Előadásában a közterületek díszfáin és az erdei fákon gyakran előforduló kórokozókat foglalta össze, a tüneteket számos illusztrációval szemléltetve. Bevezetőjében felvázolta a lombvesztés közvetlen következményeit, úgymint növekedési veszteség, a fák kondíciójának leromlása és ebből adódóan a díszítőérték csökkenése, de a közvetett hatások sorát is megismerhettük, amelyek kedvezőtlen együtthatása a fák, cserjék pusztulást is eredményezheti. Áttekintést kaptunk a kórokozók csoportosításáról, és arról is, hogy kártételük milyen tünetegyüttesről ismerhetők fel.
Dr. Tuba Katalin, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének adjunktusa
Tracheobakteriózist, tracheomikózist, valamint gyökér- és gyökérnyaki betegségeket okozó kórokozókról is hallottunk, amelyek:
- Hervadást, ezzel együtt fokozott levélhullás okoznak.
- A fa általános kondícióját jelentősen rontják.
- Hosszabb-rövidebb időn belül (akut vagy krónikus) pedig a fa pusztulásához vezetnek. Pl.: Ophiostoma ulmi, O. novo-ulmi, VerticilIium dahliae, V. alboatrum, Ceratocystis platani, Phytophthora spp.
- A leveleket, esetleg a hajtásokat közvetlenül megtámadó kórokozók.
- Kártételük fokozott lombvesztésben nyilvánul meg.
- A károsítás mértékét a fertőzés kialakulásának időpontja is jelentősen befolyásolja.
- A levélhullást okozó betegségek jelentős időjárási, illetve mikroklimatikus befolyásoltság alatt állnak.
Az elmondottakat szemléletes képeken mutatta be az érdeklődőknek, melyek közül néhány gyakoribb kórokozóval s kárképével az alábbiakban ismerkedhetünk meg.
A vadgesztenye barna levélfoltossága
Guignardia aesculi / Phyllosticta sphaeropsidea
- Aesculus × carnea, A. flava, A. hippocastanum, A. × neglecta, A. pavia, A. turbinata fajokon egyaránt előfordul. Valamivel ritkábban lép fel az A. parviflora fajon.
- Az utóbbi évtizedekben járványszerűen kezdett terjedni.
- A Cameraria ohridella, Erysiphe flexuosa, Eotetranychus aesculi károsításával együtt augusztus végére akár teljes lombvesztést is okozhat.
A vadgesztenye barna levélfoltossága
Jól látható a képen, hogy a levélszéleken okoz barnuló foltokat, míg a vadgesztenye levélaknázó moly (Cameraria ohridella) általi kártétele a levéllemezen jelentkezik sárguló, majd barnuló foltaknák formájában.
Gyakori gond a juharlisztharmat is a díszfákon. Az őshonos juharokon és a zöld juharon egyaránt előforduló két faja a Sawadaea tulasnei és a Sawadaea bicornis. Általában a vöröses levelű változatok érzékenyebbek, de a betegség fellépését és károsításának mértékét a fák élőhelye és az időjárási körülmények jelentősen befolyásolják. A meleg időjárás, az éjszakai harmatképződés vagy a kis mennyiségű csapadék különösen kedvez a terjedésüknek, megtelepedésüknek.
Fiatalabb fákon komolyabb károkat okoz, valamint a közlekedési utak közelében általában jelentősebb a fertőzésveszély. A kórokozó tünete szabad szemmel is jól elkülöníthető.
A Sawadaea tulasnei esetében gyakoribb a tömött, fehér bevonat, különösen a levelek színén. A S. bicornis esetében többnyire laza hifaszövedék keletkezik a levéllemez mindkét oldalán.
Hasonló gondot okoz a platánfáinkon a platánlisztharmat (Erysiphe platani), amely Észak-Amerikából származó kórokozót Európában először 1962-ben találták meg Olaszországban. Elsősorban a fiatal hajtások csúcsi leveleit, de az idős, kifejlett leveleket is megbetegíti, azokon azonban gyakran alig feltűnő, felületi micéliumhálózat képződik.
A platán virágzatán és termésén is jelentkeznek a tünetek. A fiatal, erősen fertőzött fák a korai lombvesztést követően nyár végén ismét kihajtanak, és a friss levelek megint csak fertőződnek. Az ifjított fákon a gombának kedvező időjárási körülmények között súlyos fertőzések alakulhatnak ki. A párás, meleg kedvez a fertőzésnek. A kórokozó fényigényes, ezért a párás melegben a lombozat napos oldalán gyakrabban megjelenik.
Dr. Tuba Katalin előadásában kitért az örökzöldeket károsító gombákra is. A duglászfenyő kormos tűhullását egy Észak-Amerikából származó kórokozó idézi elő, mely 1925-ben Svájcban jelent meg. Magyarországon az 1990-es évek második felében figyelték meg először, és napjainkra a Nyugat-Dunántúlon jelent gyakori gondokat. A tűk sárgulnak, szürkésbarnává válnak és lehullanak. Az idősebb évjáratú tűk korai hullását okozza, a fák felkopaszodnak.
A fertőzés kialakulása és az első tünetek megjelenése között csaknem 10 hónap telik el. A betegség lassú lefolyású, 2-3 évig is elhúzódhat. Minden duglászváltozatot megtámad. A párás mikroklíma kedvez a fertőzések kialakulásának. A fertőzés megelőzése, illetve csökkentése szempontjából fontos a szellőzöttség fenntartása.
Parkok és díszkertek gyakori növénye a mahónia, amelyen a rozsda kórokozó pirosra színezi a leveleket.
Mahóniarozsda
Cumminsiella mirabilissima
- A Mahonia aquifolium a legjelentősebb gazdanövénye, de a M. bealein, a M. floribundan, a M. pinnatan és a M. repensen is előfordul.
- Autoecikus, teljes fejlődésmenetű rozsdagomba.
- A zöld levélen a tél folyamán is megfigyelhető új rozsdatelepek képződése.
- A nyári száraz periódusok, a napos fekvés, az őszi bőséges csapadék, az agyagos talajok, a kedvezőtlen tápanyagellátás kedvez a fertőzések kialakulásának.
Mahóniarozsda
Befejezésül a borostyán levélbetegségeivel ismerkedhettek meg a résztvevők.
_fill_540x300_0.jpg)
