Akinek birkája van, annak évente legalább egyszer nyíratnia kell... Ez a XXI. században a juhtartás szükséges rossz velejárója.
Igaz, hogy tavaly viszonylag jó árat fizettek a gyapjúért, ám az eddigi tapasztalatok és az idei előrejelzések tanulságaként elmondható, hogy nem éri meg nyíratni. Az aktuális áraktól függ, de sokszor többe kerül a nyírási költség, mint az eladott nyersgyapjú ára.
A gyapjú sokéves átlagára 200 forint. Egy birkáról körülbelül 700 forint értékben kerül le gyapjú, ami a gazdák szerint, mindent egybevetve a nyírás költségét éppen fedezi.
Nem számított ám a gyapjú-biznisz mindig veszteségnek!
A magyar juhtenyésztés fénykora a 18. század végétől a 19. század közepéig tehető. Az ország mai területén 1869. végén mintegy 7,2 millió juhot tartottak. A juhállomány 1911-re 2,4 millióra apadt. A nagyarányú csökkenést az európai piacokon megjelenő olcsó és jó minőségű tengerentúli gyapjú miatti árzuhanás és a hazai legelőterületek fokozódó visszaszorulása okozta. Ezzel egyidejűleg jelentős fajtaváltás következett be. A hosszúgyapjas hazai juhfajtákat fokozatosan felváltották a textilipar által inkább keresett rövidgyapjas fajták.
Az I. világháborút követően a juhállomány tovább csökkent. A két világháború között az ország juhállománya 1,5–2,0 millió között volt. Tovább javult a fajtaösszetétel és 1942-re már az állománynak közel 90%-a volt rövidgyapjas fajta.
A juhtenyésztés jellemzően a nagybirtokokhoz kötődött. A két háború közötti időszakban a juhállománynak több mint a fele az 1000 kat. holdnál nagyobb földterülettel rendelkező uradalmakban volt.
A II. világháború pusztításai, a front átvonulása következtében az ország juhállományának 80%-át a megszállók elhajtották vagy levágták. 1945 májusában a megmaradt állatok száma nem érte el a 330 ezer darabot sem. Ezt követően juhok számának növekedése gyorsan megindult és 1950-ben már 1049 ezer juh volt az országban, ami az 1942. évinek több mint 60%-a.
A mezőgazdaság nagyüzembe szervezését követően a növekedés felgyorsult és 1965-re már közel 2,5 millió, 1980-ra pedig már több mint 3 millió volt az ország juhállománya.
Hamarosan ismét visszaesés következett be és a rendszerváltáskor már a 2 milliót sem érte el a juhok száma. Az állomány meghatározó részét az 1980-as évek második felében (85–90%-át) a mezőgazdasági nagyüzemek tartották.
Az ország juhállománya továbbra is rohamosan fogyatkozott. 1989-ben már csak kevesebb mint 1 millió juhot számláltunk, majd 1995 végére ez a szám is megfeleződött...
A jelentős csökkenéseket a gyapjú és a vágójuh iránti piaci érdeklődés visszaesése okozta.
A gyapjú termelői ára 1991-ben az előző évinek a felére zuhant, majd még mélyebbre. A vágójuh értékesítési ára is jelentősen visszaesett...
Profi brigád dolgozik 2017 tavaszán egy kisgazdaságban – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
Ahogyan a nagy állami gazdaságok eltűntek és hazánk állatállománya lecsökkent, egyre kevesebb olyan szakember maradt Magyarországon, aki le tudja nyírni a birkák gyapját.
A birkanyírás szezonjának beköszöntével, évtizedek óta megszokott útvonalakon indulnak el a szakmájukhoz hű brigádok, akik még a nagy melegek beköszönte előtt, néhány hét alatt megszabadítják hazánk juhállományát a gyapjútól.
Rácz Imre birkanyíró brigádvezető 1967 óta – kerek ötven éve űzi ezt a ritka, szép mesterséget.
Fél évszázaddal ezelőtt még kézi ollóval – szabóollóval – tanulta meg a nyírás mesterségét a szüleitől.
A nem mindennapi munkavégzés technikája ez idő alatt sokat változott – mára eljutottunk a nagy teljesítményű nyírógépekig – ám a nyírás fizikai munka része semmit sem könnyebbedett, inkább még nehezebb lett.
A mai napig kaphatóak kézi nyíróollók, amelyek nem sokat változtak a ötven évvel ezelőtti, békebeli eszközökhöz képest. Ugyan az a mechanika, a forma sem változott... 
fotó: Agroinform.hu
Elektromos nyírógépekből viszont számtalan típus megtalálható már a piacon – és az Agroinform.hu apróhirdetések között is, ám a tapasztalat szakember az erős, nehéz orosz gépekre esküszik, a brigádja is ilyenekkel dolgozik. Igaz, hogy az alkatrészek drágábbak és nehezebben beszerezhetőek ezekhez, ám amikor dolgozni kell, akkor érezhető a különbség, ezért megéri a fáradságot a gondos karbantartás.
