Lefeketedik a dió, a szárán rothad a paradicsom, kiszáradnak a tuják. Mindenki érzékeli a jeleket, de csak kevesen tudják, mekkora horderejű változások zajlanak a világban. Már egy kiskert növény- és rovarvilágán is lemérhető, miként alakul át az az ökoszisztéma, amely eddig biztonságos otthont nyújtott a számunkra.
Arról, hogy milyen kihívások előtt állunk, Keszthelyi Sándor egyetemi tanárral, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kaposvári Campusának agronómiai csoportvezetőjével készített interjút a kaposvarmost.hu – írja a novenyvedoszer.hu.
A burgonyabogár hatalmas károkat okoz – fotó: pixabay.com
A változások emberi tevékenység következményei
Mint írják, a nyár elején Lengyeltóti határában megtalálták a burgonyabogár természetes ellenségét. Ennek a poloskafajnak a felbukkanása is jól jelzi, hogy olyan rovarok jelennek meg Magyarországon, amelyek eddig nem voltak megfigyelhetők. Ráadásul mindez olyan intenzitással, olyan rövid idő alatt zajlik, hogy abból egyértelműen látszik, a mostani változások már nem sorolhatók be a természetes felmelegedési és lehűlési periódusok közé, hanem bizonyítottan emberi tevékenység következményei.
Figyelemre méltó a jelenség, mert a termesztett kultúrák észak-déli elmozdulása több száz kilométeres eltolódást eredményezett. Vannak növények, amelyek kiszorulnak, s vannak, amelyek teret nyernek. A növényevő rovarok pedig ezt a folyamatot követik le, hiszen mennek a táplálék után.
Jó példa erre a paradicsomot, kukoricát megrágó gyapottok bagolylepke, ami 1994-95-ben telepedett meg Magyarországon. Eleinte nem volt képes áttelelni, de mostanra megtanulta, és most már tömegesen van jelen. Megrágja a legkülönbözőbb növények terméseit, ezzel utat nyit a toxintermelő gombáknak, komoly problémát okozva.
A változásokra fel kell készülni
A 20. század első évtizedétől véglegesen átalakítottuk a környezetünket: iparszerű termelési viszonyokat alakítottunk ki, egybefüggő kukoricatáblák vannak, ezzel visszaszorítottuk a természetes élőhelyeket, és a folyamatos hódítással sikeressé váltak a növényevő rovarok. Amelyeknek rendszerint megvan a természetes ellenségük is. Mégis hol van itt a hiba?
Az inváziós fajok lassan, de biztosan kiszorítják az őshonos fajokat, ilyen inváziós faj például a márványos poloska, amivel minden tele van néhány éve, de itt kell megemlíteni a dióburok-fúrólegyet is – ezek korábban nem voltak jelen nálunk. Most azért lettek "sikerfajok", mert még nem jelentek meg a természetes ellenségeik, amelyek kordában tartanák populációikat.
A fentebb már említett, Lengyeltótiban most megtalált poloskafajt annak idején próbálták mesterségesen betelepíteni, sikertelenül. Természetes úton csak a burgonyabogár 1947-es magyarországi megjelenése, majd rendkívül gyors terjedése után 70 évvel érkezett meg. Ez azonban nagyon hosszú idő – hatalmas károkat képesek bizonyos rovarok okozni.
A kihívások egyre nagyobbak, egyre összetettebbek, így nem a megszokott trendek szerint kell működnie sem az agráriumnak, sem a növényvédelemnek, mert a változás folyamatos, amire fel kell készülni.
Megoldható-e ez a helyzet kémiai növényvédelem nélkül?
Sokan arra hivatkoznak, hogy az eleink is megoldották, de most más a helyzet: most tömegével van tápláléka olyan nagy kárt okozó rovaroknak, amelyeknek korábban nem volt. Ha most kilépnénk ebből az egyenletből, akkor feltartóztathatatlanul szabadjára engednénk egy óriási áradatot.
Ahogy előidéztük ezt a helyzetet, úgy a következményeit is kezelnünk kell, mert ha nem védekezünk, akkor 8 milliárd embernek kerülne veszélybe az élelmezése.
Ha például olyan növényvédő szereket vonnánk ki, mint amilyenekkel a kukoricát is megtámadó fuzárium ellen küzdünk, a mikrotoxinoknak nyitnánk utat, ami nem vezetne semmi jóra.
