Az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb hibrid tojótyúk vonalait mutatjuk be röviden: ők a White Dekalb és a Brown Dekalb – azaz a fehér és a barna tojóhibridek.
A Dekalb tojóhibrid brend logója – fotó: www.dekalb-poultry.com
Dekalb tojóhibridek története
A Dekalb tojóhibridek története körülbelül hetvenöt éve kezdődött – és a mai napig tündöklően teljesít az USA-ban és több más országban is. A legendás nemesítőházzal egy gyökerekről fakadó Dekalb-tojótyúkok vállalata szerint ez a történet az úttörő amerikai vállalkozói hitvallás – és az "amerikai álomként" emlegetett sikertörténetek klasszikus példája.
Közös gyökerek a Dekalb kukoricahibrid nemesítőházzal
A mezőgazdasági ipar az 1930-as és 40-es években sikeresen hibridizálta a vetőmagkukorica vonalakat – így indult világ körüli útra az Európában is legendás Dekalb-kukorica. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Dekalb Mezőgazdasági Egyesület a kukorica hibridizációjával párhuzamosan azt is szerette volna megvizsgálni, hogy ez a technológia alkalmazható-e baromfira.
A Dekalb baromfi ágazatának egykori logója – fotó: www.dekalb-poultry.com
1945-ben a Dekalb Mezőgazdasági Egyesület felvett egy purdue-i tudóst, Dr. E. E. Schnetzler-t, akit kineveztek a Dekalb baromfikutatási ágazat igazgatójának.
Ugyanebben az évben Baromfi kutatótelepet hoztak létre azzal a céllal, hogy javítsák a fehér tojóhibridek teljesítményét. Ekkor az egy tojótyúkra jutó átlagos termelés mindössze körülbelül 150 tojás volt egy termelési ciklusban.
A hibridizációs technikák alkalmazása a baromfitenyésztésben egyértelmű lökést adott a tojótyúkok teljesítményének gyors növekedésében. A Dekalb White fehér tojóhibridek rövid idő alatt népszerűvé váltak kiemelkedő teljesítményüknek köszönhetően.
1971-ben a Dekalb vállalat felvásárolta a J. J. Warren céget, így a Dekalb kiváló barna színű tojó-genetikához jutott.
Dr. E. E. Schnetzler a barna tojótyúkokkal – fotó: www.dekalb-poultry.com
Akkor már a "Warren tyúk" jól ismert fogalom volt a piacon, hiszen James Warren volt a barna tojótyúk-nemesítés atyja. A J.J. Warren cég felvásárlásának eredményeként gyorsan javult a Dekalb tojóhibridek globális megítélése és rövid idő alatt megugrott a nemzetközi forgalmazás is. Ebben az időszakban a Dekalb White (fehér) és Dekalb Brown (barna) tojótyúkokat több mint 25 országban forgalmazták.
Dekalb White (fehér) és Dekalb Brown (barna) vonalak a vállalat honlapján – fotó: www.dekalb-poultry.com
A vállalat 2020-as közlései szerint a Dekalb tojótyúkok továbbra is meghatározó szereplők az amerikai – és nemzetközi piacokon. A Dekalb tojótyúkok világszerte elismertek a magas tojástermelésük, szelíd vérmérsékletük, jó ellenálló-képességükről és kiváló tojásminőségükről.
Az egy Dekalb White tyúkra jutó tojástermelés genetikai potenciálja mostanra 150-ről több mint 500 tojásra nőtt nyújtott tojástermelési periódusban.*
*forrás: DeKalb Area Agricultural Heritage Association, Inc. (DAAHA). A DAAHA Inc. egy Észak-illinois-i dinamikusan fejlődő szervezet, amely arra törekszik, hogy összegyűjtse, megőrizze és megossza a különböző korosztályú gazdálkodókkal a mezőgazdasági vállalatok történetét és hogy tájékoztassa az agrárium szereplőit az újdonságokról és innovációkról.
Dekalb White tojások – fotó: www.dekalb-poultry.com
Miért nem lettek sikeresek a Dekalb tojóhibridek Európában és Magyarországon?
