A föld feletti sokféleség elősegíti a föld alatti sokféleséget +VIDEÓ

Ezért nem mindegy, hogyan műveljük talajainkat, mivel a szerves anyagok a stabilizációs mechanizmusoknak köszönhetően évtizedekig, vagy akár évezredekig is képesek tárolni a szén-dioxidot. A fedett talaj szerves anyagokban, így szénben is gazdag. Fontos ennélfogva elkerülni a talajpusztuláshoz vezető takaratlan talajt. Erről ír blogjában Kökény Attila, a talajmegújító mezőgazdálkodás (TMMG) legjelentősebb hazai szószólója, az azonos nevű szakmai egyesület alapítója.

Mint elöljáróban leszögezi: a szén ma valószínűleg az egyik legismertebb elem, világszerte nagy hangsúlyt kap a szén-dioxid-kibocsátás és a széndioxid megkötése. A mezőgazdaság szempontjából e figyelem középpontjában a talaj szerves anyagának növelését szolgáló szénmegkötés áll.

A szakember hangsúlyozza: a talajban található szerves anyag magában foglalja az összes szerves anyagot (élő mikroorganizmusokat és bomlatlan maradványokat), ez az a SOM (Soil Organic Matter), amely összefüggésben áll a TOC-értékkel (Total Organic Carbon). Ezek pontos mérésére számos eljárást dolgoztak ki, amelyek mind eltérő eredményt szolgáltatnak, a különböző széntárolók vizsgálata azonban már jobb képet adhat a talajban zajló változásokról.

A talaj szerves anyagának nagyjából 55–60%-a szénből áll, és ennek a szénnek körülbelül 80%-a elhalt, tápanyagban gazdag mikrobákból származik – azonban nem mindegy, hogy a szerves anyagban lévő szén milyen állapotú és eredetű. Általánosságban elmondható, hogy a különböző szénkészletek élettartam szerint változnak.

A megfelelő talajtakarás sokat segíthet abban, hogy talajaink megfelelő állapotúak legyenek a mikrobák számára – forrás: Pixabay

A nagyobb (53 mikrométernél nagyobb) szervesanyag-részecskék jellemzően növényi eredetűek. Ezek a részecskék alkotják a talaj „aktív" szénkészletét. Az apróbb (53 mikrométernél kisebb), nagyjából agyag- és iszapméretű darabok a „stabil" tároló részei. Ezeket az ásványi anyagokkal alkotott komplexeik védik a további lebomlástól. Ezért nem minden talajszén egyforma. Kémiai tulajdonságai a létrehozó forrástól (növények vagy mikrobák) függően változnak, ami befolyásolja, hogyan viselkedik a talajban. A szabványos humuszteszt csak az összmennyiséget vizsgálja, a kémiai vagy fizikai összetételről nem ad információt.

Pedig a talaj szénösszetételének vizsgálata igen fontos szereppel bír. Végső soron ezek a különböző készletek közvetlenül kapcsolódnak a szerves anyag minőségéhez. A „stabil" halmaz a mikrobiális biomasszából áll, amely a növények növekedését támogató, tápanyagban gazdag tároló. A stabil szénkészletek számszerűsítése támpontot adhat a hosszú távú szénkészletekről, a szénmegkötésről és arról, hogy a tápanyagsűrű szénből mennyi épül fel idővel.

Ha valaki a hosszú távú, stabil szénkészleteket szeretné felépíteni, a talaját jó minőségű, tápanyagban gazdag szerves anyagokkal kívánja gazdagítani, a legfontosabb megközelítés, amire szüksége van, az a talaj egészségének előmozdítása. A mikrobák mind gyarapodnak az egészséges talajban, mind pedig elősegítik annak fejlődését. Az egészséges talaj pedig növeli a szervesanyag-minőséget, a szénsűrűséget és a szénstabilitást.

Azonban ezeknek a mikrobáknak támogatásra van szükségük ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Ha a talajban optimális a víztartalom, a tápanyagok rendelkezésre állnak, a hőmérséklet megfelelő, a talajszerkezet biztosítja az oxigéncserét, a megfelelő méretű pórustérben rendelkezésre állnak a könnyen bontható szénhidrátok, akkor a mikrobák szinte minden maradékot, amivel találkoznak, hatékonyan szét tudnak bontani. Ezek a lebontott anyagok még több mikrobát szaporítanak, még több tápanyagot termelnek a növények és maradványaik számára, és csökkentik a talaj sűrűségét, így optimális, a talajban még jobb körülmények jönnek létre a további javuláshoz.

