Madár a földeken: barát vagy ellenség?

2018 madara a vándorsólyom, amely több évtizednyi szünet után 1997-ben költött újra Magyarországon. A vándorsólyom az erő, az ügyesség, a rátermettség szimbóluma, amely elképesztő sebességéről is ismert. A kontinensek közül egyedül az Antarktiszon nem fordul elő. Bárhol megtelepszik, ahol költésre alkalmas sziklafalakat, más madárfajok fán épült fészkeit találja, de költ nagyvárosok felhőkarcolóin, magas épületein is.

A második világháborútól kezdve a fejlett országokban növényvédő szerként széles körben alkalmazott DDT és dieldrin hatására a vándorsólyom állománya az 1960-as évekre világszerte drasztikus mértékben lecsökkent: a költőpárok száma az eredeti 10%-ára esett, hazánkból például teljesen eltűnt a faj.

E vegyi anyagok a növényi magvakat fogyasztó zsákmányaikon keresztül bejutottak a sólymok és más ragadozó madarak szervezetébe, aminek következtében felborult a madarak hormonháztartása, megváltozott a viselkedésük, és elvékonyodott a tojásaik héja is, amelyek így összetörtek a kotló madár alatt.

A DDT használatát Észak-Amerikában és Európában az 1960-as évek végétől fokozatosan betiltották, de a hatóanyag csak lassan ürült ki a környezetből. Azonban sok országban a DDT használata még mindig engedélyezett, ami továbbra is veszélynek teszi ki a madarakat.

Hazai viszonylatban jelenleg az áramütés a legnagyobb veszélyforrás, nemcsak a vándorsólyomra, hanem más madárfajokra nézve is.

A vándorsólyom több évtizednyi szünet után 1997-ben költött újra Magyarországon – fotó: Shutterstock

Természetesen az „év madarán” kívül szólni kell az egyéb madárfajok jelentőségéről és védelméről is. Vannak olyan országok Európában, ahol a tudósok véleménye szerint ökológiai katasztrófával fenyeget a madarak eltűnése.

A kutatók szerint például Franciaországban harmadával – egyes fajok esetében kétharmadával – csökkent a madárpopuláció az elmúlt 15 évben!

Az elsődleges ok feltehetőleg a növényvédő szerek intenzív használata,

elsősorban a monokultúrás gazdálkodást művelő nagy területeken. A szerek nem a madarakat mérgezik meg, hanem azokat a rovarokat, melyeket a madarak táplálékként fogyasztanának. Becslések szerint Európa-szerte a repülő rovarok száma 80 százalékkal csökkent az elmúlt 30 évben, míg az európai madárpopuláció 400 millió példánnyal zsugorodott. A francia kormány ezért célul tűzte ki, hogy felére csökkenti a növényvédő szerek használatát 2020-ra, de egyelőre kevés sikerrel. A rovarok eltűnése mellett problémát okoz az erdős területek visszaszorulása is.

Több ország is célul tűzte ki a madarak védelmét és ennek okán a környezetkímélő gazdálkodást, és törekszik arra, hogy a talajt károsító vegyszerek helyett környezetkímélő módon kezeljék a termőföldet. Számos helyen a gazdák "biológiai védelemre" is használják a ragadozó madarakat, felismerve az ebben rejlő lehetőséget.

A másik fontos probléma a mezőgazdasági zöld infrastruktúra eltűnése.

A gazdák sokat tehetnek az agrárterületekhez kötődő madarakért a mezsgyék, bokrosok, szegély-élőhelyek fenntartásával, ahol a vadmadarak fészkelni tudnak és táplálékot találnak. Emellett a ragadozó madarak számára kihelyezhetünk úgynevezett T-fákat, azaz ülőfákat, így földünkre csalógathatjuk őket, így például a pocok ellen hatékony és környezetkímélő "biovédekezést" alkalmazhatunk segítségükkel.

Egy szlovákiai egyesület például azzal segít ebben a gazdáknak, hogy madáretetőket készít és több helyen lest épít a madaraknak, ahol pihenni tudnak, és onnan figyelik a prédákat, így őrizve a termést. Továbbá vannak olyan szövetkezeti épületek, ahol vörös vércsék, egerészölyvek, réti és erdei fülesbaglyok fészkelnek, ezzel is segítve az egerek és a pockok elleni harcot. Annyi rágcsálót kapnak el, hogy évente mintegy másfél tonna termést megmentenek.

Azzal is segítjük a madarak védelmét, ha amennyire csak lehet, törekszünk a környezetkímélő szerek alkalmazására.

