A digitális eszközök már a legelőre alapozott húsmarhatartásban is komoly támogatást nyújtanak az állatok egészségi állapotának és jóllétének vizsgálatában. Ezek az új, főként adatgyűjtésen alapuló módszerek a gyepgazdálkodást is segíthetik, támogatva a gazdálkodókat, hogy a védett területeket is (pl. Natura2000) – a jogszabályi előírásokkal összhangban, – fenntarthatóan, ugyanakkor gazdaságosan hasznosítsák.
Szarvasmarhák a legelőn – fotó: ÖMKi
Megfelelően tervezett szakaszos legeltetéssel és a szakaszváltások optimális idejének a meghatározásával, akár 40 nappal is meghosszabbítható évente a legeltetési idény, ami jelentős megtakarítást jelenthet a takarmányozási költségekben. A kutatási eredményeket az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) közölte, a hazai legelőkön végzett többéves szenzoros és botanikai vizsgálatok alapján. Idén ősztől a kutatók talajvizsgálatokkal egészítik ki a módszertant.
A legelőre alapozott állattartással kapcsolatos kutatások és fejlesztések kulcsfontosságúak egy jövőálló élelmezési rendszer kialakítása, természeti értékeink védelme és a biodiverzitás fenntartása szempontjából. A fenntartható állattartásnak olyan megoldásokra van szüksége, amelyek egyszerre biztosítják az állatok jóllétét, minimalizálják a negatív környezeti hatásokat, miközben kiváló minőségű élelmiszertermelést tesznek lehetővé. A megoldásokhoz érdemes ötvözni a jól bevált, hagyományos módszereket az új tudományos kutatások eredményeivel és az innovatív technológiákkal.
Az ökológiai állattartás egyik legfontosabb eleme, hogy az állatok számára lehetővé teszi természetes igényeik kielégítését, így például a szabad mozgást és táplálkozást. Az ökológiai termelésben tartott állatokat ezért a gazdák legeltetik, amellett, hogy – sokszor a saját gazdaságukban megtermelt, szintén ökológiai minősítésű – takarmányokkal etetik.
Magyarországon jelentős a természetközeli gyepterületek kiterjedése, melyek többsége (összességében gyepeink több mint 60%-a) védett, pl. Natura2000 gyepterület. Ez is indokolja, hogy a hazai gyepek közel negyede, azaz mintegy 180.000 hektár rendelkezik ökológiai minősítéssel. A gyepterületek természeti értékeinek, biodiverzitásának védelme nem valósulhat meg legeltetés nélkül. A védett gyepeket a vonatkozó jogszabály szerint kaszálással vagy meghatározott állatfajok legeltetésével (szarvasmarha, juh, kecske, ló, szamár, bivaly) lehet hasznosítani. Ezért a jövőben is jelentős szerepet kap a szarvasmarhák és a kiskérődzők legelőre alapozott tartása.
Szabadtartású állatok – fotó: ÖMKi
Húsmarhatartás a hazai legelőkön
A KSH Agrárcenzus adatai szerint 2020-ban 933 ezer szarvasmarha volt Magyarországon, melyből összesen 243.584 egyedet, azaz a teljes hazai szarvasmarha állomány több mint egynegyedét (26%-át) ökológiai gazdaságokban tartották. Ezekre a gazdaságokra ugyanakkor az jellemző, hogy csak részben álltak át öko termelésre, szántó- vagy gyepterületeik adott hányadát tanúsíttatják, miközben az állatállományuk gyakran „konvencionális” maradt. Ezt mutatja a KSH 2023-as adata is, miszerint a hazai öko üzemekben csak 22.536 szarvasmarhát tartottak nyilván öko minősítéssel.
Az ágazaton belül a húshasznú szarvasmarhatartás jelentősége igencsak megnőtt az elmúlt évtizedben: míg 2010-ben 22% volt az aránya a teljes szarvasmarhatartásból, 2020-ra ez az érték 44%-ra emelkedett. Mindeközben – a hazai állattenyésztésben egyedülálló módon, – a szarvasmarha állomány létszáma emelkedett 2010-hez képest, amikor 706 ezer állat volt, mintegy 32%-kal.
Magyarországon a húsmarhatartás leginkább akkor gazdaságos, ha legelőre alapozott. A védett gyepterületeken az alapvető cél az élőhelyek és a fajok védelme, így ezeken a legelőkön korlátozottak a gyepgazdálkodásban alkalmazható agrotechnikai beavatkozások.
Az ÖMKi kutatócsoportja állattartó gazdák bevonásával, on-farm körülmények között vizsgálja, hogyan lehet minél fenntarthatóbb a gyepgazdálkodás, miközben gazdaságosabbá válik a hozzá kapcsolódó állattenyésztés. Kutatásuk célja, hogy az állatjóllétet és a természeti értékek megőrzését szem előtt tartva gazdasági szempontból is eredményesebb legeltetési technológiát dolgozzanak ki, a termelőkkel szoros együttműködésben.
Pedométer rögzítése a szarvasmarha lábán – fotó: ÖMKi
A kutatók az állatokra szerelt szenzorokkal követik nyomon a húsmarhák mindennapjait és egyed szinten gyűjtik a táplálkozással és viselkedéssel kapcsolatos adatokat. A gulya kérődzési értékeinek változása például pontosan követi egy legelőszakaszon belül a fű fogyását, ami lehetőséget nyújt arra, hogy objektív alapokra helyezzék a szakaszváltások időzítését, megakadályozva ezzel a túllegeltetést. Így elmondható, hogy a gyepek védelmében is fontos szerepe van az új technológiáknak.
