Ezt Mozsgai József, a sellyei Mozsi Major tulajdonosa, okleveles állattenyésztő mérnök mondta az Agroinformnak annak kapcsán, hogy a ragadós száj- és körömfájással kapcsolatos szakmai FB-posztja hihetetlen indulatokat váltott ki némelyekből.
Ezt írta a szakember:
"Mint korábban írtam, mi gazdák is folyamatosan szedegetjük össze az információkat az RSZKF vírus járványról. Azonban teljesen elfajult a társalgás a témáról a közösségi médiában. Idős városi emberek, akik közelében nincsenek az állattartásnak, haszonleső ügyvédek, kutya és macskatartók vagy egyszerűen fontoskodók ontják magukból a hangulatkeltő bejegyzéseket arról, hogy ez a betegség gyógyítható, nem kell leölni a fertőzött telepeken az állatokat, hiszen a 70-es években is megoldották a helyzetet gyógyítással és a járvány nem jött vissza... Nos akkor tegyük már ezt rendbe, ha megengeditek. Csak abból kifolyólag, hogy az állattenyésztésből élünk, nem hobby, magas szinten próbáljuk művelni a tenyésztést, nagy értékű tenyészállatokat exportálunk, a vérünkre megy a játék.
A vakcinázással nagyon elnyújtjuk a járványt
Nos a betegség 1966 után visszajött. 1972-ben is volt kitörés, hiába immunizálták az állatokat fertőzéssel '66-ban. Másrészt egészen 1992-ig folytatták a vakcinázást, mellyel a vírusürítést csökkentették, nem az állatokat immunizálták. A hosszú évek alatt vágásra kerültek azok az állatok, amelyek átestek a nagy járványokon, így lassan kipusztult a vírus az országból és Európából, mely ugyanúgy fertőzött volt, így egy járványügyi státuszban volt velünk. Ma Európa vírusmentes és ugyanígy vírusmentesek a felvevő piacaink. Ha nem ebbe az irányba haladunk mi is, ha különutasak szeretnénk lenni, akkor belefulladunk a saját zsírunkba, ugyanis ma már nincs szovjet piac, ami mindent felvásárol...
Így az uniós előírásokat be kell tartanunk, csak akkor áll mellénk az EU és hat a belső piacokra, hogy nyissák meg az utat a magyar áruk előtt. Az afrikai, közel-keleti piacok tovább zárva maradnak, mert egyedül az ország és még az EU sem tud nyomást kifejteni rájuk. Egyelőre csak az EU a járható út, mert harmadik országbeli piacokon, pláne a szabályokat be nem tartva nem tudunk érvényesülni. Vannak termelő országok, sőt egész földrészek, amik alig várják, hogy a felvásárló piacokon bekerüljenek a helyünkre... és onnan nekünk már nincs visszaút. Ezt nem szabad megengednünk, mielőbb vissza kell kerülnünk a "pixisbe"! Szóval járványvédelmi fegyelem és ha kell, véráldozat. Nincs más út, hogy túléljük ezt a krízist" – írta.
Mozsgai József: "Minden állattartó szereti az állatait, mi is kötődünk hozzájuk, nálunk például mindegyiknek saját neve van" – forrás: Mozsi Major
Na, erre aztán kapott hideget-meleget, csak néhány gyöngyszem ezek közül, íme:
"Nagyon félek, mint laikus, hogy a szándékos állatirtásra megy ki az EU, mint a pandémiai oltásoknál és majd a műhúsokat és a bogarakat akarják ránk erőltetni a természetes húsok helyett."
"Ha a saját szemed előtt fogják agyon lőni a szarvasmarha állományod kíváncsi leszek akkor is ezt mondod -e? Ahelyett, hogy ésszerű hozzáértő megoldást követelnétek összefogva. Ma a másét holnap a tiédet tudod? Csalódtam benned."
"A nagy dilemmát okozza, hol izolálták ezt a vírust milyen dokumentumok alapján hajtották végre a több ezer állat mészárlását?"
Nos, ezekből talán elég is ennyi.
Három év után hoz először bevételt
– 2011 óta foglalkozunk limousin fajtájú húsmarha tenyésztéssel, a teljes állományunkat törzskönyves állatok alkotják. Az első évben tizenöt üszővel és egy bikával indultunk és évekig nem volt termelési bevételünk. A limousin fajta biológiai érettségi sajátosságai miatt a vemhesítés 22-24 hónapos korban kezdhető el, a vemhességi idő 9,5 hónap, majd a borjak 7-8 hónapos korukig maradnak az anyjuk mellett. Ez azt jelenti, hogy legalább három év telik el, mire az első borjakat értékesíteni tudjuk – bocsátotta előre Mozsgai József, aki hangsúlyozta, egy esetleges leölést követő újratelepítés esetén is ennyi idő, mire az állatok bevételt hoznak. – Az első öt-hét évben még mellékágazatként működtettük a gazdaságot, más munkákból származó bevételből tartottuk fenn az állatainkat. Csak hét év után tudtunk teljes egészében állattenyésztési profilra váltani és azóta kizárólag tenyészállat-értékesítéssel foglalkozunk. Jelenleg 40 hektár legelőnk és további 30 hektár kaszálóterületünk van, ahonnét a teljes állomány takarmányát biztosítjuk.