A rovarokkal táplálkozó madarak a gyümölcstermesztő gazdák legfontosabb természetes segítői. A leggyakoribb odúlakó madarak, amelyek jótékony rovarpusztítására számíthatunk a gyümölcsösökben:

• A széncinege az egyik legszorgalmasabb rovarpusztító. Már a téli időszakban is nagy számban fogyasztja a rovarok áttelelő képleteit vagy a rejtőző kifejlett rovarokat is. Tavasszal az araszoló lepkék, molyok, levéltetvek és más lepkefajok hernyói jelentik a fő táplálékát. 
• A gyümölcsösökben a mezei veréb is szorgos rovarevő. Rovartápláléka a mezőgazdasági területek, rétek, kertek rovarvilágából kerül ki. A fákról összeszedi a hernyókat és a levéltetveket.

A széncinege az egyik legszorgalmasabb rovarpusztító – fotó: Shutterstock

Külön kell szólni a vetési varjakról, amelyek évek óta egyre nagyobb problémát jelentenek egyes kukoricaföldeken, azonban mivel védettek, nem szabad irtani őket.

De akkor mit tehetnek a gazdák?

A regionális környezet- és természetvédelmi hatóság szerint a vetési varjút és más védett madarat kártétel-megelőzés érdekében riasztani kell, ehhez azonban a környezetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A módszer kiválasztása céljából érdemes az illetékes hivatalhoz, pl. a nemzeti park igazgatóságához fordulni.

Mivel a vetési varjú könnyen hozzászokik a riasztáshoz, ezért a következő lépés a gyérítés lehet, ami szintén engedélyköteles. A gyérítést az illetékes vadásztársaságok kérvényezhetik és hajthatják végre a gazdák panaszai nyomán.

A vetési varjú legjellemzőbb kártétele, hogy kiforgatja az ún. „szög” fenológiai fázisban lévő kukorica-vetőmagot – ennek megelőzésére a legjobb mód, ha vetésivarjú-telep közelében a gazda nem kukoricát vet. Ha mégis, akkor a gazdálkodók a helyes agrotechnológia betartásával, megfelelő kármegelőzési módszerekkel jelentős mértékben tudják csökkenteni a kártétel kialakulásának esélyét.

A kukorica vetéstechnológiáját betartva, lehetőleg korai vetéssel, a vetőmagot egyenletesen 5-6 cm mélységbe juttatva, megfelelő talajtakarással elkerülhető a varjak kártétele. A vetőmag vadriasztó szerrel történő csávázása is hatékony megelőzés lehet.

A varjútelep közelében napraforgó, kukoricamagok, magtörmelék elterítésével odacsalhatjuk a madarakat, mert ha tehetik, inkább ezt szedik fel, mintsem keményen dolgozzanak a földben lévő vetőmagért.

A napraforgó a helyes vetéstechnológia betartása mellett nincs kitéve a varjak kártételének.

De mivel nem csupán a madarak, hanem a fák napját is ünnepeljük ma, szólni kell az erdők jelentőségéről is.

A hazai erdők csak szakszerű erdőgazdálkodással tarthatók fenn. Tudomásul kell vennünk, hogy az embernek szüksége van az erdőkre! Nem elhanyagolható azok egészségügyi jelentősége, hiszen – a teljesség igénye nélkül – az erdő megtisztítja az atmoszférát a portól és más szennyező anyagoktól, és csökkenti azoknak a koncentrációját.

Az embernek szüksége van az erdőkre – fotó: Shutterstock

Éghajlati szempontból pedig a szerepe nélkülözhetetlen, hiszen csökkenti a szél sebességét és erejét, növeli a levegő páratartalmát, befolyásolja a klímát, csökkenti a talajhőmérsékletet, ami pozitívan hat a gyökerek és mikroorganizmusok fejlődésére, és pozitív befolyással bír a hőmérsékleti változásokra is; fékezi a felszíni vízfolyásokat, aminek pedig nagy szerepe van az árvizek kialakulásának akadályozásában.

Gazdasági szerepe is jelentős az életünkben, akár az építőipart, a fűtőanyagokat, a bútorgyártást, a papírgyártást, akár pl. a gyógyszergyártást tekintjük.

2018 fájának Magyarországon a virágos kőrist választották.

Nem csupán lehetőségünk, hanem kötelességünk is a madarak és az erdők védelme, hiszen azok jelentős mértékben hozzájárulnak élőhelyünk védelméhez, megőrzéséhez, jobbá válásához.