Ültess te is takarónövényeket!

A takarónövényeket főként a talaj takarására termesztik, nem pedig betakarítás céljából. Az étkezési céllal termesztett növényekkel szemben ezeket a növényeket azért vetik, hogy a talaj egészségét megvédjék és javítsák, kezeljék a gyomokat, és emeljék a kert általános vitalitását.

A takarónövények használatának több ezer éves múltja van, már az ókori római és kínai mezőgazdaságból is származnak olyan feljegyzések, amelyek azt bizonyítják, hogy hatékonyan alkalmazhatóak a talaj termékenységének és szerkezetének megőrzésében. Napjainkban az otthoni kertészek ismét felfedezik ezt az ősi gyakorlatot, így fenntartható és természetes módon gazdagítva a kertjüket.

Mik a takarónövények fő előnyei a kertben?

A takarónövények ültetése számos előnnyel járhat a kertben, a talaj egészségének javításától kezdve, a helyi vadvilág támogatásáig. Kertészeti rutinba való integrálásukkal lényegesen fenntarthatóbb és termelékenyebb lesz a tér.

• Vegyszerek nélküli természetes gyomirtást biztosítanak – élő mulcsként működve árnyékolják a talajt, és kiszorítják a gyomokat. Megakadályozzák a gyomok megtelepedését vagy kicsírázását. Mindez csökkenti a gyomirtó szerek vagy a kiterjedt kézi gyomirtás szükségességét, ezzel a kert karbantartása  lényegesen egyszerűbb és környezetbarátabb lesz.

• Javítják a talaj egészségét és szerkezetét – a hüvelyesek például nitrogént adnak a talajhoz, míg mások olyan mély gyökerekkel rendelkeznek, amelyekkel feltörik a tömörített talajt, ezzel lehetővé téve a víz jobb beszivárgását és a levegőztetést. Ennek eredményeképpen lazább, termékenyebb talajszerkezet jön létre, ami minden jövőbeli ültetés számára előnyös.

• Bevonzzák a jótékony rovarokat és beporzókat a területre – ezzel támogatják a helyi ökoszisztémákat. A hajdina és a lóhere vonzza a beporzókat, a méheket és a pillangókat, valamint azokat a jótékony rovarokat, amelyek a közönséges kerti kártevőkkel táplálkoznak.

• Megelőzik az eróziót és segítenek a nedvesség megtartásában – a csupaszon hagyott talaj nagyon érzékeny a szél és a víz eróziójára. A takarónövények azonban védőgátként működve helyben tartják a talajt, és mérséklik az értékes termőtalaj elvesztését. Gyökérrendszerükkel segítenek a talajban megtartani a nedvességet, csökkentve ezzel a gyakori öntözés szükségességét, és segítenek abban is, hogy a növények jobban ellenálljanak a szárazságnak.

• Növelik a szerves anyagok mennyiségét – ugyanis amikor kivágják őket lebomlanak, gazdag tápanyagforrást biztosítanak a talajnak és javítják annak a szerkezetét. Ez elősegíti a hasznos talaj-mikroorganizmusok számának a növekedését, támogatva ezzel a növények egészségét.

A lóhere (Trifolium spp.) kiválóan alkalmas a talajban a nitrogén megkötésére – fotó: pixabay.com

Mikor kell a takarónövényeket elültetni?

Az időzítés ebben az esetben is kulcsfontosságú! A kertészek többsége a nyár végén vagy kora ősszel ülteti el őket, miután begyűjtötte a fő növényeket. Ez az ültetési időpont lehetővé teszi, hogy a takarónövények még a tél beállta előtt megtelepedjenek. Néhányat kora tavasszal is el lehet ültetni, hogy előkészítsük velük a kerti ágyásokat a nyári ültetésre. Fontos, hogy hagyjunk elegendő időt a takarónövények növekedésére, és anélkül biztosítsuk az előnyeit, hogy azzal megzavarnánk a fő ültetési ütemtervet.

A kertek leggyakoribb takarónövényei a következők:

• Lóhere (Trifolium spp.): kiválóan alkalmas a talajban a nitrogén megkötésére, emellett nektárban gazdag virágokat is termel, amelyek sok beporzót vonzanak, így kettős célú takarónövény.

• Facélia (Phacelia tanacetifolia): gyorsan növekvő takarónövény, ami gyorsan hoz létre sűrű lombkoronát, hatékonyan elnyomva a gyomokat. Lila virágai a beporzók széles körét vonzzák (méheket és a pillangókat), így tökéletes választást jelent a kerti biodiverzitás növelésére.

• Hajdina (Fagopyrum esculentum): szintén gyorsan növő takarónövény, ami ideális nyári ültetésre, gyors talajtakarást garantál a gyomok elnyomására. Virágai vonzzák a méheket és a ragadozó darazsakat.

• Mustár (Sinapis alba): a kórokozókat elnyomó természetes vegyületek kibocsátásával segíti a talajban terjedő kártevők és betegségek elleni védekezést.

• Szőrös bükköny (Vicia villosa): ez a hüvelyes takarónövény a nitrogénmegkötő képességéről ismert, termékenységet ad a talajnak a későbbi növények számára. Sűrű, talajtakarót képez,  ezzel segít megvédeni a talajt az eróziótól, és elnyomja a gyomokat is.

Ültetési és gondozási tippek

• Készítsük elő a talajt: távolítsunk el minden törmeléket vagy termést, és enyhén munkáljuk meg a talajt, hogy felkészítsük az ültetésre.

• Egyenletesen vessük el a magokat: egyenletesen szórjuk ki a magokat a kerti ágyáson, és enyhén gereblyézzük be a talajba, hogy a mag és a talaj között tökéletes érintkezés alakuljon ki.

• Rendszeresen öntözzük: tartsuk nedvesen a talajt, mindaddig, amíg a magok ki nem csíráznak. A telepítés után a takarónövények többsége csak minimális öntözést igényel.

• Kezeljük a növekedést: a terméstől függően előfordulhat, hogy le kell kaszálnunk vagy vissza kell vágnunk őket, nehogy invazívvá váljanak.

• Építsük be a talajba: ha készen állunk a következő növények ültetésére, vágjuk le a takarónövényt, forgassuk a talajba, hogy ott lebomoljon, és tápanyagokat szabadítson fel.

A facélia (Phacelia tanacetifolia) gyorsan növekvő takarónövény – fotó: pixabay.com

Érdekes tények a takarónövényekről

• Ókori gyakorlat, ami modern előnyökkel jár: a takarónövények termesztését már ősidők óta használták a fenntartható gazdálkodás érdekében, még jóval a szintetikus műtrágyák megjelenése előtt.

• Talajmikroba-erősítők: bizonyos takarónövények elősegítik a hasznos talajmikrobák növekedését, javítják a tápanyagok hozzáférhetőségét a jövőbeli növények számára.

• Élő hókerítések: egyes területeken a takarónövényeket azért ültetik, hogy természetes akadályként funkcionáljanak a hószállingózás ellen.

• A takarónövények nélkülözhetetlenek a művelés alatt álló gazdálkodási rendszerekben, mert segítik a talaj tömörödésének csökkentését és a talaj egészségének megőrzését.