Éppen az uniós fejlesztési pályázatok kiírása előtt kerültek olyan válságos helyzetbe a húsipari cégek, amely sokuknak ellehetetleníti a beruházási támogatás elnyerését, és gyakorlatilag halálra ítéli őket. Az ágazat magához téréséhez a hazai fogyasztás és az export növekedésén túl az állami terhek mérséklésére is szükség lenne – írja a vg.hu.
A kicsit több mint egy év alatt végbement 100 százalékos élősertésár-növekedést a vágással foglalkozó cégek nem tudták beépíteni az áraikba – fotó: freeimages.com
"Tavaly egészen lesújtó számokat produkált az élelmiszeripar, és még azt is alulmúlta a húsipar" – mondta a Magyar Húsiparosok Szövetsége (Hússzövetség) hagyományos, húsvét előtti sajtótájékoztatóján Éder Tamás, a szövetség elnöke. Elmondta: az ezredforduló óta nem fordult elő, hogy az élelmiszer-feldolgozás ennyire alulteljesítsen a teljes iparhoz képest, (2023-ban az élelmiszeripar termelésének volumenindexe 11,3 százalékkal csökkent, miközben az ipar egésze mindössze 5,4 százalékkal).
"A helyzet drámaiságát az is mutatja, hogy az elmúlt két és fél évtizedben nem volt ekkora visszaesés az élelmiszeriparban. Eközben a húsfeldolgozás és -tartósítás ágazat termelésének volumenindexe 15,7, a húskészítmény-gyártás pedig 14,4 százalékos visszaesést mutat. Arra sem volt példa 2000 óta, hogy egyszerre mindkét szakágazat 10 százalékot meghaladva csökkent volna" – tette hozzá.
Mivel az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom az iparáginál kisebb mértékben csökkent, nőtt az importtermékek súlya a hazai boltok polcain. Az élelmiszeripari cégek helyzetét tovább súlyosbította, hogy nagyot gyengült az exportteljesítmény is. Ez annál is inkább nagy csalódás, mert korábban már többször is előfordult, hogy a belföldi kereslet gyengülését az export kompenzálni tudta.
A húsipar számára a legfontosabb alapanyagot adó sertéságazatban a vágásszám tavaly a húsipari teljesítmény visszaesésénél jóval kisebb mértékben, csupán 0,9 százalékkal csökkent. Arra a kérdésre, hogy mi az oka ennek a nagy különbségnek, egyelőre Éder sem tudja a választ.
"Eközben – ahogyan az a KSH adataiból kiderült – a tavaly decemberi sertéslétszám hosszabb ideje tartó apadás után 1,9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, az pedig kifejezetten biztató, hogy a kocák száma 4,1 százalékkal növekedett. Ennek hátterében az alacsonyabb takarmányárak és a jelentős élősertésár-növekedés áll" – mondta. Hozzátette: figyelemre méltó az is, hogy az uniós vágásszámcsökkenés 7,3 százalékos volt, azaz jóval meghaladta a hazait, és a közösségen belül a nagy sertéstartó államokban jóval nagyobb mértékben esett a vágás: például Dániában 18,7, Hollandiában 13,1, de Németországban is 7 százalékkal.
A húsipar külkereskedelmi mérlege némileg romlott, aminek az élő sertés negatív szaldója a fő oka, de a sertéshús-külkereskedelem – a tévhitekkel ellentétben – nagyjából egyensúlyban van, novemberig az export 134,8 ezer, az import pedig 129,8 ezer tonna volt.
A cégeknek meg kell küzdeniük a diszkontosodással, a saját márkás termékek térnyerésével, ami szintén csökkenti a húsipari cégek profitját – fotó: freeimages.com
A Hússzövetség elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a kicsit több mint egy év alatt végbement 100 százalékos élősertésár-növekedést a vágással foglalkozó cégek nem tudták beépíteni az áraikba, ami a véleménye szerint a forgalomesésnél és az importnövekedésnél is nagyobb probléma.
"Az élősertés árának emelkedése ellenére a fogyasztói árakban nincs nagy különbség a 2022. decemberi és az egy évvel későbbi árak között, a szárazkolbásznál például 5850-ről csupán 5860 forintra, a virslinél 3050-ről 3110 forintra nőtt a kilós ár, míg a párizsinál mindkét évben 2700 forintot mért a KSH. Mindezekből az következik, hogy a húsipari cégek csúnya mérlegekkel és eredménybeszámolókkal fognak előállni májusban" – vetítette előre.
