Június 12-én, szerdán közel egymillió darab előnevelt pontyivadék (tiszai nyurga tájfajta) kihelyezése valósult meg az Alsó-Tisza egyes szakaszain (Tisza-folyó 830.000 darab) és a hullámtéri holtágakon (Körtvélyesi-holtág: 50.000 darab, Mártélyi-holtág: 50.000 darab, egyesületi beszerzés) – közölte a Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége (HECSMSZ).

A kuriózumnak számító pontyfajta a hazai tógazdasági haltermelésben kevésbé jelentős. A növekedése lassabb, szaporítása kevésbé tervezhető, így a hazai haltermelőktől történő beszerzése erősen korlátozott.

A HECSMSZ és a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) folyamatosan kereste annak a lehetőségét, hogy megfelelő szakértelemmel és eszközökkel, valamint hajlandósággal rendelkező haltermelővel együttműködve a hazai tiszai vízgyűjtőhöz tartozó vizek pontyállományainak stabilitásához hozzájáruló telepítések tiszai nyurga pontyokkal történhessenek.


2024-ben a szarvasi Agro-Aqua Kft.-vel – a szarvasi MATE AKI Halászati Kutató Központtal (HAKI) történő együttműködés keretein belül – a sikeres szaporítást követően eredményes előnevelés történt, így az idei évben megvalósulhatott a tiszai nyurgák beszerzése és kihelyezése.

A magyarországi folyóknak a mesterséges beavatkozások és egyéb klimatikus okok miatt megváltozott vízgazdálkodása, különösen a Tiszához és a Körösökhöz tartozó szakaszokon levonuló árhullámok ökológiai jellemzői döntően kedvezőtlenül alakulnak, emiatt az őshonos fajok természetes ívása elmarad, kedvező esetben magas kockázattal valósulhat meg. Különösen igaz ez a ponty esetében, melynek számos tényező együttes jelenléte és teljesülése kell a sikeres íváshoz, ikraéréshez, valamint a lárva kezdeti stádiumban történő megmaradásához.

Ezért a szövetség minden évben több tíz millió forint értékben több tonna pontyot telepít, így erősítve az állomány stabilitását, fennmaradását.

A hazai folyóvízi pontyok genetikai tisztasága már nem 100%-ban a vad fajtákból áll, azonban a természetes vizekben élő vadponty, különösen a tiszai fajtajellegeket hordozó egyedek gyarapítása kiemelt cél kell hogy legyen.

„Bízunk benne, hogy a kihelyezett ivadékok jó megmaradással foglalják el új természetes élőhelyüket, és 4-5 év vagy akár 10 év múlva ismét találkozunk velük" – írták.

Indexkép: Pixabay