Ha azonban szárazsággal vagy hőséggel szembesülnek, a talaj pedig túlzottan összetömörödik, vagy túl sok szénben gazdag anyag kerül bele, például nagy mennyiségű, magas szén-nitrogén tartalmú faapríték, esetleg szalma, a mikrobák nem tudnak működni.

A talaj egészségét támogató mikrobiális működés elősegítéséhez a következő alapvető szempontokat kell figyelembe venni:

– Víz: az elegendő nedvesség számos kémiai és biológiai reakciót elősegít a talajban, különösen az utóbbit, mivel a mikrobák ezt a közeget használják a mozgáshoz is. A minél jobb vízmegtartás érdekében törekedni kell a minél jobb beszivárgás elérésére, amelyet a sűrű gyökérzet és gilisztajáratok által létrehozott tartós pórustér fejlesztésével tudunk elérni. A párolgás csökkentését pedig kevésbé intenzív talajmunkával biztosíthatjuk, lehetőség szerint minél előbb el kell kezdeni a no-till és zero-till alkalmazását a 365 napig takart talajfelszínt biztosító mulcshagyás mellett.

– Növények és maradványok/biomassza: a takarónövények sokfélesége, beleértve az évelő növényeket is, nagy gyökérhálózatot hoznak létre, amely gyökérváladékokat bocsátanak ki. A gyökérváladékok olyanok, mint a cukor a mikrobák számára, és aktivitásuk nagymértékben fokozódik tőlük.

A szántással rengeteg szenet/szerves anyagot elégetünk – forrás: Pixabay

– Irányított, körforgásos legeltetés: ha alkalmazható, ez biztosítja a legnagyobb löketet a talajban található szerves szenet gyarapító mikrobák számára, különösen, ha beiktatunk mélyen gyökerező évelő növényeket is a vetésforgóba.

– Talajszerkezet és ásványi anyagok (homokos vagy agyagos): nagyon fontos a minimumra szorítani a bolygatást, különösen a homokos talajokon, amelyek gyorsan száradnak és ahol minden talajművelés sokkal erősebben oxidálja a szenet, mint az agyagosabb talajokban.

A talaj pH-értéke: nem szerencsés, ha túl savas vagy túl lúgos, mert mind a mikrobiális-, mind a növényi biomassza-termelés nagymértékben csökken. A kémiai megoldások mellett a biológiai elemek is segítenek a semlegesebb irányba tolni a talaj pH-értékét.

A szervestrágya manapság egyre jobban hiányzik a talajokból – forrás: Pixabay

A föld feletti sokféleség elősegíti a föld alatti sokféleséget. A gyökerekből származó váladék a fő hajtóerő, amely a mikrobákat a gyökérzóna benépesítésére kényszeríti. Minél nagyobb a gyökérhálózat, annál több váladék termelődik, amelyet a mikrobák által termelt ragasztók mennyisége is mutat, amely a homokos talajban is képes gyökérköpenyt létrehozni.

"Összefoglalva, a talaj egészsége nem annyira egy folyamat elősegítése, mint inkább egy olyan rendszer működésének támogatása, amely ciklusokban működik, és ebben a ciklusban egyfajta öntermékeny állapotra törekszik. Az aktív vagy stabil szénkészletek vizsgálata rendkívül fontos a fejlődés meghatározásához. De ne feledjük, hogy egyetlen összetevő sem mondhat el mindent, az összetett rendszerben minden egy fogaskerék egy nagyobb gépezetben" – szögezte le végül Kökény Attila, hozzátéve: ennek a rendszernek a támogatása azonban mindenki számára kifizetődő.

Nő a talaj szervesanyag-tartallma, csökken a műtrágya-bevitel, javul a víztartó képesség, a porozitás és a térfogatsűrűség. Ráadásul a hosszú távú szén is folyamatosan eltárolódik. Ez pedig akár pénzügyi megtérülést is eredményezhet, ha aktívan részt veszünk a szénpiacon a minimum műveléssel, de még inkább a no-till technológiával.

Forrás: tmmg.hu