A mai napig az a berögzült módi a legtöbb helyen, hogy a növényeket valamilyen kemikáliával lehet csak megvédeni a kártevőktől, betegségektől. Ennél nagyobbat azonban nem tévedhetünk – írja a greendex.hu
Nem mindegy, hogy a kiskertben mivel oldjuk meg a növényvédelmet – fotó: pixabay.com
Régen természetes volt a fenntarthatóság
A nagytáblás mezőgazdaság kialakulásával kezdődött el a kémiai növényvédelem fénykora. A profitorientált földhasználat magával hozta az agrárium gépesedését és a vegyianyagok használatát. A hatékonyság elérése érdekében a vegyianyagok kijuttatása bizonyult a legköltséghatékonyabbnak. Viszont a föld egy olyan megújuló erőforrás, amit nem lehet folyamatosan a vegyszerekkel bombázva kihasználni.
Fokozottan igaz ez a kiskertnél, ahol különösen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az a lehető leghosszabb ideig alkalmas legyen a ház lakóinak ellátására. Míg napjainkban külön fel kell hívni a figyelmet a fenntarthatóságra, addig évezredeken át nem is ismerték a szót, hiszen minden fenntartható volt, nem keletkezett hulladék, vagy a környezetre káros anyag. Pedig akkor is voltak kártevők, amelyek ellen meg kellett védeni a növényeket.
A kapor különleges képessége, hogy a levéltetvek ellenségeit vonzza az ágyásokhoz – fotó: pixabay.com
Növényekkel végezték a növényvédelmet
Olyan növényeket ültettek egymás mellé, amelyeket a különféle élősködők, rovarok és bogarak kevésbé bírtak elvisleni. Például a gilisztaűző varádicsot, amelynek nem a földi gilisztákkal van dolga (az emberben itt-ott megjelenő galandféregre – állítólag – jó), hanem a hangyák és legyek ellen alkalmazható sikerrel.
A levéltetvek ellen nyújt védelmet a snidling, amit a veteményes köré ültetnek. A kapor különleges képessége, hogy a levéltetvek ellenségeit vonzza az ágyásokhoz. Csigák ellen beválhat a hagyma és a mustár, a fokhagyma pedig a paradicsomoktól tartja távol a rágcsálókat és a lisztharmatot.
