Ez mindenkinek fájni fog? Újabb konfliktusforrás vadgazdálkodók és a termelők között

Mint arról már beszámoltunk: a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban Vtv.) 29. §-ának változásával koncepcionálisan megújultak a tartós telepítésű kerítésekre vonatkozó előírások. Ez számos gazdálkodóban kelt aggodalmat és többen vélik úgy: megint a vadászati lobbi kerekedett felül. A vadásztársadalom viszont éppen ellenkezőleg látja. Az igazság – mint általában lenni szokott – vélhetően valahol középen húzódik. Van olyan vadgazdálkodó, aki szerint a változások igazából egyik fél számára se pozitívak. De erről később.

Az általunk megkérdezett mezőgazdasági termelők/földtulajdonosok és -használók szerint a már hatályba lépett módosítások (melyekről részletesen ITT írtunk) leginkább aggályos pontja az, hogy a tartós telepítésű, így engedélyhez kötött kerítések létesítéséhez a vadászatra jogosult hozzájárulása is szükséges.

Márpedig tartós telepítésű kerítésnek minősül az olyan kerítés, amely a bekerített mezőgazdasági növénykultúra tenyészidőszakát követő egy hónap elteltével is fennáll – így ebben az esetben a villanypásztor is.

"Az összes kerítést lebontatom"

A tartós telepítésű kerítések létesítéséhez kapcsolódó szabályok legfontosabb újdonságai:

• az egybekeríteni tervezett terület nagysága az 50 hektárt nem haladhatja meg,
• a vad természetes életfeltételeinek, jellemző mozgásirányának biztosítottnak kell maradnia,
• a kerítésnek műszaki jellemzői alapján alkalmasnak kell lennie a vadkár elleni védekezésre,
• feltétel, hogy a mezőgazdasági kultúra védelme más vadkárelhárítási módszerrel ne legyen biztosítható.

Hallottunk olyan vadásztársasági elnöki megnyilvánulásról is, hogy ha rajta múlik, az összes kerítést lebontatja a területen. Ez nyilván, egy igen erős gazda-vadász szembenállásra vezethető vissza. Ami mára olyannyira durva konfliktussá fajult, hogy van olyan nagygazda, aki erre azzal válaszolt, hogy akkor ő a teljes területét beveti csemegekukoricával, amiben ha kárt okoz a vad (márpedig kárt okoz), akkor a vadgazdálkodónak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Olyannyira, hogy amiatt akár csődbe is mehet a vadásztársaság. Az elnöknek persze, erre is volt válasza: majd alapítanak másikat...

Nem minősül tartós telepítésű kerítésnek – tehát nem engedélyköteles – a rét, legelő hasznosítású gyepterületen a legelő háziállatok adott területen való tartása céljából létesített természetes alapanyagú kerítés, amennyiben megfelel a feltételeknek – forrás: Pixabay

Nyilván, ez már egy nagyon (stílszerűen) vad szituáció, ami remélhetőleg nem általános, hiszen senkinek sem érdeke, hogy idáig fajuljon a helyzet. Ehhez már a kompromisszum-készség teljes hiánya kell, ami alaphelyzetben az általunk megkérdezett vadgazdálkodók szerint kizárt, hiszen a felek eléggé függnek egymástól.

A vadgazdálkodó szakma szerint egyébként a módosításokat az a megfontolás indokolta, hogy ha a gazdák minél több területet kerítenek be, annál jobban koncentrálódik a vadkár a be nem kerített részeken. Következésképp, ha csökken a bekerített terület, akkor valóban jobban eloszlik a vadkár, és nem kevés gazdának lesz nagyon nagy kára, amelyet a területen vadgazdálkodó szervezeten lesz kénytelen behajtani, hanem többeknek kevesebb – ami kisebb terhet ró úgy a földhasználókra, mint a vadgazdálkodókra.

Fontos tudnivaló, hogy a 2024. május 17-e előtt 5 évnél régebben engedélyezett, tartós telepítésű kerítések fennmaradását a Vtv. 114. §-ában foglaltak alapján 2024. december 31-ig kell a vadászati hatóságnál kezdeményezni. Ezt követően a kerítések fennmaradása vonatkozásában a kérelmek új kerítés létesítésére irányadó kérelemnek minősülnek, tehát ugyanaz a procedúra vonatkozik rájuk, mintha az illető új kerítést építene.

