A Skoda 1930-1960 között nagy hangsúlyt fektetett a rossz utakon vagy akár terepen is használható gépkocsik gyártására. Részben a Tatrákéhoz hasonló, központi csőváz és részleges alvázkeret kombinálásával, valamint független kerékfelfüggesztéssel és a legideálisabb áttételek alkalmazásával, hátsókerék hajtással állították elő a járműveket.
A Skoda Octavia első szériáját 1959-től gyártották, azonban sok távoli országba, az olcsóbb szállítás, a kedvező vám és adóterhek miatt alkatrészekben érkezett, úgynevezett CKD (Completly Knock Down) formában és helyben végezték az összeszerelést. Így jutottak el Új-Zélandra is, ahol az Auckland közeli Otahuhu kisvárosban, a Motor Industries International végezte ezt a feladatot.
Trekka a Skoda múzeumában eredeti állapotban.
A helyi Skoda generálimportőrénél született meg a gondolat, hogy szükség lenne egy kis terepjáró jellegű, egyszerű, olcsó „gazdaautóra”, a helyi farmerek, erdészek és mesteremberek számára. Az elképzelést tettek követték, a Skoda tehetséges tervezőmérnökét, Josef Velebny-t, Mladá Boleslavból Új-Zélandra küldték, hogy az otahuhu-i üzem tervezőjével, George Taylorral munkához lássanak.
1966-ra már több típusváltozat terve megszületett, az akkor nagyon sikeres Octavia Super alvázára és fődarabjaival.
Az alvázat megrövidítették, a tengelytáv 2389 milliméterről 2165 milliméterre csökkent, a futómű elöl alsó lengőkaros, tekercsrugós felfüggesztést kapott, míg hátul lengőtengelyt alkalmaztak, keresztben beépített laprugó köteggel. A differenciálmű áttételét 4,78-ról 5,25-re növelték, a szabad magasságot 190 milliméterre emelték. Az abroncsozás 5,90 x 15 coll méretű lett. Opcióban önzáró differenciálművet is kínáltak, a jobb terepjáró képesség érdekében, igaz, csak hátsókerék-meghajtású volt.
Egy 8 személyes változat.
A Trekka az egyetlen új-zélandi, helyben fejlesztett és gyártott gépkocsi a mai napig. Az elképzelésben mások is nagy lehetőséget láttak, ezért kezdetben az angol Bradford-dal kívántak együttműködi, ami végül meghiúsult. Ezért maradt az 1221 cm³-es, 47 lóerős (4500 n/min), 87 newtonméteres (3000 n/min), 4 hengeres, oldalt vezérelt, felül szelepelt (OHV) benzinmotor és a 4 fokozatú sebességváltó. A maximális sebessége aszfalton 105-110 km/óra volt, 11 liter körüli fogyasztással 100 kilométeren.
Szintén 8 személyes, de levehető ponyvatetővel.
A Trekka számos kivitelben készült, acél karosszériával: kétajtós pick-up, 3 ajtós zárt kivitel, 2-8 személyes belső térrel, de választható volt levehető ponyva- vagy üvegszálas műanyag tetővel is. Hossza 3590 mm, szélessége 1600, magassága 1785-2040 mm. Az önsúly kiviteltől függően 920-980 kilogramm, míg teherbírása 450-500 kg között alakult.
A Pakisztánban gyártott változat.
A gyártás 1966-ban indult, 1967-ben már 750, majd 1968 januárjában már az 1000. darabot adtak át. A legfontosabb piac Ausztrália lett, de eljutottak sok kis csendes-óceáni szigetországba is, valamint Vietnámba. Néhány darab az USA katonaságának állományában szolgált a vietnámi háborúban, mint katonaorvosi autó. 1970 májusában döntöttek a Skopa (Skoda Pakistan) létrehozásáról Karacsiban, ahol egy hasonló, de az Octavia vonalait jobban tükröző, 2-6 személyes, ponyvatetős változatot gyártottak 1971-ig.
A Trekka motortere.
A Skoda Trekka gyártása 1973-ban ért véget, közel 3000-es darabszámmal. Ma gyűjtők, múzeumok és Trekka rajongók féltett kincsei. Az ember mindig elgondolkozik mi lett volna ha…? Lehet, hogy ha Európa sikeresebb piacként működött volna, bár az akkor szovjet vezetés könnyen megvétózhatta volna a KGST konkurenciát. Nyugati irányból pedig volt egy drágább és erős rivális ebben az időben, a Land-Rover IIA.
Képek és szöveg forrása: http://www.trekka.co.nz/
