Vannak olyan ételek, amelyeket valószínűleg mindenki szeret. Az egyik ilyen étel a palacsinta. A legtöbben már gyerekkorunkban megkedveljük, amikor még a nagymamánk süti nekünk. A csodás tészta, a kissé ropogós szélével, benne a finom töltelék. Legyen lekváros, kakaós vagy túrós, "igazi" citromból készített citromhéjjal, a palacsinta igazán finom és laktató. De vajon hogy csinálták a nagymamák, hogy nekik soha nem szakadt el a palacsinta tésztája?
Ismerd meg a palacsinta történetét
A palacsinta folyékony tésztából készített, serpenyőben mindkét oldalán megsütött, édes vagy sós étel. Összetevői hazánkban alapvetően a liszt, a tojás, a só és/vagy a cukor, a szódavíz és a tej. Általában töltelék kerül bele, majd ezután van, aki feltekeri, van, aki háromszögbe, van, aki négyrét hajtja. Sőt, van, aki egymásra teszi és tortát készít belőle.
A szakadás- és tapadásmentes palacsinta elkészítése nem szerencse kérdése. Fotó: Shutterstock
A palacsintát sok nemzet érzi magáénak, azonban eredete a római korba nyúlik vissza. A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy bronzpajzson sütötték meg. A tészta összetétele liszt, víz és kevéske só volt. Nagyon fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, mert hosszabb ideig eltartható volt. Ekkor húsfélékkel fogyasztották. A kutatások szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a Duna medencéjében és tőle nyugatabbra.
A palacsintakészítés első magyar nyelvű leírása az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható.
Hazánkban a nagyon vékonyra sütött tészta a jellemző a palacsintára, amit tojásból liszttel, tejjel, csipetnyi sóval, esetleg pici cukorral és szódavízzel kevernek ki. Ízlés szerint kevéske sütőpor vagy élesztő is kerülhet bele. A sós palacsintákat darált hússal, gombával, zöldségekkel tölthetjük. Híres magyar specialitás a hortobágyi palacsinta, a rakott palacsinta és a világhírű Gundel-palacsinta.
Palacsinta a világ körül
A Gundel-palacsinta receptjét Márai Sándor feleségének, Matzner Ilonának, vagyis Lolának köszönhetjük, amelyet egy, a Gundel étteremben szervezett összejövetelre készítettek el az útmutatása szerint. A palacsinta dióval megtöltött vékony tésztája hajtogatva, csokoládéöntettel meglocsolva került a tányérokra, és később a Gundel-palacsinta nevet kapta.
De nem csak Magyarországon, hanem a világ számos országában kedvelik a palacsintát. Franciaországban élesztővel és sok tojással alaposan kikevert tésztát használnak, melyet édes töltelékekkel töltenek meg. A crêpe ropogós, vékony tésztájú. A vendégek összehajtva majd felgöngyölve kapják, pikáns, forró, édes likőrös vagy citromos vajjal leöntve.
Az oroszok palacsintája a blini, amit élesztős-búzakorpás vagy hajdina tésztából készítenek. A maláj palacsinta különlegessége, hogy a tésztában pandanlevél-kivonat van. Az indiai palacsinta úgy készül, hogy feles borsót és rizst vízben áztatnak, majd összetörik és csípős paprikát, sót tesznek hozzá, melyhez egy kevés vizet öntenek. Ezek után joghurtot tesznek bele, majd kisütik.
Az amerikaiak a palacsinta tésztájához sütőport és szódabikarbónát tesznek, ezáltal az vastagabb lesz, majd juhar- vagy áfonyasziruppal, illetve bogyós gyümölcsökkel tálalják.
Így nem szakad el a palacsinta tésztája
Az összekevert palacsintatésztát általában merőkanállal forró, olajozott vagy zsírozott serpenyőbe öntjük, majd a serpenyőben egyenletesen szétoszlatjuk. Amikor az alsó oldala megsült, megfordítjuk. Ha elég bátrak vagyunk, akár fel is dobhatjuk. Amikor megsült, a palacsintát egy tálra csúsztatjuk.
Ahhoz, hogy ez úgy történjen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, és ne szakadjon vagy ragadjon a tészta, a legjobb, ha a sima búzaliszthez adunk egy kis réteslisztet, amelytől rugalmasabbá fog válni a tészta. Ha nem szeretnénk, hogy a tészta letapadjon, adjunk egy evőkanál olajat a folyékony tésztához.
A palacsinta tésztája legyen alaposan átkeverve. Fotó: Shutterstock
Nagyon fontos, hogy a tészta legyen csomómentes, ezért érdemes nem egyszerre összeönteni mindent, hanem a tojások felverése után kis mennyiségekben hozzákeverni a lisztet, majd a tejet és a szódavizet.
Ezek után már csak a sütést ronthatjuk el, amennyiben nem megfelelő palacsintasütőt használunk. Fontos, hogy ne sima serpenyőben süssük, hanem minél laposabb és persze tapadásmentes is legyen a palacsintasütő, amit használunk. A hőfok is nagyon fontos, hiszen ha túl hideg, akkor letapad, ha túl forró, akkor megég a palacsinta tésztája.
De ne ijedjünk meg, ha az első palacsinta nem lesz tökéletes, hiszen ekkor még általában nem a legideálisabbak a sütés feltételei. A második azonban már egészen biztosan jól fog sikerülni. Várjuk meg, míg a széle elválik a serpenyőtől, és elkezd felhólyagosodni. Csak ekkor fordítsuk meg, különben el fog szakadni.
Az sem mindegy, milyen a tojás
Jó minőségű ételt csak jó minőségű alapanyagokból lehet készíteni. A palacsinta esetében is így van ez. Így hát nagyon nem mindegy, milyen tojást használunk a palacsinta tésztájához. A legjobb természetesen, ha van lehetőségünk otthon baromfit tartani, így házi tojás áll a rendelkezésünkre.
A tojás igazán megosztó élelmiszer, hiszen korábban a szakértők óva intettek bennünket attól, hogy akár minden nap fogyasszunk tojást, a legújabb kutatások szerint azonban nem hogy nem ártunk vele, de még jót is teszünk a szervezetünknek.
A tojásnak kicsi a kalóriaértéke, ugyanakkor fehérjékben dús, zsírokban szegény, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag élelmiszer, így érdemes fogyasztani. A tojás ráadásul a tőkelhalmáj után a második élelmiszer, amelyik a legnagyobb természetes D-vitamin forrás. Ezen kívül A-, E- és B-vitaminokat, folsavat, kalciumot, vasat, magnéziumot, cinket, káliumot, foszfort és nátriumot is bőségesen tartalmaz.
A tojás kevés telített zsírt tartalmaz, ellenben igen sok benne az omega-3 zsírsav, így fogyasztása véd minket a szívbetegségekkel szemben, de nagyon fontos az agy, a szem és az idegrendszer számára is. Segít az Alzheimer-kórral szemben is, a benne lévő fehérjék pedig elengedhetetlenek a sejtek növekedéséhez és megfelelő működéséhez.
A tojás sokáig azért volt feketelistán, mert úgy vélték, hogy megemeli a koleszterinszintet. Azonban van "jó" és "rossz" koleszterin, amelyből a tojás a jó verziót növeli. Akinek magas a koleszterinszintje, az természetesen bánjon óvatosan a fogyasztásával, mindenki másnak pedig, a jelenlegi irányelvek szerint, heti 2-6 darab tojás fogyasztása az ajánlott.
Mindenkinek finom és szakadásmentes palacsintákat kívánunk!
_fill_540x300_0.jpg)
