A silózási veszteségekről már olvashattak a tömörítés vonatkozásában. Most a silótetőben és az oldalfalakon bekövetkező romlás és az ebből következő veszteségek lesznek a fókuszban. Meg lehet-e előzni, vannak-e hatékony és korszerű technológiák? Igen, vannak.
A silótető/oldalfalak romlása és az általa okozott gazdasági ár
A legnagyobb mértékű veszteséget általában a silótetőn, az oldalfalakon és a nyitott silófalon bekövetkező romlás okozza (1. ábra). Gyenge silózási technológia mellett elérheti a 18%-ot is a romlási veszteség, míg jó technológiai fegyelemmel 3%-ra csökkenthető a veszteség mértéke. Gazdasági szempontból óriási a különbség.
Vegyünk egy példát, amikor 20 cm romlott réteget találunk a silófólia alatt, amit ki kell dobni. A romlott silótető alapanyagát megtermesztettük, betakarítottuk, behordtuk, silóztuk, tároltuk, kézi erővel eltávolítottuk és kihordtuk a trágyatárolóba, majd tárolás után a szántóföldre. A tejtermelés szempontjából teljesen feleslegesen, de nagy munkabér-, üzemanyag-, gépamortizáció- és anyagköltséggel terhelten.
Nézzünk egy kukoricaszilázs-példát:
Silótér kapacitása – 2500 tonna (250 vagon): 20 m sz. és 60 méter h.
A romlott anyag térfogata – 20 m x 60 m x 0,2 m = 240 m3
A romlott anyag tömege – 240 m3 x 700 kg/m3 = 168 tonna
A romlott anyag értéke - VESZTESÉG – 5 000 000 Ft/év (2023, Közép-M.; 30 Ft/kg)
Elmaradt HASZON (pl. árukukoricára fordítható) – 10 ha terület (2022 HU: 17 t/ha átlag termésátlag)
Vegyünk példaként egy kisebb méretű depót, amiben lucernaszilázst tárolunk:
Silótér kapacitása – 1300 tonna (130 vagon): 20 m sz. és 50 méter h.
A romlott anyag térfogata – 20 m x 50 m x 0,2 m = 200 m3
A romlott anyag tömege – 200 m3 x 650 kg/m3 = 130 tonna
A romlott anyag értéke - VESZTESÉG – 6 500 000 Ft/év (2023, Közép-M.; 50 Ft/kg)
Elmaradt HASZON (pl. el lehetett volna adni a szénáját) – 22 ha terület (6 t/ha átlag termésátlag, 1. kaszálásra)
A gyakorlatban számos telepen már a múlté a 20 cm-es silótető, mert belátták, hogy veszteséget termel, gond van vele (le kell takarítani etetés előtt), és jó technológiával el lehet érni a 100%-os etethetőséget. Az 1. táblázatban azt foglaltam össze, hogy hogyan alakul vékonyabb silótető esetében a veszteség és az elmaradt haszon értéke.
A rossz silótakarás okozta kár és elmaradt haszon a silótető vastagságának függvényében
|
Látható tehát, hogy jelentős veszteséget tudunk okozni azzal, ha hagyjuk romlani a silótetőt. Ennek megelőzése összetett feladat.
A silótető romlásának megelőzése
Az oxigén bejutásának mértéke a falközi silók felületi tömörségétől, a műanyag fólia áteresztőképességétől és a takarási folyamat gyorsaságától függ, ami gyenge technológia esetében a szilázs felső régiójának aerob romlását eredményezheti. A kukoricaszilázs különösen érzékeny az aerob romlásra, ha oxigénnek van kitéve. A kukoricaszilázsban a tejsavat lebontó élesztőgombák az elsődleges romlást okozó mikroorganizmusok, bár az ecetsavbaktériumok és a penészgombák is okozhatnak aerob romlást (Spoelstra et al. 1988). Ezt kell megelőzni.
Jelentős veszteséget tudunk okozni azzal, ha hagyjuk romlani a silótetőt – A szerző felvételei
A silótetőn mérhető romlás megelőzésének kulcsa a kezünkben van.
