Bense Renáta és Lugosi László 2015-óta üzemeltetnek közös családi juhászatot.
Fiatal koruk ellenére már több szakmai elismerést, díjat és különdíjat nyertek el kiváló tenyészállataikkal, 2019-ben pedig Lugosi László Aranykampó díjat kapott a tenyésztési munkájáért és a tenyészállat kiállításokon való eredményes szerepléseiért.
Hogyan lehet egy viszonylag kislétszámú tenyészetet gazdaságosan fenntartani és hogyan jut a mindennapi munkák mellett idő a kiállításokra való felkészülésre és a szakmai fejlődésre?
– ezekről és sok más érdekes, aktuális témáról beszélgettünk a fiatal párral.
"Minden napunk korán kezdődik, a feladatokat megosztjuk a párommal.
A juhállományunkat három részre elkülönítve kezeljük: Il de France és Suffolk törzstenyészetünk van, valamint egy árutermelő állomány. A teljes állatlétszámunk 290-300 egyedszám közötti, ebből is látszik, hogy viszonylag kicsi gazdasági üzemmérettel rendelkezünk." – kezdte el a történetüket Lugosi László.
"Törzstenyésztéssel 2011-óta foglalkozunk, de a juhászat örökletes hivatás a feleségem és jómagam esetében is
Azért szerettünk volna törzstenyésztéssel foglalkozni, mert mindig arra törekedtünk, hogy ne csak egy juhtartó legyünk a sok közül, hanem meg tudjuk mutatni, hogy kitartó munkával és a szakmai tudásunk legjavát beleadva mire vagyunk képesek. Folyamatosan tanulunk és igyekszünk fejlődni, nem megelégedve a munkánkkal – de ugyanakkor elégedetten tekintünk az életünkre és a szakmánkra.
A Félegyházi Suffolk Törzstenyészet remek jószágai – fotó: Bense Renáta
2011-ben, 9 évvel ezelőtt még csak 19 éves voltam és a szakma – vagyis a juhtenyésztő társadalom – hitetlenkedve fogadta a törekvéseimet, amiért egy "gyerek" ilyen komoly munkába fogott. Mára természetesen baráti kapcsolat alakult ki a tenyésztőtársakkal, hiszen az évek során sikerült bebizonyítanunk a rátermettségünket, szorgalmunkat.
Nagy szerencse, hogy egymásra találtatok Renátával – így, hogy a személyes vonzalom mellett mindketten juhász család sarjaként láttátok meg a napvilágot – és juhászként terveztétek a jövőtöket is! Mekkora esély van egy ilyen mesébe illő találkozásra?
Igen, a mai napig szerencsésnek érezzük magunkat és remekül tudunk együtt dolgozni a szerető, összetartó családi élet mellett. Az első személyes találkozónk Debrecenben volt a Farmer Expón, de előtte interneten már beszélgettünk egymással. Szerencsénk volt, hiszen ez egy kis ország és hazánkban a juhtenyésztő társadalom a 2000-es években már egy nagyon szűk réteget képviselt. Mondhatjuk, hogy nagyjából ismerték egymást azok, akik komolyan foglalkoznak birkával. Jómagam akkor debreceni voltam, Renáta pedig Kiskunfélegyházán élt.
Balra László, Zsófi és Renáta – Jobbra pedig a család gyönyörű tenyészállatai láthatók a Kaposvári Állattenyésztési Napokon 2019-ben. – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika
Az első találkozásunk alkalmával szerelem bontakozott ki közöttünk, 2015-óta pedig egy családi gazdaságként működünk Kiskunfélegyházán. Renáta megörökölte a nagyszülei birtokát – és itt folytatjuk a munkát azóta is.
2017 januárjában megszületett Zsófia lányunk, aki már egész pici korától szorgalmasan segített nekünk a jószágok körül. Bízunk benne, hogy egyszer majd ő viszi tovább negyedik generációs juhászként a gazdaságot – így ebben a szellemiségben , kitartó munkával, lépésről-lépésre igyekszünk fejleszteni a birtokot."
Hogyan néz ki egy napotok? Van alkalmazott, aki segít nektek?
"Édesanyám segít nekünk és mi ketten Lacival dolgozunk a gazdaságban. – vette át a szót Bense Renáta.
Nem lehet találni megbízható munkaerőt a jószág mellé, de inkább nem is szeretnénk a juhainkat másra bízni... Amíg bírjuk, addig mi magunk, családon belül látunk el minden teendőt.
Laci legeltet, én a hodályon belül dolgozom, Zsófi pedig segít nekem. Az elletést felosztjuk egymás között.
Kisüzemi, hagyományos technológiával dolgozunk, amely korszerűsítése kimerül egyelőre a hodályok köretetős illetve önetetős berendezéseivel. Hatalmas segítség lesz az önitatórendszer kiépítése, ami nem nagyléptékű beruházás, de nekünk sok időt és energiát fog megspórolni.
A körmölést mi oldjuk meg, a nyírás alkalmával pedig egy visszajáró szakemberünk van, akivel maximálisan meg vagyunk elégedve.
