Ma már a falvakban is jobbára csak az idős emberek foglalkoznak még az olyan egyszerűen tartható állatfajokkal is, mint a tyúk, melynek állománya 1972 óta nagyjából a felére, 47.371 darabról 28.888-ra csökkent a KSH adatai szerint. (De volt már 63.629 is...) Pedig a baromfinevelés nem ördöngösség.
A legjobb, ha mi magunk termeljük meg a takarmánynak valót – Fotó: Agroinform.hu
Talán az lehet a visszatartó erő, hogy bármilyen haszonállatot tartunk, azt leginkább úgy éri meg, ha megtermeljük az etetéséhez a takarmányt is.
Vagy az, hogy az állattartás felelősségtudatot igényel, a tyúkok korán ébrednek, enni akarnak és ezt a természetes igényüket bizony, minden nap ki kell szolgálnunk. És ez így már a ma emberének sok...
Pedig a saját tojás és a kapirgálós, változatosan táplálkozó tyúk húsa, meg a boltokban kapható, tömegtermelésből kikerülő termékek közt nagy lehet a különbség.
A tyúkoknak az ól árnyékosabb részében alakítsunk ki tojófészket, egy kis faládába rakjunk szalmát – Fotó: Agroinform.hu
A háztáji tojás nemcsak sárgább, hanem sokak szerint ízletesebb is, sokkal több benne az omega-3 zsírsav, a bétakarotin és az E-vitamin, viszont kevesebb a káros telített zsírsav.
Az állatok húsa pedig keményebb (nem olyan vizes, mint a boltié), rostosabb, táplálóbb, igaz, cserébe több sütési időt is igényel.
Hogyan is fogjunk hozzá a háztáji tyúktenyésztéshez?
Először azt döntsük el, hogy a tojás, vagy a hús fontosabb-e, vagy esetleg mindkettő? Ha a tojásra hajtunk, akkor tojóhibrid csirkéket vásároljunk (általában tápokat, takarmányokat forgalmazó üzletek ilyesmivel is foglalkoznak, jobbára csak tavasszal), ha a húsra, akkor pedig húshibrideket. Előbbieket úgy nemesítették ki, hogy a szervezetük a tojástermeléshez használja fel inkább a takarmányt, utóbbiak ezt nyilván a testtömeg-gyarapodásra fordítják.
Aki megelégszik a szerényebb tojásszámmal és a lassabb hízással, az válasszon a régi magyar fajták közül, cserébe a tartás körülményeire igénytelenebb állatokat kap.
Korábbi cikkünkben bemutattuk a krédli tyúkot, ami egy szabadtartásra kiváló fajta, legfontosabb tulajdonsága pedig az, hogy egész évben tojik.
A tyúkok táplálásához vásároljunk üzemi takarmánykeveréket, darált kukoricát, csibetápot attól függően, milyen korúak a baromfik, de létezik tojótáp is. Ha úgy kell megvennünk a takarmányt, akkor nem túl rentábilis a tyúktartás, olcsóbb, ha mi magunk termeljük meg, legalább egy részét. A csirkék szeretik a kukoricából, búzából és napraforgómagból álló keveréket, utóbbi a tojástermelést segíti, előbbitől pedig szebb lesz a tojás sárgája.
Ilyen a házi csirke combja, a húst behálózó zsírrétegek miatt kiváló pecsenyének – Fotó: Agroinform.hu
Habár a kapirgálós baromfi talál magának kalciumforrást, nem árt, ha külön, a takarmányban is adagoljuk a meszet, mert ha hiány lép fel, akkor egyrészt a tojás héja puha marad és a tyúkok elkezdik megenni, másrészt kicsipkedik egymás tollazatát.
Fontos az is, hogy legyen előttük mindig friss víz – télen arra is figyelnünk kell, hogy ne fagyjon meg a folyadék, ezt picike sóval meg tudjuk akadályozni.
_fill_540x300_0.jpg)