Az iparág helyzetét az elmúlt másfél-két év kormányzati intézkedései is rontották, bár a szakmabeliek már az ársapka bevezetésekor is jelezték, hogy annak nagy a kockázata. A tények igazolták az aggodalmakat, hiszen bebizonyosodott, hogy a kiskereskedelmi láncok más termékeken szedték be az árstopos termékeken keletkezett veszteségeiket, illetve növelték az importot. Az utóbbi az ársapkás sertéscomb példáján is nagyon jól látszik, mert miközben a sertéshúsimport 2022-ben 13 százalékkal nőtt, a sertéscomb behozatala közel 46 százalékkal emelkedett, és 2023 júniusáig még további 20 százalékkal bővült. (Az ársapkát tavaly augusztus 1-jén vezették ki.)
.jpg)
Az élelmiszeripari cégek helyzetét tovább súlyosbította, hogy nagyot gyengült az exportteljesítmény is – fotó: freeimages.com
Éder szerint a húsiparnak további súlyos kihívásokkal kell szembenéznie. Ilyen például a fogyasztáscsökkenés. A hazai piac erősen jövedelem- és árvezérelt, de megjelent Magyarországon is az etikai, az egészségi és a környezetvédelmi okokból kialakuló fogyasztás-visszafogás is. A cégeknek meg kell küzdeniük a diszkontosodással, a saját márkás termékek térnyerésével, ami szintén csökkenti a húsipari cégek profitját. Megjelent a minőséggyengítés is, az olyan helyettesítő termékutánzatok, mint a virslit imitáló rudacska, pálcika újbóli előkerülése.
"Önköltség-növekedést hozott az EPR, a kötelező akciózás pedig – bár ez a sertéshúsokra vonatkoztatva több terméket érint, míg az ársapka csak a sertéscombra vonatkozott – szintén növeli az importnyomást, mint ahogyan a kiskereskedelmi különadó növelésének egy részét is egész biztosan a beszállító feldolgozókon „verik le" a kiskereskedelmi láncok" – mondta, hozzátéve, hogy a zsugorflációs rendelet hatásai most még kérdőjelesek. Éder szerint az árfigyelő rendszer is importnövelő és minőségrontó hatású.
A munkaerőhelyzet kritikus, a húsiparban hatalmas a bérnyomás, nagy a bizonytalanság, és továbbra is nehéz az emelkedő önköltségeket a fogyasztói árakba beépíteni.
Ki tud majd pályázni?
Éppen akkor gyengül a jövedelmezőség, amikor kiírásra kerülnek az élelmiszeripar fejlesztési pályázatai, így félő, hogy sokan nem lesznek alkalmasak a beruházások finanszírozására, és felgyorsul az ágazati konszolidáció.
A szövetség elnöke erre akkor is utalt, amikor felsorolta azokat a feltételeket, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy a húsipar kilábaljon a válságos helyzetből. Mint fogalmazott, fontos lenne az uniós támogatások megfontolt felhasználása. A támogatott fejlesztésekre a hosszú távon életképes cégeknek kellene lehetőséget kapni, az „alig élőket" nem biztos, hogy most meg kell menteni – jelentette ki. Szükség lenne a reálbérek tartós növekedésére is, mert az hozzájárulna a hús- és húskészítmény-fogyasztás bővüléséhez.
Ezek mellett pedig olyan patrióta, protekcionista piacvédelmi intézkedéseket kellene hoznia a kormánynak, amelyek a hazai húsipari termékek értékesítési lehetőségeit erősítik a kül- és belpiacon egyaránt
– mondta. Egyébként „most mindenki ezt csinálja, mindenféle szoft, furmányos eszközzel védi saját termelőit".
Lényeges lenne az is, hogy a hazai termékeket preferálják a kiskereskedelmi láncok. Ugyancsak szükség lenne az állami intézkedések okozta terhek (EPR, élelmiszerlánc-felügyeleti díj, kiberbiztonsági felügyeleti díj, ATEV-díj) csökkentésére, de legalább a további növelések mellőzésére.
_fill_540x300_0.jpg)
