfüvek, növelve ezzel a terméshozamot, de a gyeptakarmány minőségét, emészthetőségét jelentősen ronthatják.

Étrendi hatásukat, károkozásukat többféleképpen fejtik ki:

  • mechanikai károsítás,
  • anyagforgalmi zavarok okozása az állatban,
  • betegségközvetítő szerep,
  • mérgező hatás


Mechanikai károsítás

A mechanikai károsítás okozói a vastagfalú, erősen rostosodott, fásodott sejtek, illetve az éles szár és levélrészek, a levelek gyakran fűrészes széle, valamint az egyes fajokat borító kemény szőrök (pl. borzas sás). Gondot okozhat a nagy kovasav-anhidrid-tartalmuk is, ami éles kristályokat képezve ugyancsak irritálhatja a tápcsatornát.

Beltartalmi értékük csekély

A pázsitfűféléktől eltérő beltartalmi értékeik anyagforgalmi zavarokat okozhatnak. Takarmányértékük csekély, vitaminokban (különösen B-vitaminokban) nagyon szegények, karotintartalmuk is csak 1/3-a az átlagos minőségű réti szénáénak.

A bennük lévő fehérje biológiai értéke is elmarad a pázsitfüvekétől, mivel három esszenciális aminosavat (lizin, triptofán, fenilalanin) nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben tartalmaznak. A pázsitfüvekénél kisebb zsírtartalmuk miatt  energiaforrásként való hasznosulásuk is csekély. A kisebb zsírtartalom a zsírban oldódó vitaminok megfelelő mértékű felszívódása miatt is probléma. Annak ellenére, hogy a nyersrosttartalmuk nagyobb, mint a pázsitfüveké, mégis a nagy lignintartalom és a sejtfalban felhalmozott kovasav-anhidrid rontja az emészthetőséget, ami egészségügyi problémákat is okozhat.

Betegségközvetítő szerep

Közvetetten hozzájuk kötődő problémát jelent a termőhely miatti iszapszennyezés. Az ilyen növények nagy mennyiségben való fogyasztása kockázatos, mivel az emésztőcsatornában felhalmozódhat a homok, illetve a föld, ami bélrenyheséget és bélsárpangást, valamint kólikás tüneteket okozhat.

Szintén a nedves élőhelyből fakadóan szerepet játszhatnak a májmétely, a gyomor- és bélférgesség, a tüdőférgesség, a kampósférgesség terjedésében is.

Mérgező hatásuk is lehet, amit a hidrogén-cianid-tartalmuk okoz, ám ez jóval a toxikus mennyiség alatt van.

Forrás: allattenyesztok.hu