Rejtett toxinok a takarmányban és az élelmiszerben

Az aflatoxint először 50 éve hozták kapcsolatba pulykák tömeges megbetegedésével – fotó: Pixabay

A folyamatos kutatások elvezettek ugyan a gombák speciális anyagcseréinek megértéséhez, ám ugyanakkor megvilágították a gombák és növények közötti kölcsönhatások összetettségét is. Rávilágítottak arra a tényre, hogy amikor analizáljuk a takarmánymintákat, akkor a jelenlévő mikotoxinoknak csak egy része szabadul fel a mintából, vagyis csak ez a rész mutatható ki különböző laboratóriumi módszerekkel.

A nem felszabadítható toxinok jelentős része azonban nem mutatható ki, pedig azok ugyanúgy károsítják az emberi és állati szervezetet!

A növények növekedésük során metabolizációval próbálják magukat megvédeni különböző testidegen anyagoktól, például ilyenek a gombatoxinok is. A növények úgy védekeznek, hogy polárosabb metabolitokat hoznak létre belőlük (pl. glükozidokat), melyeket elraktároznak oldott formában a vakuólumokban, vagy pedig biopolimerekhez kötve nem oldott formában, például beépülve a sejtfal komponensekként.

Az oldott formában lévő metabolizált mikotoxinokat gyakran hívják a szakemberek „maszkos toxinok”-nak, a nem oldott formában lévőket pedig „rejtett toxinok”-nak. Egy adott takarmány „teljes mikotoxin” mennyiségét csak és kizárólag a két nagy csoport – a szabad és a metabolizált toxinok – együttes mennyisége adja meg.

A kutatóknak az elmúlt években számos maszkos toxint sikerült felfedezniük (a kép illusztráció) – fotó: Pixabay

Az elmúlt néhány évben vezető kutatólaboratóriumok (pl. IFA Tulln) munkája vezethetett el oda, hogy számos ilyen maszkos mikotoxint sikerült felfedezni a gabonákban. A DON-3-glükozid volt az első ilyen toxin, amelyet természetesen fertőződött búzából és kukoricából mutattak ki. Ennek a nem kimutatható metabolitnak a koncentrációja a szabad DON-tartalomnak csaknem 50 %-át is elérte.

A bennük rejlő veszély az, hogy ezekhez a maszkos vagy rejtett mikotoxinokhoz a takarmányokon keresztül ugyanúgy hozzájutnak az állatok és elfogyasztják azokat. Az emésztés során a szervezet első dolga, hogy az enzimek révén a glükozid komponenst lehasítja a toxinról, így felszabadul maga a toxin és képes a hatását kifejteni.

A takarmányok teljes mikotoxin koncentrációja így alábecsült, mivel általában kimutatni csak a szabad toxinokat tudjuk az általános laboratóriumi módszerekkel.

Ráadásul sokkal nehezebb azoknak a „rejtett toxinok”-nak a kimutatása, amelyek nem oldott formában a sejtfalban vannak elraktározva. Ezek még kromatográfiás analitikai eljárásokkal is nehezen mutathatók ki.

Érdekes példát szolgáltatott egy vizsgálat arra, hogy milyen mértékű lehet a „rejtett toxinok” koncentrációja a kukoricában és a belőle készült takarmányokban, vagy emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben. A vizsgálat során lúgos kezelés után vizsgált élelmiszermintákban (kukoricapehely és nyers kukorica) 3-szor annyi rejtett fumonizin-t mutattak ki, mint a szabad formáját.

A mai napig nem tudjuk megbecsülni, ezek a toxinok milyen arányban vannak jelen az alapanyagokban – fotó: Pixabay

A rejtett fumonizinek pontos biológiai természete (fehérje-konjugátumok, karbohidrát-konjugátumok stb.) ma még teljesen nem ismert, de az biztos, hogy az állati, vagy emberi szervezetben a felszabadulásuk után a fumonizinekre jellemző hatásokat fejtik ki.

A maszkos ill. rejtett mikotoxinok általi veszély sajnos egyre nő, ugyanakkor megbízható analitikai módszer csak keveseknek áll a rendelkezésére.

A mai napig nincs a birtokunkban semmiféle korrekt kockázatbecslés arra vonatkozóan, hogy ezek a toxinok milyen arányban vannak jelen az alapanyagokban, pedig a vizsgálatok azt is bebizonyították, hogy ennél sokkal nagyobb jelentőséggel és kockázattal bírnak a feltárt és feldolgozott takarmányokban.

Ahhoz, hogy ezeknek az információknak a birtokában helyesen tudjunk védekezni a mikotoxinok ellen, elengedhetetlen, hogy egy olyan mikotoxinellenes készítményt alkalmazzunk, amely hatékonyan kezeli az állatok szervezetébe bejutott „teljes toxin”-mennyiséget és ezeket ne csak részben kösse meg, hanem enzimatikusan közel 100%-ban bontsa is el nem toxikus formává.