Idén először haladta meg a lakosság számát a spanyol sertésállomány, amely 2013 óta 9 millióval bővült. Ezt a környezetvédelmi tárca is növekvő aggodalommal figyeli, hiszen az ország tavaly több mint 4 millió tonna sertéshúst termelt, ami ugyan 6 milliárd eurót hozott, de a sertéságazat a negyedik legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátó a fuvarozás, a villamosenergia-termelés és az ipar után – írja a Syngenta blog.
Ráadásul a sertéstenyésztés vízigénye hatalmas egy olyan országban, amelyet gyakran sújt az aszály. Minden egyes sertés naponta 15 litert fogyaszt, így összességében az ágazat több vizet használ fel, mint Zaragoza, Sevilla és Alicante városok együttesen. Ráadásul – a környezetvédők szerint – az állatok hullatékából származó nitrátok is kezdik szennyezni a talajvizet.Másrészt viszont a spanyol sonka, a jamón ibérico de bellota világhírű, annyira, hogy nem is tudják kielégíteni a keresletet. Ahhoz, hogy a sonka méltó legyen a jamón ibérico de bellota névre, a disznónak legalább 50 százalékig ibériai feketelábú sertésnek kell lennie.
A 46,5 milliós Spanyolországban elérte az 50 milliót a sertések száma – fotó: Shutterstock
Aztán, mivel a „de bellota” azt jelenti, makkon hízott, ezeknek a sertéseknek az évek több hónapját el kell tölteniük a dehesán, a tölgyekkel beültetett legelőn, amely fűvel és makkal táplálja őket. A vágás előtti hónapokban pedig kizárólag ilyen diétán kell élniük. Arról nem is beszélve, hogy a sópác után a disznólábakat 36-48 hónapig kell szárítani a megfelelő hőmérsékleti és páraviszonyok között.
