A Rubicon történelmi folyóirat cikke szerint az 1956. október 23-ával kezdődő eseménysorozat előzményei gyakorlatilag a kommunista hatalomátvételig nyúlnak vissza, a Rákosi Mátyás irányításával kialakított sztálinista diktatúra elhibázott gazdaságpolitikája – kollektivizálás, túlzott mértékű és irracionális iparosítás –, az abból eredő szegénység és a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) által gyakorolt terror már az ötvenes évek elejére komoly feszültséget eredményezett.
Erre az időszakra általában jellemző a megtermelt javak központosítása és újraelosztása. Ez a magántulajdon felszámolásának egyik oka is egyben. A másik ok az állami ellenőrzés kialakításának igénye: ha ugyanis a szocialista állam nem ellenőrizheti a termelést, akkor nyilvánvalóan a javak elosztásának „egyenlőségét" sem képes biztosítani. A magántulajdon felszámolásának politikai és társadalmi okai közül a legfontosabb azonban a társadalmi autonómiák szűkítése és felszámolása, az egyes emberek és társadalmi csoportok függő helyzetben tartása volt.
Mint azt Somlai Katalin, az 1956-os Intézet Alapítvány honlapján megjelent, "A forradalom vidéken" című tanulmányában írja: az egykori gazdák ebben a közegben osztályellenségnek számítottak.
Szalonnasütés valahol a vidéki Magyarországon 1956-ban – forrás: Fortepan/Kieselbach Tamás
"A kommunista gazdaságpolitika az agrárium megsarcolására épült. A mezőgazdaságból élő vidékek az extenzív iparosítás kiszolgálóivá lettek. A nagyüzemek és a gyárak, valamint az építkezések emberszükséglete elszívta a falvak lakosságát. A hagyományos, biztonságot nyújtó falusi közösségek szétestek, pedig azokat már a háború és az azt követő ki- és betelepítési hullámok is erősen megtépázták. A kisüzemi gazdaságok erőszakkal kikényszerített kollektivizálása, az önkényesen elvégzett tagosítások, melynek során a parasztok a legjobb minőségű földjeiket veszítették el, drámaian megrengette a földműves lét alapjait. A kuláknak bélyegzett gazdák üldözése és a begyűjtési rendszer révén a parasztság intézményes üldözése oda vezetett, hogy az ország élelmiszer-termelése radikálisan csökkent. A vidék szegényebbé vált mint valaha. Nagy Imre 1953-as első miniszterelnöksége idején hozott engedmények hatására a parasztság helyzete csak átmenetileg enyhült. Nagy Imre és a júliusi kormányprogram bukása után az életkörülmények tovább súlyosbodtak. 1956-ra már vidéken is akadozott a hús- és a kenyérellátás. A falvak is megismerték az éhséget."
Beszolgáltatás és agitálás a szövetkezetek mellett Szabadszálláson 1949-ben – forrás: Fortepan/Kovács Márton Ernő
Bár a vidéken élők, a földjüket vesztett földművesek rosszul éltek, 1956-ban mégis példát mutattak összefogásból. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke október 30-án arról tájékoztatta az újságírókat, hogy 210 vagon zsír, 174 vagon hús, 90 vagon élőállat, 25 vagon baromfi, 1600 vagon burgonya, 13 millió darab tojás és 25 napra elegendő liszt-, illetve gabonakészlet biztosítja Budapest élelmezését – ezt mind-mind a gazdák küldték az ország szabadságáért harcolóknak, illetve nyilván mindazoknak, akik híján voltak az élelmiszernek azokban a napokban. Hihetetlen számok ezek, igaz?
A vidéken élők élelmiszeradományok sorával segítették a budapestieket. Az 1956. október 30-án megjelent Népszava szerint ponyvával letakart gépkocsiból vödrökbe, lavórokba mérték a lisztet söröskorsóval, kalapokba, kabátzsebekbe pakolták a burgonyát. Sok helyen – például Nagykanizsán is – traktorokkal döntötték le a szovjet rendszert dicsőítő szobrokat, vagy éppen rántották le a földre a vörös csillagokat.
Az istállótrágya helyes felhasználása című oktatófilm forgatása 1955-ben Karcagon, a Szabadság Termelőszövetkezetben – forrás: Fortepan/Horváth József
Néhány napig élt a remény: a magyar nép győzhet, a veszteségek nem hiábavalók. Azonban november 4-én minden elveszett. 1959 és 1961 között lezajlott az egyik legdöntőbb változás a 20. századi magyar társadalom életében: a mezőgazdaság kollektivizálása, korabeli szóhasználattal, „szocialista átszervezése". Nemcsak a tulajdonviszonyok alakultak át, hanem a vidéki társadalom élete és ezzel párhuzamosan mentális állapota is. A sunyin, hol ígéretekkel, hol kedvezményekkel, agitációval, számos esetben lelki és fizikai kényszerítéssel végrehajtott folyamat során tömegesen számolták fel az egyéni paraszti tulajdont. Elvették a családoktól azt, ami generációkon át a legfontosabb volt számukra: a földet.
