Az interjúban szóba kerül, hogy

  • milyen hatása volt az árstopnak a tojástermelő ágazatra,
  • mi várható, ha kivezetik az árstopot,
  • mi befolyásolja a termelői árak alakulását,
  • és milyen hatása van a termelésre a madárinfluenzának és a ketreces tartás körüli vitáknak.

Kedvezőbb-e a helyzet most a termelői árak tekintetében, mint tavaly ilyenkor?

A válasz nem egyértelmű. Igaz ugyan, hogy emelkedtek a termelői tojásárak, de ha valaki előre beszerezte magas áron a kukoricát és a búzát, egyéb takarmány-alapanyagot, esetleg le is kötötte egy hosszú távú szerződéssel, most, az alacsonyabb terményárak idején nem azt érzi, hogy jól jár a magasabb termelői árral. A tavalyi év jellemzően arról szólt, hogy mindenki megpróbálta bebiztosítani magát az alapanyagokból, tehát alapvetően drága készletek vannak a termelőknél.

Drágán beszerzett takarmánykészletek vannak a termelők nagy részénél – Fotó: Shutterstock

Most alacsonyabbak a takarmányárak, amihez az is hozzájárul, hogy tavaly mindenki betárolt, mert attól féltünk, hogy nem lesz majd elérhető készlet az aszály, a háború miatti globális ellátási láncok problémái miatt, így most a kereslet is kisebb a takarmány-alapanyagra.

Hosszú távon viszont kedvező, hogy megnyugodni látszik a terménypiac.

Milyen hatással volt a hatósági ár bevezetése a tojástermelő ágazatra és a fogyasztásra?

Maga az árstop kódolt egy konfliktust a termelők és a kereskedők közé. Az árstop a kiskereskedelmi fogyasztói árra vonatkozik. Ha korlátozzuk a lánc egyik tagját, akkor ő megpróbálja a veszteségét érvényesíteni, így van egy árlehajtó törekvés a kereskedelmi láncok részéről, ami egyébként árstop nélkül is jellemző.

A fogyasztással kapcsolatban számokat nem nagyon látunk még. Az őszi időszakban tapasztaltunk egy erősen megnövekedett keresletet a tojás iránt, részben azért, mert lehetett sejteni, hogy be fog kerülni az árstopos termékek közé, illetve amikor bejött az árstop, akkor is elindult egy kis felhalmozás. Ezekhez a szintekhez képest most van némi visszaesés, ami annak is köszönhető, hogy sok helyen korlátozva van a megvásárolható mennyiség. Húsvét környékén újra emelkedik a fogyasztás természetesen.

Az ünnep előtt azt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy árubőségről nem lehet beszélni. Nem lesz hiány tojásból, inkább csak arról van szó, hogy amit megszoktunk, hogy bármikor bármennyit vehetünk, az most nem lesz igaz, ezért arra biztatnék mindenkit, hogy ne hagyja az utolsó pillanatra a bevásárlást. Nem azért, mert nem lesz tojás. De vissza kellene most állni azokra a régimódi vásárlási szokásokra, hogy amikor tudjuk, hogy valamiből több kell, akkor nem hagyjuk az utolsó pillanatra. El vagyunk már szokva attól, hogy vissza kell esetleg másnap menni a boltba csak azért, mert ma nem tudtunk annyit venni, amennyit akartunk. Az idén erre van esély.

Hogyan alakul a tojás ára húsvét után és az árstop kivezetése után?

Nem lehet megjósolni. A húsvét utáni időszakban csökkenni szokott a termelői és a fogyasztói ár is. Van egyfajta kereslet visszaesés olyankor, elkezdenek a nagymamák tyúkjai is tojni a jó idővel, kevesebbet vesznek a boltban az emberek. A nagyüzemi termelésben így van némi visszaesés. Az árstop viszont nincs benne a normál gazdasági gyakorlatban, és valójában emiatt nem tudható előre, hogy egy ilyen szokatlan helyzet, mint az árstop, mit vált ki a fogyasztókból. Arra számítok, hogy az árstop kivezetése előtt lesz egyfajta keresletnövekedés.

Az árstop kivezetése után pedig, hogy milyen irányban mozdul el az ár, attól függ, hogy

A madárinfluenza egyre nagyobb probléma. Mi lenne a megoldás ideális esetben?