A silótakarás 4 pontja az alábbi:
1. A felületi tömörség: ha laza a felső réteg, akkor a fólia alatt is romlani fog.
2. A gyors takarás: lehetőleg 4 órán belül, tehát még aznap.
3. A korszerű dupla-takarófólia: jelentős a különbség az olcsó egyrétegű és a drágább, de korszerűbb, kétrétegű takarófólia hatékonysága között (oxigén kizárása)
4. A fólia fixálása (gumiabroncsokkal teljes felületen vagy kavicszsákkal parcellaszerűen duplafólia esetében).
Az oldalfalak védelme
A silótető mellett az oldalfalak védelme is kiemelt jelentőségű a romlási veszteségek csökkentése szempontjából. Ennek alappillére, hogy a siló oldalfalát ne töltsük magasabbra, min a betonfal, mert akkor az laza lesz. Továbbá az oldalfalakat hagyományos fóliával le kellene takarni, majd a silózást követően visszahajtani a szilázs felületére a fóliát. Erre megy rá a takarófólia két rétegben. A silótető domború kellene hogy legyen, az oldalfalak felé lejtve.
Az oldaltakarással megakadályozhatjuk, hogy a betonfal és a szilázs között befolyjon a víz vagy fellevegősödjön a szilázs. A víz így a fólia és a betonfal között fog lecsorogni. A széleken a fóliát kavicszsákokkal érdemes fixálni, mert a gumiabroncs nem illeszthető jól a falhoz.
Az oldaltakarással megakadályozhatjuk, hogy a betonfal és a szilázs között befolyjon a víz vagy fellevegősödjön a szilázs – A szerző felvételei
A gyors takarás jelentősége
A silófedés gyorsasága is kritikus pont. A silótető egy nagy 'táptalajnak' tekinthető, mivel adott a meleg, a levegő, a nedvesség és a cukor, ami a legtöbb aerob mikroorganizmusnak elég a rendkívül gyors szaporodáshoz. Minél tovább hagyjuk állni a silótetőt, annál több élesztő-penészgomba és aerob baktérium szaporodik el. Majd a silótető zárásakor ezen mikroorganizmusok inaktív állapotba kerülnek, 'elszundítanak'.
Amikor viszont kinyitjuk a silódepót, akkor a silótetőn és a silófalon is hirtelen 'felébrednek' ezen káros mikroorganizmusok, és nagy sebességgel kezdenek el szaporodni, közben kényelmesen elfogyasztják a tejsavat, ezzel megemelik a kémhatást, kaput nyitva a többi, romlást okozó gombának és baktériumnak (2 táblázat).
A késői takarással tehát csökkentjük a silótető és a silófal aerob stabilitását, azaz gyorsabban fog romlani. Így lehet például Aspergillus gombát 'előtenyészteni', majd továbbszaporítani a silótetőn és a silófalban, aminek meg is lesz az eredménye: nő az aflatoxin koncentrációja a szilázsban.
A késői silótakarás hatása a stabilitásra és az élesztőkre (Uriarte et al., 2001)
|
A fóliák különböző generációinak története: generációváltás
Az Egyesült Államokban (Kansas államban) 17 éve 127 falközi és kazalsiló felmérése során a felső 46 cm-es rétegben az alábbi veszteségeket mérték (Berger és Bolsen, 2006):
• 36-52% volt a szárazanyag-veszteség takaratlan silótérben és
• 14-28% között volt a szárazanyag-veszteség egyrétegű silótakarás esetében a 100-150 µm vastag polietilénből készült (hagyományos) fóliával borított silóterek esetében.
Tehát a fóliatakarásra szükség van, ezt már évtizedek óta látjuk. De a veszteség mértéke tovább csökkenthető, ha korszerűbb fóliákat alkalmazunk.
A fóliatípusok nagy változáson mentek keresztül az elmúlt évtizedekben az oxigénáteresztés vonatkozásában. A vegyipar újabb és újabb megoldásokkal állt elő (2. ábra) mind az oxigénáteresztés, mind a veszteségek csökkentésének hatékonysága terén.