A nyíróbrigádokkal kapcsolatosan is van tapasztalatunk, de úgy vettük észre, hogy ők a gyorsaságra összpontosítanak és inkább nagyobb tenyészetekben kifizetődő a munkájuk. Nekünk olyan emberre van szükségünk, aki nem kapkodja el a munkát és nem kaszabolja a jószágainkat.
Már 19 darab kecskénk is van, amelyek az én "szemem fényei". 2017-ben még csak két darab anyakecskét hoztunk a báránynevelés segítése céljából, valamint kislányomnak is adtam kecsketejet.
Innen indult a kecske-szerelem és mára már egy kisebb állományunk van, akik egész nap gondoskodnak arról, hogy egy percre se' unatkozzunk mellettük.
A tenyésztőtársakkal folytatott szakmai beszélgetésekből tanulunk mi is, illetve az internet lehetőségeinek köszönhetően meg tudjuk nézegetni egyes dél-afrikai Il de France tenyésztők munkáit, illetve technológiáját. Külföldről rengeteget lehet tanulni és bizony vannak olyan genetikai értékek a tengerentúlon, amelyek irigylésre méltók. "
"A juhállományunkat apránként tudjuk növelni, mert nálunk a minőség az első, így csak azokat a jerkéket hagyjuk meg, amelyek maximálisan megfelelnek az elvárásainknak.
Úgy lehet viszonylag kisebb állatlétszámmal talpon maradni, hogy az állataink a legmagasabb genetikai színvonalat képviseljék az adott fajtán belül." – folytatta Lugosi László.
"Vásárlóink az ország egész területéről ellátogatnak hozzánk – sőt, talán több távoli megyéből érkező tenyésztő vesz tőlünk tenyészállatot, mint a közelből – ezért is olyan fontos nekünk a folyamatos magas minőségi színvonal és a jó hírnév megőrzése.
Fontosak számunkra a szakmai kiállítások, amelyeken fajtabírálat folyik. Ennek tükrében mi éves programként három országos mezőgazdasági kiállításra járunk: tavasszal az Alföldi Állattenyésztési Napokra Hódmezővásárhelyre; nyáron a debreceni Farmer Expóra és ősszel a Kaposvári Állattenyésztési Napokra. Ezeket a rendezvényeket a tenyésztő társak, a vásárlóink és az újdonsült tenyésztők szempontjából is nagyon fontos találkozási pontnak tartjuk."
Miért pont Il de France és suffolk? Miért "nem elég nektek" egy fajta, annak minden szépségével és gondjával?
"Mindketten ragaszkodunk a kedvenc fajtáinkhoz, ahogyan én az Il de France szemet gyönyörködtető formáihoz, ugyanúgy Laci a suffolk robosztus szervezeti szilárdságához. A mi kis családunk ezzel a két fajtával teljes – és büszkén hirdetjük a tenyésztő társak között is a hitvallásunkat, miszerint a hústípusú fajták bárányainál nincsenek jobbak a piacon. " – hangsúlyozta Bense Renáta.
Ile de France tenyészállatok egy kiállítás előtti felkészítés során – fotó: Félegyházi Ile de France törzstenyészet
|
A Félegyházi Suffolk Törzstenyészet jószágai – fotó: Bense Renáta
|
Renáta, te az ország legnépszerűbb és legnagyobb juh- és kecsketenyésztési csoportjának aktív tagja vagy a közösségi oldalon és napi szinten segíted a társaidat. Miért fontos számodra ez a társadalmi munka?
"Úgy látom,hogy a kistenyésztőknek állategészségügyi kérdésekben és a bürokráciában való eligazodásban is komoly szükségük van a segítségre. Jó érzéssel tölt el, ha a szüleimtől tanult és a magam által tapasztalat tudásomat megoszthatom, átadhatom.
Mindig nagy kérdés a jószágszerető társainknál, hogy hogyan induljanak el, milyen buktatókra figyeljenek oda, ha juhtartásba fognak. Egy regisztrált juhállomány kezdeti időszakában, amíg az újdonsült tulajdonos beletanul – például a kölcsönös megfeleltetés követelményrendszerébe – sok kérdés felmerülhet, amit gyakran nem is tudnak, hogy kitől kérdezhetnék meg.
Rengeteg a kislétszámú tenyészet, amelyek tulajdonosai nem rendelkeznek nagy földterülettel az állománynöveléshez, mégis szeretnék jól tartani az állataikat és fennmaradni. Mindig arra biztatom őket, hogy ha már egyszer juhval, vagy kecskével foglalkoznak, akkor tegyék azt hivatalos formában és dolgozzanak regisztrált állománnyal.
A kecsketenyésztők és kecsketartók helyzetét katasztrofálisnak látom hazánkban. Nincsen egy olyan vállalat, amelyik rendszeresen felvásárolná a tejet vagy a vágóállatot. Magyarországon nem fogyasztanak az emberek kecskehúst – és egyébként bárány és birkahúst sem – de ezek népszerűsítésére sem látok komolyabb törekvéseket.
Rossznak tartom a juh- és kecsketelepek állategészségügyi státuszát is Magyarországon.
Ezen problémák mind-mind azt sürgetik, hogy az ágazat szereplői naprakész, folyamatosan elérhető, digitális alapokon nyugvó segítséget kapjon. Jelenleg ez nem megoldott Magyarországon."
_fill_540x300_0.jpg)