Az ehhez hasonló orosz nyírógépek szinte azonnal elkelnek az Agroinform.hu apróhirdetések között – a vérbeli szakemberek erős, nehéz, strapabíró eszközökkel dolgoznak. – fotó: Agroinform.hu
A birkanyírás szezonmunka, amelyet hagyományosan március 15-én kezdenek meg és általában júliusban zárnak. Ezt követően a brigád tagjai szétszélednek és mindenki a birkanyírástól független, "eredeti" szakmájában boldogul a következő tavaszig.
A Békés megyei szakember nosztalgikus hangulatban mesélt fiatal koráról, amikor még a Dunántúlra is átjártak dolgozni.
"Volt idő, amikor évről-évre a Balatont is körbenyírtuk, de ma már nincsenek meg azok a telepek – a Dunántúlra már csak nagyon ritkán járunk."
Egy mai brigád átlagos létszáma 15-20 fő, amelyből körülbelül 12 nyíró, 3 fogó és 3 gyapjúszedő ember.
A nyírókat a brigádvezető hozza a telepre, a fogók és a gyapjúszedők pedig általában a gazda emberei.
A nyírás szigorú munkafegyelem mellett zajlik, a fogók és a gyapjúszedők is szakadatlan figyelemmel követik a nyírók munkáját, hogy mire egy birkával végeznek, addigra ott álljon a következő és a lenyírt gyapjú is el legyen takarítva az útból.
A nyíró gyorsan és hibátlanul kell hogy dolgozzon – nem vághatja meg az állat bőrét.
A megnyírt állatok után darabonként fizet a gazda, így a nyírónak "blokkot" kell adni minden nyírt jószág után.
Korábban az elszámolás "tombola-blokkokkal" zajlott, de mivel elvitte ezeket a szél és könnyen szakadtak, ezért mára Imre brigádjának is műanyag zsetonjai vannak.
Blokkok számolása a munka elvégeztével – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
Egy-két nyíró még ragaszkodik a birka hátulján, kemény galacsinná összeállt trágyagombóc gyűjtéséhez, amelyből birkánként egyet tépnek és a munka végén ezekkel a "gombokkal" számolnak el a gazda felé.
Imre brigádjában a legügyesebb ember egy nap alatt 120 birkát nyír meg sebzés nélkül.
A brigád minden tagja rajong a jószágokért, különösen a szép, szelíd növendékkosért – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
Mi lesz a birkanyírás sorsa – ki viszi tovább a hagyományt?
Meg van az utánpótlás, hiszen Rácz Imre fia is a nyíróbrigád tagja, ő is szereti a mesterségét. A csapat fiatalabb tagjait csak az bántja, hogy a nyírók megbecsülése az idő előrehaladtával nem sokat javult.
"Sokszor, a mai napig az állatok mellett kell aludnunk, mert a gazda ezt szánja nekünk szállásképpen."
A gazda szemének a legszebb látvány: Nyírás után, a hófehér nyáj a legelőn – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
A juh-ágazathoz fűződő kutatások jelentős része ma a nagyvilágban a juhok indukált vedletésével foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy egyre több gazdaság dönt a világban egy olyan kezelés mellett, amely során fehérje-injekció beadása után a birkák maguktól levedlenek, így nincsen szükség a költséges és időigényes nyírásra.
Az indukált vedletésben a birkák egy könnyen feladható, speciális, rugalmas háló-szerű ruhát viselnek, amelybe belenő a gyapjuk, így az injekciós kezelés után a ruha egy mozdulattal, fájdalom nélkül lehúzható az állatról a gyapjúval együtt.
Amely években a gyapjú ára vészesen alacsony, akkor a háló-ruhára nincsen szükség, a levedlett gyapjú a trágyával összekeverve komposztálható.
Amennyiben ez a vedletési program beválik és Európában is elterjed, félő, hogy újra búcsút mondhatunk egy csodálatos, hagyományos szakmának...
Juh tenyészállat- és nyírási bemutató Hódmezővásárhelyen
Külön fájdalmunk, hogy évek óta nem rendezik már meg a korábban talán legszínvonalasabbnak számító szakmai megmérettetést, a Juhászversenyt. A szép hagyomány megszűnése után a nyírók versenye is eltűnt az Alföldi Állattenyésztési Napok programjai közül...
Mi lesz a gyapjú sorsa?
A magyar gyapjú jellemzően külföldön köt ki. Amellett, hogy ruhát készítenek belőle, az sem ritka, hogy épületek hőszigeteléséhez használják.
További érdekesség a felvásárlók által csereberélt gyapjús-zsákok története.
Ha ezek a könnyű szövetzsákok mesélni tudnának, talán több Föld körüli utazásról is beszámolnának. A nálunk használatban lévő gyapjús-zsákok korábbi tulajdonosai Ausztráliában jelölték meg őket, így 14000 kilométert már biztosan megtettek.
Gondoljunk erre is, amikor ezeket a zsákokat tele tömjük egy évi munkánk eredményével, és olcsó pénzért útnak indítjuk egy ismeretlen világ felé...
Ez a gyapjús-zsák az Egyesült Államokból indult el, ki tudja, hány évvel ezelőtt. Most magyar gyapjúval tele néz a nagyvilág felé... – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
Érdekesnek találta cikkünket? Véleményét, észrevételeit, vagy tapasztalatait írja meg nekünk a cikk alatt kommentben, vagy üzenetben a Facebook oldalunkon!
