A horvát posta tizenegy bélyeget bocsát ki 2018-ban, közülük csak egyen szerepel a lipicai ló. Horvátország és Szlovénia között több vita is folyt a védett márkanevekről. Szlovénia korábban a kranji kolbász ügyében nyert pert Horvátországgal szemben, így a horvát termelők ezen a néven 2030-ig vihetik csak a piacra terméküket, és addig új nevet kell találniuk a készítménynek. Nemrég pedig a kraskói Teran bormárkanév használata robbantott ki újabb vitát a két ország között.

Dejan Zidan földművelési, erdészeti és élelmiszerügyi miniszter a Delo című szlovén napilapnak úgy nyilatkozott: a lipicai lovakat Ausztriában, Szlovákiában, Olaszországban, Magyarországon, Romániában, Szerbiában, valamint a horvátországi Djakovói Állami Ménesben is tenyésztik. Ennek ellenére a lipicai fajta eredetiségét igazoló törzskönyvet (méneskönyv) az európai uniós jogszabályok szerint csak a szlovéniai Lipicán és az ausztriai Piberben adhatnak ki –tette hozzá.

Szlovéniában nemzeti szimbólumként tekintenek a lipicai lóra, amely a 20 centes érmén is szerepel. Horvátország úgy tartja, horvát lófajtáról van szó és a kulturális örökség része.

Mindkét ország nemzeti szimbólumnak tekinti a fajtát – fotó: Komka Péter/MTI

A lipicai fajták tenyésztése a 16. században kezdődött az akkori Habsburg Birodalom területén. II. Károly főherceg az 1572-ben alakult bécsi spanyol lovasiskola számára alapított egy tenyésztőtelepet a császársághoz tartozó Trieszt közelében, a Karszt-fennsíkon fekvő Lipiken (olaszul Lipizza), a mai szlovéniai Lipicán. A lipicai ménes egy részét a napóleoni háborúk idején menekítették a horvátországi Djakovóra, ahol 1805 óta tenyésztik a fajtát.

Nidal Korabi, a Djakovói Állami Ménes igazgatója a Compas című helyi lapnak nemrég úgy nyilatkozott: a lipicai lovak és a szlavóniai emberek kapcsolata beépült a népi hagyományba, a zenébe és a táncba. A lipicai ménes a szlavóniai kulturális örökség része, és mérhetetlen nemzeti vagyon Horvátország számára.