1. generáció: Milyen legyen tehát a fólia? Már 20 évvel ezelőtt leírták, hogy a szabványos polietilén fólia vastag és merev (nem tapad a felületre), ráadásul átjárható az oxigénnel szemben, és így nem akadályozza meg teljesen az oxigén bejutását a szilázs felső rétegébe (O'Kiely és Forristal, 2003).
2. generáció: A romlás mértékét jelentősen csökkentő kétrétegű (vagy 3 rétegű) takarás ma már nem számít újdonságnak. Az alsó réteg egy vékony, de lépésálló és korszerű fólia, ami ráadásul a melegedő silótetőn tovább lágyul, így szinte 'légmentesen' rá tud feküdni a felületre, követve annak egyenetlenségeit. Ezt szinte nem is kellene lenyomni gumiabroncsokkal, csak az UV-sugárzástól és a mechanikai sérülésektől kell védeni egy második réteg fóliával.
A szabványos polietilén fólia nem akadályozza meg teljesen az oxigén bejutását a szilázs felső rétegébe – A szerző felvétele
Olasz kutatók megállapították, hogy mezőgazdasági üzemi körülmények között, Olaszországban
• egy speciális, ko-extrudált oxigéngátló (OB) kétrétegű fóliatakarás esetében (125 µm vastagság, 100 cm3/m2/24 óra/1 bar) a felső 40 cm-es rétegben a szárazanyag-veszteség 10% volt (Borreani és mtsai, 2007);
• a hagyományos polietilén fólia esetében a szárazanyag-veszteség sokkal nagyobb volt (38% - 180 µm vastagság, 990 cm3/m2/24 óra/1 bar).
Azt is megállapították, hogy a falközi silók szélein (oldalfal, silótető) a penészgombák koncentrációja alacsonyabb volt a ko-extrudált oxigéngátló (OB) fóliatakarás alatti szilázsban, mint a hagyományos fólia alatt. Hozzátették, hogy még akkor is további javulást mutatott a kukoricaszilázs stabilitása a silótér szélein az OB-fólia hatására, amikor megfelelő volt a silózási menedzsment (gyors töltési sebesség, nagy tömörség, megfelelő ütemű kitárolás és hatékony szilázsadalékokat használtak).
Mert nem a technológiai hibák kompenzálása a cél, hanem egy jó silózási technológia mellett a veszteségek további csökkentése, takarmány- és pénztakarékosság.
3. generáció: A következő fóliageneráció az ultravékony, de lépésálló fólia lett. Kedvező hatást mutattak ki az extra vékony, 45µm vastagságú OB-fóliával végzett vizsgálatok mind a fű-, mind a kukoricaszilázsban. Gyakorlatilag nem találtak látható felületi penészt vagy romlást, és az etethetetlen szilázs is kevesebb volt a háromszorosan ko-extrudált, vékony OB-fóliával lezárt silók esetében, összehasonlítva az egy- és kétrétegű standard és vastagabb (125 µm vastagságú) polietilén fóliával lezárt silókkal szemben (Wilkinson és Rimini, 2002). Az OB-fólia hatékonyabb a szabványos polietilénfóliánál mind a silók tetején, mind pedig az oldalfalain.
Egy amerikai kísérletben 240 napig falközi silókban tárolt kukoricaszilázs és nedves kukorica esetében azt tapasztalták, hogy az OB-fóliával lezárt silókban gyakorlatilag nem volt látható elszíneződés vagy felületi romlás (a mintákat a felszíntől 0-15, 15-30 és 30-45 cm-re vették négy helyen, az egyes vizsgálati területek szélességében). A szabványos fóliával lezárt silóterekben azonban látható volt penészesedés és aerob romlás, különösen a kukoricaszilázs felső 30 cm-es rétegében (Bolsen és Bolsen, 2006).
Úgy gondolom, hogy minden évben embert próbáló feladat a silózásra felkészülni, azt fegyelmezetten és konstruktívan végrehajtani. De jön a kukorica silózása, ami a fő silózási szezon Magyarországon, ahol kis hiba is nagy kárt tud okozni.
_fill_540x300_0.jpg)