Az elmúlt évben a piac kifejezetten kedvezően alakult. A jórészt hazai piac mellett exportra is termelünk: Szlovákiába, Romániába, Horvátországba és néha a Balkán egyes államaiba értékesítünk tenyészbikákat. A húzópiacunk Erdély, ahová a nagy távolság ellenére is folyamatosan szállítunk. Ugyanakkor a legutóbbi RSZKF kitörés mélyen érinti az értékesítést. Azt kell mondanom, hogy a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezés jelenlegi protokollja, az állományok teljes felszámolása kétségtelenül a legbiztonságosabb járványügyi szempontból. Ugyanakkor ennek gazdasági hatásai pusztítóak. Egy teljes állomány üzleti értékének kártalanítása ugyanis nem ellensúlyozza azt a hároméves időszakot, amely a termelés újraindulásáig eltart.
Közben ugyanis a takarmányozás költségei, a bérek, a gépek fenntartása, az állatorvosi vizsgálatok kiadásai folyamatosan jelentkeznek. Emellett az anyatehén-alapú és egyéb állatfüggő támogatások elvesztése tovább súlyosbítja az újraindulás esélytelenségét. Ez a szituáció komolyan veszélyezteti a termelők fennmaradását – jelentette ki a szakember, aki szerint azonban van ennél nagyobb baj is: ha elveszítjük az exportpiacokat, mert nem vállaljuk a teljes mentesítést. Ez a helyzet nem csupán járványügyi, hanem nemzetgazdasági kihívás is. Ezért úgy véli, a mezőgazdaság társadalmi-gazdasági jelentőségét és értékét végre átfogó szemlélettel kellene kezelni. A gazdák mindennap a bőrükkel fizetik meg az ágazati döntések árát, de ennek a terhét már nem tudják egyedül cipelni.
Ellehetetlenülhet az állattenyésztés, sőt, az egész agrárium
– Ha a vírus velünk marad, akkor a magyar állattenyésztés 90%-a ellehetetlenülhet. A hazai piac nem tudja felszívni a teljes termelést, különösen a marhahús esetében, ahol évente átlagosan 3 kg a fogyasztás egy főre, tehát elenyésző. Ebből megélni senki nem fog – fejtette ki a sellyei gazdálkodó. – Egy ilyen helyzet azonban hatással lesz a teljes mezőgazdasági ökoszisztémára: a takarmánytermesztők, gépgyártók, logisztikai szolgáltatók, vegyipar és az állategészségügyi rendszer is mind a termelőkhöz kapcsolódnak. Tehát ha az állattenyésztőknek fáj, mindenkinek fájni fog. Ezért nincs más megoldás, csak a fertőzött állomány leölése. Felesleges itt minden időhúzás – még akkor is ezt mondom, ha minden állattartó szereti az állatait, mi is kötődünk hozzájuk, nálunk például mindegyiknek saját neve van.
Az anyaállatok 3 éves kor környékén borjadznak először, addig csak költség az állomány – forrás: Mozsi Major
Megjegyzem, minden egyes, a TBC, brucellózis és leukózis kiszűrését célzó, időközönként kötelezően elvégzendő vérvételnél azzal néz szembe a termelő, hogy másnap bezárhatja a gazdaságát, mert zárlat alá kerül a telep. Onnét eladni nem lehet, bevétel nem lesz, kiadás folyamatosan, ez hamar taccsra tesz bárkit. Akkor már jobb, ha leölik a teljes állományt, a termelő megkapja a kártérítést és új állatokkal folytatja. Tehát az ilyen szituációk nem szokatlanok számunkra. Ugyanakkor nagyon fontos lenne, hogy járvány esetén ne csupán a kártérítés összege legyen központilag rendezve, hanem átfogó támogatási rendszer segítse az újraindulást. Legalább az első évben teljes, a második évben részleges támogatást kellene biztosítani az állatalapú agrártámogatások tekintetében azoknak a termelőknek, akik elveszítették állományukat a járvány miatt. És itt most a hitel, a Bérgarancia Alap nem segít. Az állatalapú támogatásokkal egyenértékű vissza nem térítendő támogatásra lesz szükség az újrainduláshoz.
Az önellátás kevés
Azt is hallottuk tőle: az európai és az arab piacok is mentesek a száj- és körömfájástól, érthető, hogy egyikük sem akarja behurcolni a határain belülre, ezért lezárják a piacokat. Ha mi nem lépünk fel kellő hatékonysággal és próbálkozunk vakcinázással és más "finomkodó" módszerekkel, ezzel esetleg hónapokig elnyújtva a járványt, akkor az országból kifelé hónapokon át nem mehet ki se élőállat, se hús. És nemcsak marha, de juh és sertés, sőt, még a tejtermékek sem. Ez katasztrófa lenne, mert a magyar állattenyésztést az export tartja el. A hazai piac pedig nem vesz fel annyi árut, amennyit a magyar állattenyésztés termel...
Mozsgai Józseftől azt is megtudtuk: ők maguk maximálisan betartják az állategészségügyi protokollokat: járványvédelmi intézkedési terv szerinti fertőtlenítőszőnyeg, kéz- és lábfertőtlenítés, külső látogatás minimálisra csökkentve, munkaruha használata és látogatási napló vezetése. "Ez jelenleg a legtöbb, amit tehetünk" – mondta.
Indexkép: Mozsi Major
