Pákozd Gergelytől, a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének alelnökétől megtudtuk: mára a piacok hiába normalizálódtak, a tojástermelők helyzete mégis ambivalens.
– Előre bocsátanám, hogy a Covid választóvonal volt az ágazat életében, egyébként akkor sok minden megváltozott a világban – jelezte Pákozd Gergely. – Azt megelőzően egyenletes fejlődést, termelésbővítést tapasztalhattunk a piacon, ami nagy részben az uniós és a nemzeti támogatásoknak volt köszönhető. Ez állománybővítést, a régi technológiák újra cserélését, illetve teljesen új beruházások, telephelyek létesítését jelentette. Ebben a helyzetben talált minket a Covid, aminek hatására munkaerő-problémák léptek fel, a beruházások költségei drasztikusan, 40 százalékkal megnőttek, értékesítési nehézségek alakultak ki, a takarmányellátás is bizonytalanná vált, szóval, ahogy mondani szokták, beütött a krach. Ezzel együtt az is tény, hogy a Covid megdobta a keresletet a tojás iránt az otthoni sütés-főzés felfutásával.
Elmúlt a járvány, s úgy tűnt, minden visszakerül a régi kerékvágásba, amikor nagyon régen nem látott aszály sújtotta a magyar mezőgazdaságot és kirobbant az orosz-ukrán háború, ami idehaza jelentős alapanyag-drágulást hozott. Az ágazat még szusszanni sem tudott, ideje sem volt arra, hogy magára találjon, vagy szembenézzen a jelentkező új kihívásokkal.
Kihívás kihívást követett az utóbbi két évben – fotó: agroinform
Az alelnök szerint a háború miatt bődületes mértékben emelkedtek az energiaárak, emiatt a termelőknek és a csomagolóhelyeknek olyan képességekre kellett szert tenni rövid idő alatt, amire azelőtt nem volt szükség. Ugyanis el kellett dönteniük, hogy mennyiért, mekkora mennyiségre, mennyi időre és legfőképpen kivel kötnek megállapodást az energiabeszerzésre. Ugyanakkor beszélni kell azokról a kicsi energiakereskedőkről is, akik a 30-40 forintos áron több évre megkötött szerződéseket sorra felmondták, arra hivatkozva, hogy a megállapodás szerinti áron nem tudják teljesíteni azokat. Ezekben az esetekben már az új, nagyságrendileg 180 forintos áron kínálták a villamos energiát. A termelők kénytelenek voltak belemenni ebbe, főleg a kis- és közepes méretűek, akiknek nem volt lehetőségük tőzsdei áron szerződni. A nagyobbaknak viszont, akik szerződhettek a kedvezőbb ártípusban, meg kellett finanszírozniuk ezt a költségelemet előre, amit szintén költségnövelő tényezőként jelentkezett a termelésben.
– Ezzel párhuzamosan a szemestakarmányok ára az orosz-ukrán piac összeomlása miatt megduplázódott, ami szintén fájdalmasan érintette a szektort, hiszen itt is előre meg kell finanszírozni a termelési időszak takarmányszükségletét. Az állatoknak nem lehet azt mondani, hogy a héten már nem kaptam takarmányt, de jövő hétre ígértek. Ez nem működik just in time-rendszerben, minden vállalkozásnak arra kell törekednie, hogy hosszabb időre biztosítsa a termeléshez a takarmányt – folytatta Pákozd Gergely.
– Sokan kénytelenek voltak a legdrágább időszakban felvásárolni az éppen elérhető terményt, ami az előző évi nyereség terhére történhetett csak. Ám a megelőző évben még nem lehetett látni az irreális áremelkedéseket, így azok nem is voltak belekalkulálva az árrésbe. Fokozta a nehézségeket, hogy az ukrán terményeket és több élelmiszert, így a tojást is vámmentesen lehetett behozni az országba az Európai Unió intézkedése következtében. Emiatt eltelt fél év, mire a termelők megkezdhették végre beépíteni a költségeiket az árba, de akkor meg jött az árstop. Igaz, ez nem a termelőkre vonatkozott, hanem a bolti kereskedelemre, de nyilván, a bolti árak hatással voltak a termelői tojás árára, keresletére is. Az árstop a további termelői áremelést nem tette lehetővé. Majd kezdtek megnyugodni az energia- és takarmánypiacok, s vele együtt a termelői tojások árai is csökkentek.
A termelők most talán haladékot kaptak a mélyalmos átállásra, de ezeket a lépéseket nem a parancsszónak kellene vezérelnie, hanem a piacnak, véli az alelnök – fotó: pixabay
Pákozd Gergely hozzátette: a folyamatot segítette az olcsóbb ukrán gabona érkezése, ugyanakkor jelezte, ezzel együtt fontosnak tartanák, ha az Európai Unióba csak uniós tagállamból jönne bármilyen termék, minden más esetben a hazai termelők versenyhátrányt szenvednek. A takarmányárak azóta is csökkennek, a kukorica esetében pedig mind mennyiség, mind ár tekintetében jók a kilátások.
– A tojáspiacot most az az augusztusban életbe lépett szabály vezérli, mely szerint az egymilliárd forintnál nagyobb forgalmat bonyolító áruházaknak bruttó beszerzési áron kell értékesíteniük a tojást, tehát nem tehetnek rá kereskedelmi hasznot – jelezte a Tojásszövetség alelnöke.
– Sajnos, a termelői tojás árára ez is árletörő hatást gyakorol, de míg az áruházak az itt elszenvedett veszteséget ráterhelik más termékre, termékekre, addig ezt a csak tojásforgalmazással foglalkozó kereskedők nem tudják megtenni. Sajnos, mostanság a vásárlók körében az ár lépett előre a fontossági sorrendben, ezért sok a boltokban a külföldről behozott tojás, ami nekünk nem kedvez. A beruházási kedv visszaesett, igaz, nincsenek is futó pályázatok. Hozzáteszem, egészségtelennek tartom, hogy az agráriumban általában a támogatásokhoz kötötték a termelők a beruházásokat, a 30-40-50 százalékos támogatásokra nem lett volna szabad a fejlesztés alapjaként tekinteni, hanem azt már pluszforrásként kellett volna kezelni. S ezeknek a beruházásoknak a megtérülés miatt nyilván, szükséges lenne megjelenniük a termékek árában is, de erre mostanság nemigen látok esélyt. Úgy hiszem, most jön a kijózanodás időszaka.
Az uniós állatjóléti intézkedésekről szólva azt mondta: most talán haladékot kaptak a mélyalmos átállásra, de ezeket a lépéseket nem a parancsszónak kellene vezérelnie, hanem a piacnak. Ha a többletszolgáltatást a piac igényli és meg is akarja fizetni, akkor ám legyen.
