A NAK számolt be az "Európai Állattenyésztés Hangja" elnevezésű csoport új állatjóléttel foglalkozó összefoglalójáról. A szervezet a szabad- és a zárt tartási rendszerek előnyeivel és hátrányaival, az állatjólét, mint fogalom meghatározásának, valamint az állatjóléti intézkedések tudományos alapokon történő meghozatalának jelentőségével kapcsolatos főbb kérdéseket foglalta össze legújabb kommunikációs anyagában.
Attól, hogy valami természetes, nem biztos, hogy állatjóléti szempontból is jó
A ketreces tartásról szóló vita egyik oldalán az állatvédő csoportok álláspontja áll. Ők úgy gondolják, hogy az állatok jólétét csak a szabadtartásos rendszerekben lehet fenntartani, mivel csak ezek a rendszerek tudják biztosítani az állatok számára a természetes viselkedési formák gyakorlásához szükséges feltéteket. Marian Stamp Dawkins, az Oxfordi Egyetem etológiaprofesszora és a világ egyik vezető állatjóléti kutatója viszont a szabadtartásos rendszerek definíciója kapcsán úgy fogalmaz, hogy ami "természetes", az az állatjóléti szempontból nem feltétlenül "jó".
"Vajon a fogságban tartott állatok mindazt meg akarják-e tenni, amit vadon élő társaik, vagy inkább a bőséges táplálékot tartják jobbnak anélkül, hogy vadászniuk kellene érte? A "természetes" és a "jó" állatjólét közötti kapcsolatot tényekkel kell alátámasztani magunknak az állatoknak a vizsgálatával, nem pedig romantikus feltételezésekkel arról, hogy milyen lehet az élet a vadonban" – mondja Dawkins.
A kutatások eredményeit kellene figyelembe venni
Az érzelmi alapon való hozzáállás miatt sérül a téma objektív megítélése, pedig léteznek úgynevezett választási tesztek, amelyek során az állatoknak a különböző erőforrásokhoz való hozzáférhetősége kapcsán tanúsított motivációját munkaterheléses vizsgálatokon keresztül mérik. Ezzel azt vizsgálják, hogy az állatok mit hajlandóak vállalni az adott erőforrás eléréséért, így ezek a tesztek nagyon jó tudományos ismeretekkel szolgálhatnak az állatok preferenciáiról.
Ilyen tesztek dokumentálták például azt, hogy a tyúkok számára a porfürdőzés, a nyestek számára pedig a fészeképítés bír nagy jelentőséggel. Ugyanezek a tesztek azonban azt is dokumentálták, hogy a tenyésztett nyércek számára az úszóvízhez való hozzáférés nem különösebben fontos.
De olyan logika alapján is gondolhatunk az állatjólétre, hogy milyen körülmények között mekkora az elhullás. Az állatok természetes viselkedése olyan ösztönöket is magában foglal, mint például a dominancia. A tojótyúkok "hierarchikus" viselkedése például a közvetlen oka annak, hogy az elhullás kétszer olyan magas a szabadtartásos rendszerekben, mint a ketreces tartás esetén.
Ketreces tartásban kevesebb az elhullás – Fotó: Shutterstock
A kocáknak szánt fiaztató kutricák kérdése is érdekes az elhullás a szempontjából. Lehet, hogy ezek a ketrecek az anyakocák számára kényelmetlennek tűnnek, de azokat a malacok védelmére tervezték. A fiaztató ketrecekbe történő ideiglenes elhelyezés megakadályozza, hogy a kocák véletlenül ráfeküdjenek a malacokra, ami egyébként természetes körülmények között előfordulhat, és amely a malacok elpusztulásához vezethet.
A ketreces baromfitartással kapcsolatos dilemmákról többször írtunk már portálunkon, legutóbb a Tojásszövetség alelnökével beszélgettünk arról, hogy végülis hogyan érzi magát a tyúk a ketrecben. Pákozd Gergely arra hívta fel a figyelmet, hogy mi csúcsragadozói nézőpontból tekintünk az állatjólétre, de a baromfi prédaállat, tehát számára a szabadság egyenlő a több veszélyforrással is.
Az állatjólét kapcsán az is fontos megállapítás, amit Győrffy Balázs a NAK elnöke tett a XXX. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon. Mint mondta, "ne felejtsük el, hogy a gazdának érdeke igazán az állatjólét", hiszen, ha az rendben van, akkor több lesz a hozam.
_fill_540x300_0.jpg)
