Ilyenkor ugyanis a madártetű atka borzasztóan el tud szaporodni, s elég nehéz kiirtani, meglehetős precizitás szükséges hozzá. A vérszívó rovarfaj és petéi ugyanis a falazat és a fa alkotóelemek (például a tyúklétra) apró repedéseiben jól el tudnak rejtőzni.

A madártetű atka a baromfi vérét szívja, ezzel legyengítve annak immunrendszerét, ami számos további probléma oka lehet. Igen apró, 0,4-1.0 mm hosszúságú, átlátszó sárgás, vagy barna színű, a kullancshoz hasonló, de jóval kisebb, pókidomú rovar. Először a jószág csak nyugtalan, vakaródzik tőle, lecsökken a tojáshozam és leáll a testtömeg-gyarapodás, a baromfi általános legyengülése pedig utat nyit egyéb kórokozóknak. Sőt, nagy fertőzés esetén akár el is pusztulhat az állat.

Elpusztítani, vagy legalábbis a számukat gyéríteni kémiai szerekkel bizonyosan lehet, de vannak, akik a természetes megoldásokra esküsznek. Én előbbieket próbáltam már, s azok hatásosságáról meggyőződhettem, utóbbiak sikerességéről nincsenek információim.

tyúktetű

Ahol baromfi van, ott előbb-utóbb megjelenik a tyúktetű is – fotó: pixabay

A madártetű atka elleni védekezéshez a használható a ByeMite 500 mg/ml koncentrátum emulziós spray, a Fumicide DN rovar-és atkaölő füstképző patron és a Peststop Combi 8CS rovarirtó koncentrátum.

A ByeMite-ot a tojótyúkok jelenlétében is lehet a ketrecekre, vagy az ólba permetezni, míg a másik két termék kizárólag üres, kitakarított istállókban, épületekben használható.

A készítmények lényege a gázképződés, mert a hatóanyag az előbb említett mikroszkopikus résekbe csak így juthat be.


A Kulturpara blog egy tapasztalataik szerint hatásos természetes megoldásról is beszámol, ez pedig a kovapor. Fő összetevői amőbák, fitoplanktonok és egysejtű életformák maradványai melyek pusztulásuk után a tavak és folyók mélyén az iszap részévé válnak.

A blog szerzője szerint nincs mellékhatása, nem alakul ki rezisztencia, nincs élelmezés-egészségügyi várakozási ideje, tojás, hús a módszer alkalmazása esetén is korlátozás nélkül fogyasztható, ami a vegyszeres védekezésről nem mondható el.

"Kovaporral a kipucolt tyúkólat szépen beterítettem jó 5 centiméter vastagon, sarkokra külön ügyelve, falrésekbe beverve és ennyi. A jószág ugyan először idegenkedett bemenni a csupa szürkés-fehéres poros helyiségbe, de miután szelíden noszogatva betereltem őket, másnap már nem volt bajuk vele és a tojáshozam vagy a testtömeg-gyarapodás volumene sem tört meg." – írta.

Állítólag a rovarok belélegzik a finomra őrölt port, s ettől elpusztulnak – lehet benne valami, mert a tyúkok szeretnek porfürdőt venni és hemperegni a kályhából kikerülő hamuban, így pusztítva el a rajtuk élősködő rovarokat.

A trágyával összekeveredő kovapor nem mellesleg kiváló talajjavító anyag is.