Egy kis szakasz lebontása nem elegendő

Az általunk megkérdezett szakértő szerint a kukorica-betakarítás után is fent hagyott villanypásztor csak akkor nem minősül tartós telepítésű kerítésnek, ha az adott növénykultúra legalább 3 hónapig nincsen bekerítve az adott naptári évben. Értelmezése szerint, ha ennél tovább fenn akarják hagyni, akkor engedélyeztetni kell. (Vtv. 24. § (2) a)) Csak akkor minősül felszámoltnak (és ezzel "megúszható" az engedélyeztetés is), ha az egész bekerített részről eltávolítják a villanypásztor-huzalt, egy oldal lebontása nem elegendő.

A szakembert megkérdeztük a fent említett, konkrét ügyről is. Mint azt leszögezte: függetlenül attól, hogy a vadgazdálkodó nem tud vagy nem akar fizetni, személyes véleménye az, hogy etikai kérdéseket vet fel, ha a földhasználó direkt keresztbe tesz a vadgazdálkodónak a nagy értékű növénykultúra vetésével. Ami pedig a vadásztársaság alapítását illeti, tudomása szerint nincs akadálya annak, hogy egy megszűnő vadásztársaság tagjai új vadásztársaságot alapítsanak, azonban úgy hiszi, hogy a földtulajdonosoknak ilyenkor újra földtulajdonosi gyűlésen kell dönteniük a vadászati jog haszonbérbe adásáról, hiszen a korábbi vadászatra jogosult megszűnik. Arra pedig semmi nem kötelezi a földtulajdonosokat, hogy a korábbi jogosult tagjaiból álló vt.-nek adják oda a vadászati jogot.

Meglepő, de Bicsák Attila, a nagykanizsai Miklósfa Parkerdő Vadásztársaság vadászmestere szerint a szabályozás nemcsak a termelőknek nem jó, de a vadgazdálkodóknak sem. A szakember szerint ugyanis ennek hatására tovább csökken a vadgazdálkodó által megvadászható területek mérete.

– Ez sajnos, egyben a vad élőhelyéről való kiszorítását is jelenti – fogalmazott a szakember. – Úgy vélem, hogy az a passzus, ami arról szól, hogy a vad mozgását befolyásoló, tartós telepítésű kerítésnek minősül az olyan kerítés, amely a bekerített mezőgazdasági növénykultúra tenyészidőszakát követő egy hónap elteltével is fennáll, tehát a villanypásztor is, nem jó irányba tereli majd a folyamatokat. Hiszen az már engedélyköteles, s az ilyennek a kiépítése és karbantartása teljes egészében a földhasználót terheli, a vadgazdálkodónak a törvény szerint már nem kell anyagilag hozzájárulnia egyikhez sem. De ha ez így van, akkor a gazdák számára nincs különbség a villanypásztor, vagy a fix kerítés kiépítése között, nyilván, így már sokan utóbbit fogják preferálni. Ez pedig egyértelműen azokkal a következményekkel jár, amiket az előbb említettem.

A vadkártérítési kötelezettség akkor is fennál, ha a mezőgazdasági termelő által épített, de esetleg rosszul karbantartott kerítésen keresztül jut be a vad a területre. Ezt sérelmesnek érzik a vadgazdálkodók – forrás: Pixabay

Bicsák Attila szerint mindez megnehezíti a vadkár-elhárító vadászatokat is.

– Például kukoricavetésnél lőjük a vaddisznókat, amennyiben nincs villanypásztor, vagy fix kerítés – magyarázta a vadászmester. – A tapasztalat az, hogy a kukoricásba akkor megy be a vaddisznó, amikor a kukoricacsövek tejesérésben vannak, gyakorta a villanypásztor ellenére is. Beveszik magukat a területre és ott is maradnak a betakarításig, mi pedig nem tudunk velük mit kezdeni a villanypásztor miatt. Viszont a vadkártérítési kötelezettségünk ebben az esetben is fennáll – miközben sokkal kevesebb vadat tudunk elejteni, tehát a bevételeink csökkennek. Az új szabályozás ezeket a folyamatokat tovább erősítheti.