Tojástermelő szempontból az oldaná meg nagyon gyorsan a helyzetet, ha lehetne vakcinázni, és ezeket a kitörési gócokat meg tudnánk szüntetni. A víziszárnyas-állományok, ahol a kitörések nagy valószínűséggel megtörténnek, ott meg kellene történnie a vakcinázásnak, és ezzel csökkenthető lenne a kockázat a nagyobb telepekre nézve is.

Ha viszont az egész baromfiszektort nézem (hús, tenyészpár, tenyésztojás), akkor elmondható, hogy egy vakcinázási program elindítása vakcinapozitív mintákat eredményezne. Amikor az exportpiacokat vesszük figyelembe, akkor nagy kérdés, hogy azok a szereplők, akiknél nincsenek oltva az állományok, hogyan fognak viszonyulni egy vakcinapozitív importhoz. Van esély arra, hogy nem kell a magyar baromfihús, ha vakcinázott. Nem egyértelműek tehát az érdekek, ellentétesek is sok esetben, egyelőre folynak az egyeztetések.

És akkor még nem is beszéltünk a ketreces tartás körüli vitáról...

Igen, kihívások sorával kell megküzdenünk, a zöldek elképzelése a következő a sorban, a ketreces tartás körüli etikai kérdés. Viszont vannak tények, amelyek mellett nem lehet elmenni. Az EU szabályozása például nagyon egyszerűvé teszi, hogy a vevő be tudja azonosítani, hogy milyen termelésből származó tojást fogyaszt (0 – öko, 1 –  szabadtartás, 2 – mélyalmos, 3 – ketreces).

Ha a fogyasztónak valóban fontos, hogy ezt az etikai kérdést el lehessen végre dönteni, akkor neki meg van a lehetősége arra, hogy azt a tojást vegye le a polcról, ami a számára elfogadható tartásból származik. Szavazhat a pénztárcájával.

Hatalmas viták vannak a ketreces tartás körül, de a technológiaváltás miatt drágább lesz a tojás – Fotó: Shutterstock

Ha a vevő a mélyalmos és a szabadtartásos tartásból származó tojást keresi a boltban, és hajlandó megfizetni érte a magasabb árat, akkor olyan tojást fognak termelni a gazdálkodók. Addig viszont, amíg a vevő úgy van vele, hogy neki nem probléma a ketreces tartás, mert alapvetően érti az előnyeit és hátrányait, addig a szabadtartás kötelezővé tétele kudarcra van ítélve.

Ha a termelő azt látja, hogy megtérülhet egy ilyen korszerűsítés, mert van kereslet a prémium tojásra, akkor meg fogja csinálni. De ha felülről kikényszerítik a technológiaváltást, akkor a fogyasztó ezt a többletet nem akarja majd megfizetni, és akkor nem éri meg a beruházás, tehát megint támogatásokból, alamizsnákból kell megvalósítani azokat.

Nagyon fontosak a támogatások, de azért az sem lehet huszadrangú kérdés, hogy olyan terméket állítunk-e elő, ami piaci alapon indokolt. Nem jó, ha valamit csak a támogatások tartanak életben.

Az a helyzet, hogy mindenki feltört már otthon egy ketreces, mélyalmos, szabadtartásos tartásból származó tojást, és nem biztos, hogy akkora különbségeket fedezett fel bárki, hogy azt érezze, a drágábbat akarja inkább. Ha lenne akkora minőségbeli különbség, akkor lehet, hogy elmozdulhatna abba az irányba a tartás. Tegyük hozzá, hogy mivel nincs akkora különbség, ezért fennáll a csalás lehetősége is, hiszen nehéz megállapítani, hogy melyik tojás, honnan származik.

De azért ettől függetlenül még itt van a kérdés: végülis hogy érzi magát a tyúk a ketrecben?

Állatjóléti szempontból egyrészt azt a kutatást venném elő, amely azt mutatta ki, hogy jóval nagyobb a mortalitás szabadabb tartásban, mint ketrecesben, ami számomra nem azt mutatja, hogy "boldogabbak" egy mélyalmos rendszerben a tyúkok. Másrészt pedig, gondoljunk csak bele: mi csúcsragadozói pozícióból vizsgáljuk ezt a kérdést, viszont a baromfi egy tipikus prédaállat, amely egész életében egy biztonságos, zárt helyet keres magának, ahol nem tudják megtámadni a ragadozók. Erre valószínűleg nem gondolnak az állatvédők...