A kialakult helyzetről a Népszava közölt terjedelmes riportot, melyben Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora azt mondta: állat nem marad ellátás nélkül, legfeljebb messzebbről kell az orvost hívni. A nagyállat-gyógyászatban szerinte is vannak problémák, de nem csak azért, mert kevés az orvos, hanem azért is, mert elfogytak a „páciensek", nincsenek nagyállatok. Ezért aztán kevésbé hangsúlyos az a tudás, ami ezekhez szükséges és lassan kiöregednek azok a vidéki szakemberek is, akik a haszonállatok gyógyítására tették fel az életüket.
Utánpótlás pedig nincs, a pályakezdők szívesebben teszik le a voksot városi rendelő és társállatgyógyítás mellett.
– Gondoljunk bele – folytatta Sótonyi Péter –, egy falusi porta valaha elképzelhetetlen volt állatok nélkül, és akár minden településen volt egy-egy orvos. Ha régen egy faluban volt ötezer disznó, ma talán ötven. Van olyan kollégám, aki egykor 1200 szarvasmarha egészségét felügyelte, ma tizenkettőét. Ebből egy állatorvos nem tud megélni. Ezzel párhuzamosan népszerűek lettek a társállatok, tehát a kényszerűség is hozta magával, hogy a kollégák elmozdultak a kedvtelésből tartott állatok gyógyításának irányba.
Ezt látja a probléma gyökerének Gönczi Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara elnöke is, akinek tapasztalatai szerint a klasszikus falusi háztáji állattartás jórészt megszűnt. A legnehezebb helyzetben Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye van, ott kezdenek leginkább kiöregedni az állatorvosok. A nyugdíjaskorúak közül sokan azért sem hagyják abba az állatorvosi munkát, mert egyszerűen nem lenne a területükön állatorvos.
A nagyra növő haszonállatokat bizony néha mozgatni is kell, ha betegek, s ez erős fizikumot kíván – fotó: pixabay
Kondé Gábor, a szakmai kamara békési elnöke viszont úgy véli: az igazi gazda most is megtalálja az állatorvosát. A korosabb kollégák ugyanis vegyes praxist folytatnak, azaz kedvtelésből tartott állatokkal és gazdasági haszonállatokkal is foglalkoznak. Hozzátette: csak a közelmúltban vált élesen ketté a pálya. Az idősebb orvosok azonban szívesen dolgoznak addig, amíg bírják fizikailag; hiszen egy nagy állat ellátása fizikailag is megerőltető lehet.
Gönczi Gábor arra is rámutatott: átalakult az állatorvosi pálya nemi összetétele is. Míg a 80-as évek végén egy évfolyam létszámának átlagosan 10 százaléka volt lány, mára a fiúk aránya ez.
Érdekes adalék az is, hogy az állatok közvetlen kezelését végző állatorvosok száma hozzávetőleg 2900, ebből a fővárosban és környékén, illetve Pest megyében mintegy 1350-en dolgoznak.
Az egyetem azonban a maga eszközeivel igyekszik felvenni a kesztyűt. Először 2021-ben hirdették meg a Marek József Ösztöndíjat részben a haszonállat-gyógyászat iránt érdeklődő hallgatók számára. Az ösztöndíjszerződést első alkalommal tizenöten, egy évvel később 30-an írták alá. Azoknak az önköltséges képzésre felvett hallgatóknak, akik vállalják, hogy a diploma megszerzése után 10 évig a fenti területekkel foglalkoznak, finanszírozzák a tanulmányait. Ez a 11 félévet figyelembe véve egy hallgatónak 16,5 millió forintot jelent. E mellé bevezették az úgynevezett hetesi szolgálatot: minden hallgatónak el kell tölteni félévente egy hetet az üllői tangazdaságukban. Ló, juh, sertés, szarvasmarha és baromfi mellett szereznek tapasztalatot, első kézből tudják meg, mennyit eszik az adott állat, miként kell gondozni, trágyázni. Az ötlet beválni látszik: egy gólyatáborban tizenketten mondták, hogy szívesen gyógyítanának gazdasági haszonállatot, év végén már 28-an. Ezen kívül más szakmai szervezetek is törekednek arra, hogy a helyzet megváltozzon jó irányba.
Indexképünk forrása: pixabay