Senkinek nem érdeke az iszapbirkózás

Góber Zoltán, a Nagykanizsai Erdőgazdasági Dolgozók Vadásztárasasága elnöke viszont úgy véli: jelentős változást nem hoz a módosítás, csupán egy korábbi állapotot állít vissza, amikor még a vadgazdálkodónak is volt beleszólása abba, hogy a földhasználó hol és hogyan befolyásolja a vad életterét. A szakember azt nem tudja elképzelni, hogy esetleges konfliktusok miatt nem járul hozzá a vadgazdálkodó egy-egy mobil, vagy fix kerítés megépítéséhez, hiszen azzal saját maga alatt vágná a fát.

"Nem veszik ki a kerítés-, vagy villanypásztor építésének jogát a földhasználó, vagy a földtulajdonos kezéből, pusztán szeretnék kontroll alá vonni az országban zajló folyamatokat" – forrás: Pixabay

– Azt gondolom, nem történt más, csupán annyi, hogy a jogalkotó visszahozott egy régi gyakorlatot és belefoglalta a végrehajtási rendeletbe – szögezte le. – A vadgazdálkodóknak korábban is engedélyezniük kellett a fix kerítések építését, ami sajnálatos módon az elmúlt években valahogy elsikkadt. Vannak olyan helyek az országban, ahol a földterületeken annyi a kerítés, hogy az ember néha már azt sem tudja, hogy belül van, vagy kívül... Ez semmiképp nem szerencsés sem a vadgazdálkodás, sem a tájhasználat, vagy éppen a természetvédelem szempontjából, ezen kíván változtatni a vadállomány birtokosát, a magyar államot képviselő jogalkotó, ami szerintem teljesen érthető. Ugyanis lassan az ezer kerítés országa leszünk. Hangsúlyozom, ezzel nem veszik ki a kerítés-, vagy villanypásztor építésének jogát a földhasználó, vagy a földtulajdonos kezéből, pusztán szeretnék kontroll alá vonni az országban zajló folyamatokat az előbb említett okok miatt. Szóval a változás nem adott semmiféle „csodafegyvert" a vadgazdálkodók kezébe, csupán annak a lehetőségét, hogy így már tudni fogunk arról, hol akar (és legfőképpen milyen) kerítést építeni a földhasználó.

Nem a vadgazdálkodónak kedvez

Góber Zoltán szerint biztosan lesz arra precedens, ahol a vadgazda megtagadja a hozzájárulást, mert az adott kerítés, vagy villanypásztor rendkívül hátrányosan befolyásolná a vad mozgását, vagy életterét, de a jogszabály szerint ebben az esetben térítenie kell a vadkárt. Az elnök szerint furcsa dolog, de akkor is, ha megépül a villanypásztor, vagy a kerítés és esetleg ennek ellenére bejut a vad – holott ott vadászati tevékenységet nem folytathat a vadgazdálkodó. Góber szerint akkor lett volna korrekt a jogalkotó, ha a fix kerítések esetében az építtető gazdára terheli a karbantartás felelősségét a tekintetben, hogy ha a kerítés rossz állapota miatt bejut a vad a védeni kívánt területre és ott kárt okoz, akkor a vadgazdálkodó mentesül a kártérítési kötelezettség alól. Ez azonban nem történt meg, tehát ezen a ponton sem a vadgazdálkodónak kedvez a szabályozás, sőt.

Azt pedig nem tudja elképzelni, hogy esetleg korábbi vitás ügyek miatt bármelyik vadgazdálkodó „édes a bosszú"-alapon megtagadja a hozzájárulások megadását egy-egy földhasználótól. Egyrészt így jó eséllyel növekedni fog a vadkár-fizetési kötelezettsége, másrészt a földtulajdonos a földtulajdonosi közgyűlésen elveheti a vadászati/haszonbérleti jogot a vadgazdálkodótól. Mindez pedig utóbbinak nem érdeke.

Szerettünk volna választ kapni kapcsolódó kérdéseinkre az Agrárminisztériumtól és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarától is, de az eddig még nem érkezett meg. Amit megkapjuk a válaszokat, természetesen, rögtön közzétesszük.