Ezen túlmenően a digitális szenzorokkal időben ki lehet szűrni a beteg egyedeket, akkor is, ha látótávolságon kívül, azaz tartósan a legelőn tartózkodnak. A szükséges kezelést követően pedig nyomon követhető az állatok gyógyulása, továbbá lehetőség van az állatokat érintő stresszhatások (pl. borjak elválasztása, hőstressz) mértékének a mérésére és ennek ismeretében az állatjóllét megőrzését szolgáló lépések megtételére.
Botanikai vizsgálatok és a legeltetés tervezése
A szenzoros vizsgálatokat egészítették ki a kutatók a legelők botanikai felvételezésével. Évente háromszor vizsgálják a vegetációt és nyomon követik a növényzet változásait. Ezeket figyelembe véve készítik el a gazdálkodók számára a legeltetési tervet, ami a legelőszakaszok legeltetési sorrendjének alapját képezi.
A szenzoros és botanikai vizsgálatok összekapcsolásával egy optimális legetetési terv készülhet, amellyel biztosítható a gyep regenerációs ideje, az új legelőszakaszok célzott megnyitásával pedig megőrizhető az állatok jó kondíciója.
Az elmúlt évek kutatási adatai alapján a vizsgált Zala vármegyei állattartó partnergazdaságban a 2021. bázisévhez képest a 2023-as legeltetési szezon végéig évente több mint egy hónappal (a két év alatt összesen 77 nappal) tovább tudták az állatokat a legelőn tartani, ami állatjólléti és gazdaságossági szempontból sem elhanyagolható, hiszen ennyivel kevesebb megtermelt vagy megvásárolt takarmányt használtak fel, miközben szabadon legelhettek az állatok.
Szarvasmarha a borjával – fotó: ÖMKi
Komplex megközelítés: a talaj, a növények és az állatok együttes megfigyelése
A kutatásban alkalmazott digitális eszközök lehetővé teszik, hogy GPS helymeghatározókkal vizsgálják az állatok területhasználatát. Ezzel a kutatók tervei szerint a későbbiekben tovább pontosítható a legelőszakaszok ideális méretének meghatározása. Az idei ősztől kezdve a megfigyelések talajvizsgálatokkal is kiegészülnek, valamint a kutatók fontosnak tartják a legeltetési idény végén az állatokból vett vérminták laborvizsgálatát is.
„Komplex képet szeretnénk kapni arról, hogy a talaj tápanyagaiból mi kerül át a növényekbe, és ezekből mit tudnak az állatok hasznosítani. Itt leginkább a mikro- és makroelemek felvehetőségére gondolok, valamint a füvek tápértékére. Így elindulhatunk a legeltetett állattartásban is a precíziós takarmányozás irányába. A fenti adatok ismeretében sokkal pontosabban, az adott területhez és az állatállomány igényeihez igazítva tervezhetjük a mikro- és makroelemek pótlását.” - foglalta össze a komplex szemlélet irányait Dr. Márton Aliz, az ÖMKi állattenyésztési csoportjának vezetője.
„Az állattartók többségének nincs információja arról, hogy milyen tápanyagtöbblet vagy -hiány van az állatai szervezetében a különböző ásványi- és nyomelemekből, és eteti a kereskedelmi forgalomban kapható nyalótömböket, nyalósókat, anélkül, hogy ismerné az állománya valós ásványianyag-ellátottságát. Ennek tükrében előfordulhat, hogy hiánytünetek vagy túladagolás, szélsőséges esetekben toxikózisok is kialakulhatnak. Az elemek közötti szinergista és antagonista hatások szintén csak a valós tápanyagellátottság ismeretében vehetők figyelembe.” – tette hozzá a szakember.
Legelőn tartott szarvasmarhák – fotó: ÖMKi
A kutatóintézet által kidolgozás alatt álló precíziós legeltetési technológia nagy előnye, hogy ugyanúgy használható az ökológiai és a szokványos gazdálkodásban. A komplex szemlélet alkalmazásával az állattartók nemcsak az állataik jóllétét fokozhatják, ami alapja a sikeres termelésnek, de jelentős lépést tehetnek a gyepterületek védelme és meglévő erőforrásaik optimális felhasználása felé is.
A kutatók abban bíznak, hogy a gazdálkodók aktív szerepvállalása a kutatásban, és a közösen elért eredmények megnyitják az utat a digitális technológiák jobb kihasználása felé, és a jövőben elterjedtebbé válik a talaj-növény-állat rendszerben való gondolkodás és cselekvés, ami egyszerre támogatja az állatok jóllétét, a gyepgazdálkodás fenntarthatóságát és jó minőségű, egészséges élelmiszertermelést.
Aki pedig be szeretne kapcsolódni az ökológiai gazdálkodás rendszerébe, jó lehetőségeknek néz elébe: idén novemberben várható ugyanis a Közös Agrárpolitika magyar stratégiai terve keretében a hazai ökológiai gazdálkodást támogató pályázati felhívás megjelenése, melynek előzetes anyagai már elérhetők a KAP hivatalos oldalán.
