Az állattenyésztés napjainkban nem csupán gazdasági és élelmiszer-ellátási kérdés, hanem egyre inkább ideológiai csatatér is. A klímavédelem zászlaja alatt fellépő környezetvédelmi szervezetek évek óta támadják az ágazatot, klímagyilkosként bélyegezve meg az állattartó gazdákat. Eközben a világ legnagyobb károsanyag-kibocsátói – a közlekedési és ipari óriásvállalatok – kényelmesen figyelik a vitát, miközben PR-kampányokkal és CO2 kvóták vásárlásával próbálják leplezni felelősségüket a klímaváltozásért. A témáról dr. Cseh Tibor András, a MAGOSZ főtitkára és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke írt cikket a Világgazdaságban.

A kritikusok szerint az állattenyésztés a globális üvegházhatású gázkibocsátás 10–15 százalékáért felelős. Valóban, mint minden iparágnak, a mezőgazdaságnak is van környezeti lábnyoma, de a kérdés sokkal inkább az, hogy ez hogyan aránylik más szektorok kibocsátásaihoz. Az ENSZ FAO adatai szerint a világ ÜHG-kibocsátásának túlnyomó többsége – 80–90 százaléka – más iparágak számlájára írható, így jogos a kérdés: miért az állattenyésztés van a célkeresztben?

A válasz gyakran a metánhoz kötődik, amely az állattenyésztés kibocsátásának jelentős részét adja, és rövid távon nagyobb melegítő hatású, mint a szén-dioxid. Ám kevesen említik, hogy az állattenyésztésből származó metán természetes körforgás része: 12 év alatt lebomlik, visszajut a biomasszába és a talajba, így nem halmozódik fel hosszú távon a légkörben.

Európa különösen szigorú környezetvédelmi szabályozást követ, miközben más kontinensek – például Ázsia és Dél-Amerika – jóval nagyobb állatállománnyal és kibocsátással működnek. Mégis, az európai gazdák vannak nyomás alatt: az elmúlt évtizedben a kontinensen jelentősen csökkent az állatállomány, és a metánkibocsátás is visszaesett 20 százalékkal.

Ezzel szemben a világ tej- és húsfogyasztása folyamatosan nő: több mint 6 milliárd ember fogyaszt tejtermékeket, a húsfogyasztás pedig az elmúlt 60 évben megduplázódott. Kína példája különösen szembetűnő: a múlt század közepén alig 5 kilogramm húst fogyasztottak évente, ma már 62 kilogramm az átlag. India esetében ez az érték mindössze 5 kilogramm, de a jövedelmek emelkedésével itt is robbanásszerű növekedés várható.


Az Európai Bizottság egyik friss javaslata, amelyet egy bölcsészprofesszor vezette munkacsoport dolgozott ki, nyíltan támogatja a húsfogyasztás csökkentését és a növényi étrendre való átállást. Az állattartók állománycsökkentését egyszeri kifizetésekkel ösztönöznék, miközben egyre több jel utal arra, hogy bizonyos környezetvédelmi szervezetek uniós támogatásokból működnek. Ez felveti a kérdést: valóban környezetvédelmi cél vezérli ezeket a törekvéseket, vagy inkább politikai és gazdasági érdekek?

Mindeközben a közvélemény figyelme elterelődik a valódi kibocsátók – az ipari és közlekedési óriások – felelősségéről. A vita nem csupán a klímavédelemről, hanem arról is szól, hogy ki formálhatja a jövő élelmiszerellátását, és kik viselik a zöldátállás költségeit.

Indexkép: Pixabay