Erre a kérdésre több lehetséges válasz létezhet:
- Az első Dekalb White tojóhibridek mészfehér színű tojásokat tojtak, ami miatt ezek a tyúkok egyes források szerint még az USA-ban sem voltak olyan népszerűek a fogyasztók körében, mint a barna héjú tojásokat tojó társaik – de ezt a kérdést részletesen körbejárjuk.
- Másik lehetséges ok pedig a nagy távolságok miatt nehézkes tojás- illetve naposcsibe-szállításban kereshető.
Tévhitek, városi legendák
Téves fogyasztói hiedelmek tucatja szól arról hazánkban, hogy a fehér héjú tojásban nincs annyi vitamin, mint a sötétebb, barnás héjú tojásokban. Vannak háziasszonyok, akik egyszerű szimpátia alapján – de vannak, akik "népi bölcsességnek" nevezett tévedésekből kiindulva vásárolnak szívesebben barna, vagy porcelán héjú tojást. A gazdálkodók minden bizonnyal pontosan tudják, hogy valójában semmi összefüggés nincs a vitamintartalom, vagy a tápérték és a tojáshéj színe között, hiszen a tojáshéj színét a tojótyúk genetikája határozza meg.
Érdekes, hogy ezek a berögződések a tojáshéj barna színét előnyben részesítő fogyasztókkal kapcsolatban nem csak hazánkra igazak. Érdekes cikket találtunk a témában:
"A tojással kapcsolatban az első dolog, amit a fogyasztó a vásárláskor érzékel, a tojáshéj színe, annak ellenére, hogy a héj színe nem befolyásolja a tojás biológiai értékét. A világ tyúktojás-termelését ilyen szempontból két részre lehet bontani, nagyjából a fele mészfehér színű, míg a másik felét a barna különböző árnyalatai adják. A fehér tojásokat a Leghorn-típusú, könnyű testű tojóhibridek tojják, míg a barna mészhéjú tojásokat termelő hibrideket Rhode típusú hibrideknek szokás nevezni. Ki lehet jelenti, hogy Európa a barna színű tojást kedveli, és a fehér színű tojásra úgy csodálkozik rá, mintha az valami 'műtojás' lenne" – magyarázza a MATE egy korábbi cikkében Dr. Sütő Zoltán, a MATE Kaposvári Campus egyetemi tanára.
Fogyasztói trendek: változnak a TOP tojáshéj-színek, de továbbra sem a hófehér a menő!
Középen látható a kedvelt beige tojáshéj árnyalat – fotó: Búza Ildikó / MATE
A MATE cikkében erről is olvashatunk érdekességeket, ráadásul a fogyasztói igények kielégítésére magyar nemesítőprogramot is indítottak:
"Úgy tűnik, hogy Európában is változnak a trendek, és ehhez alkalmazkodva a kereskedők is egyre inkább keresik a jellegzetesen krémszínű, angolosan „tint" vagy „tinted", más szóval „creme" vagy „beige" színű és elnevezésű tojásokat. Ez a szemnek nagyon tetszetős tojáshéjszín a délkelet-ázsiai dzsungelekben őshonos vadtyúk fajokra jellemző, ami a Leghorn- és a Rhode-fajta, illetve az ezekre visszavezethető tenyészvonalak keresztezésével állítható elő.
Reagálva ezekre a piaci igényekre, a Bábolna Tetra Kft. négy évvel ezelőtt közös kutatás-fejlesztési programot indított a MATE Kaposvári Campusával, a projekt eredményeként pedig elkészült a hazai nemesítésű TETRA Tint tojóhibrid. „A nemesítő vállalat szakemberei és a kaposvári kutatók mindent beleadtak a siker érdekében. Kaposváron nagyszámú kísérleti változatot próbáltak ki, egyidejűleg több tartási módban. A tojások minőségének műszeres mérése, a CT-vel végzett testösszetétel-vizsgálatok, a tojók viselkedésének infrakamerás megfigyelése és a tollazatállapot minősítésének köszönhetően a legalkalmasabb tenyészvonalakat sikerült kiválasztani az új hibrid előállításához" – hangsúlyozta Dr. Sütő Zoltán.
