A tenyésztojás- és naposcsibe-előállítók általában a tyúkonként eladható csirkék számára fókuszálnak, és gyakran elhanyagolják a csibék minőségének a teljesítményre gyakorolt hatását. Ugyanakkor csak ritkán vizsgálják a szülőpárállományok takarmányozásának hatását a tőlük származó brojlerek és tojók teljesítményére vonatkozóan.

A termékenységet és termelékenységet erősen befolyásolják a takarmányokban előforduló mikotoxinok. A baromfi a mikotoxinokra érzékeny haszonállatok közé tartozik. Azonban nem egyszerű diagnosztizálni ezeket a kórképeket, mert

már alacsony mennyiségű mikotoxin felvétele is teljesítményromláshoz vezet, sőt az immunrendszer meggyengülése miatt növekszik a madarak fogékonysága a megbetegedésekre.

Nagyobb mennyiség felvétele már klinikai tünetek kialakulásához (emésztőszervi kimaródások, nyálkahártya-gyulladás, sántaság, zsíros máj- és veseelfajulás stb.), valamint elhulláshoz vezethet.

A madarak néha gyenge egészségi állapotban vannak, törékeny immun- és antioxidánsrendszerrel, így gyakran mutatják a mikotoxikózis tüneteit már alacsony toxinszennyezettségnél is. Az alacsony toxinszintek a stresszfaktorokkal együtt szubklinikai veszteségeket okoznak, melyek gazdasági jelentősége sokkal nagyobb, mint a heveny veszteségeké.

baromfi

A baromfitartás során a termelés minden szintjén nagy jelentősége van a költséghatékonyságnak – fotó: Shutterstock

Az aflatoxinok jelenlétében romlik a tenyészmadarak általános egészségi állapota, az állomány szétnő, és csökken a termékenység. Az aflatoxin felhalmozódik a csirkék, pulykák és kacsák ivarszerveiben, ezáltal a tojásba és az utódokba is bekerül.

A trichotecének kifejezetten toxikusak a tyúkokra. Csökkentik a takarmányfelvételt, a testtömeget és a tojástermelést. Ha a tojásban magas a T2-toxin szint, a tojás terméketlen lesz. Alacsonyabb toxinszintnél az embrió elkezd fejlődni, de elhal a fejlődés későbbi stádiumában. Néha a kifejlett embrió nem tud kikelni a csökkent életképessége miatt, vagy a kikelés után elhullik.

Zearalenon- és DON-szennyezettség esetén a tenyészbaromfi-állományokban növekszik az életképtelen embriók aránya, gyakoribb az embrióelhalás, amelyhez a tojáshéj elvékonyodása társul. Gyakoribbak az embrionális fejlődési rendellenességek és a késői csontosodás. Az ochratoxin terratogén hatása miatt a keltethetőség csökken a korai embrióelhalás miatt. Mindezek alapján

a mikotoxinok átjutása a tojásba és az utódokba csökkenti a termékenységet és a keltethetőséget, amely tenyészállatonként kevesebb naposcsibét eredményez, ezáltal komoly gazdasági veszteséget okoz.

Mivel a tenyészbaromfi igen nagyszámú toxinnal találkozik, lényeges, hogy egy hatékony mikotoxinkockázat-kezelési programot alkalmazzunk.

További információt kaphat a témában dr. Jakab Gábortól: +36-30-348-3274