Hazánkban sokféle rágcsáló megtalálható. A rágcsálók rendjébe tartoznak a mókusfélék, a pelefélék, a hódfélék, az ugróegérfélék, a földikutyafélék, a hörcsögfélék és az egérfélék családjába sorolt emlősök is. Ezek közül egyszerre több faj is előfordulhat a környezetünkben, beköltözhetnek a kertünkbe és a házunkba is. Néhányuk nem okoz problémát, mások azonban kártevőknek számítanak, így ellenük szükséges – lehetőleg környezetbarát eszközökkel – védekeznünk – írja a greendex.hu.
Mókusfélék
A mókusfélék közül leggyakrabban az európai mókussal (Sciurus vulgaris) találkozhatunk a kertünkben. A téli álmot alvó, fürge kis rágcsáló nagyjából 20–30 cm hosszú, a farkhossza 15–20 cm, a színe a környezetétől függően lehet vörösesbarna (lombos erdőkben, parkokban), sötétbarna vagy szinte fekete (a sötét fenyőerdőkben).
Gyors, mozgékony, kiválóan mászik és ugrik. Bár okozhat károkat – például lerághatja a friss rügyeket és hajtásokat, esetleg megeheti a madarak tojásait és a kisebb fiókákat –, de emellett előszeretettel pusztítja el a kártevő rovarokat, a lárvákat, a férgeket és a csigákat is. Védett állat, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Európai mókus – fotó: pixabay.com
Pelefélék
Az ember közvetlen környezetében a pelefélék családjából leggyakrabban a nagy pele (Glis glis) élhet. A legnagyobb méretű pele testhossza 23–37 cm, farka 10–17 cm. Színe szürke vagy szürkésbarna, a hátán sötétebb sávval.
A gyümölcsösök kártevőjeként tartják számon, mert annak ellenére, hogy nem eszik sokat, nagyon sok gyümölcsöt megkóstol. Mivel bárhová képes felmászni, így gyakran még a padlásunkra is beköltözik, így az esetlegesen ott tárolt gyümölcsöket is megdézsmálhatja.
Ráadásul – éjszakai állat lévén – a neszezésével zavarhatja a pihenésünket is. Védett állat, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Nagy pele – gyakran költözik be a padlásra – fotó: pixabay.com
Ha sikerül a padlásunkra beköltöznie, akkor csak a befogás jöhet szóba. Az üzletekben különböző méretű és formájú pelecsapdák állnak a rendelkezésünkre, de házilag is készíthetünk egyet: csak egy nagyobb méretű cserépre vagy ládára van szükségünk, amelyet kitámasztunk, alá pedig csalinak egy darabka gyümölcsöt helyezünk.
Ne felejtsük el: a pelét kizárólag csak kesztyűvel fogjuk meg, mert harap! Sikeres befogás után az állatot vigyük el jó messzire a házunktól, és engedjük szabadon! Megelőzésképpen célszerű a tetőre hajló faágakat levágni, mert a pelék a sűrű lombon át közlekednek.
Hörcsögfélék
A hörcsögfélék családjából leggyakrabban a mezei hörcsög (Cricetus cricetus), a csalitjáró pocok (Microtus agrestis), a közönséges kószapocok (Arvicola subterraneus) és a mezei pocok (Microtus arvalis) lehet a kertünk és a veteményesünk kellemetlenkedő lakója. A mezei hörcsög és a csalitjáró pocok védett státuszú, a természetvédelmi értékük 25 000 forint.
A védett mezei hörcsög
A mezei hörcsög testhossza 20–27 cm, testalkata zömök. Leginkább az alföldi vidékeken, kertekben és mezőgazdasági területek közelében él. Táplálékát a növényi részek, termések, mezőgazdasági és kerti kultúrnövények adják, de szereti a gabonafélék magvait és a gyümölcsöket is.
Téli álmához készülődve lépes akár 10–30 kg mennyiségű magot is felhalmozni az éléskamrájában. Annak ellenére, hogy nagy károkat tud okozni a kertünkben, védett állatként kizárólag csak a befogása jöhet szóba. Helyezzünk ki megfelelő méretű élve fogó csapdát, majd az ezzel rabságba ejtett állatokat szállítsuk el a házunktól jó messzire, a természetbe, és engedjük őket szabadon.
A védett csalitjáró pocok
A csalitjáró pocok a Dunántúl déli részén él. Megjelenésében hasonlít a mezei pocokhoz, de a mérete valamivel nagyobb. Tápláléka lágy szárú növényekből, különböző gyökerekből, magokból áll, a téli hónapokban a fiatal fák kérgét is előszeretettel rágcsálja. Nagyobb mezőgazdasági kárt nem okoz, a facsemeték gyökerének rágcsálása ellen pedig dróthálóval védekezhetünk.
Közönséges kószapocok
A közönséges kószapocok 15–20 cm hosszú, a farka csupasz és körülbelül 10 cm. Bundája színe barnásfekete, vörhenyes. 3–5 utódjával él, a járatait a föld alatt 5–15 cm mélyen készíti, a feleslegessé vált földet pedig a vakjáratok végén túrja ki, a keletkező földkupac a vakondtúráshoz képest kisebb és szabálytalanabb és általában gyökérmaradványokat tartalmaz. A különböző családok egymás járatait nem használják, az otthonuk területe a túrások alapján könnyen behatárolható.
A korábban vízipocok néven is ismert kószapocok napjainkra már „elkószált", a kertekig, a gyümölcsösökben okozhat nagy károkat a fák gyökerének megrágásával.
Speciális pocokcsapdával érdemes ellene védekezni, amelyet a járatokba kell elhelyezni. Előnye, hogy pár nap alatt az egész családot meg lehet vele fogni. Ha több család is él a kertünkben, akkor az egyik család megfogása után alaposan öblítsük le a szerkezetet, hogy ne maradjanak rajta illatanyagok, majd csak ezt követően használjuk újra!
Mezei pocok: szinte bármit képes megenni – fotó: pixabay.com
Aranyos, de nagyon kártékony: a mezei pocok
A mezei pocok országszerte "jól ismert", rendkívül szapora állat. Hossza 8–10 cm, farka 3–4 mm. H Szinte bárhol megtalálható: a nyílt területeken, kertekben, réteken éppúgy, mint a mocsaras területeken. Télen behúzódhat a házakba, istállókba is.
Nem alszik téli álmot, egész évben aktív, télen a hótakaró alatt ás hosszú folyosókat. Egy évben akár tízszer is ellik, jellemző rá a gradáció, azaz a tömegrajzás: kedvező időjárási körülmények között – 3–6 évente – nagyon elszaporodik, majd tömegesen útra kél. A gradáció később magától összeomlik.
Válogatás nélkül bármilyen növényi anyagot megeszik: a magvakat, a fűféléket, a bogyókat, a gyümölcsöket, képes lerágni a fiatal fák kérgét, kirágja a kukoricacsöveken a szemeket, még az eltárolt terményt is károsíthatja és szennyezheti az ürülékével.
Nagy hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, amivel elejét lehet venni a gradációnak is. Annak ellenére, hogy a talaj forgatása sok szempontból nem előnyös, a pockok 20–30 cm mélyen húzódó járatait és a fészküket csak így lehet a legkönnyebben megsemmisíteni. A facsemeték gyökere köré húzzunk védőhálót, az idősebb fák mellől pedig célszerű télen rendszeresen eltakarítani a havat!
A mezei pocok ellen is használhatunk különböző pocokcsapdákat, esetleg napelemes vakond- és pocokriasztókat. A csapdák kihelyezésekor mindig viseljünk kesztyűt, mert a pocok szaglása nagyon jó, megérzi rajta az idegen illatot.
Biológiai és kémiai védekezés
A biológiai védekezés lehetősége a kiskertekben a kutyáink és a macskáink segítségére korlátozódik, míg lakott területen kívül a vadon élő szőrmés és tollas ragadozók lehetnek hatékonyak a pockok ellen, ezért érdemes a számukra kedvező feltételeket kialakítani, például a ragadozó madarak számára T-alakú ülőfákat kihelyezni.
Környezetbarát kémiai védekezésként alkalmazható az elgázosítás módszere, amihez a borászatban használt kénlapokra lesz szükségünk. A meggyújtott lapokat helyezzük el a járatokba, a kivezető nyílásokat takarjuk be annak érdekében, hogy a füst befelé terjedjen! Hasonlóképpen használhatjuk a ricinusolajat tartalmazó vakondriasztó füstpatronokat is.
Indexkép: pixabay.com
