A WWF Magyarország hód-visszatelepítési programja 1996-ban indult el a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Gemenci erdőben. A cél az volt, hogy Európa legnagyobb testű rágcsálója ismét gazdagítsa a hazai élővilágot, előmozdítva ezzel a biológiai sokféleség fenntartására való törekvéseket.
1996 és 1998 között a Duna mellékág-rendszerében 32 hódot bocsátottak szabadon a szakemberek.
2000-ben és 2002-ben a Hanságba került 24, Németországból származó hód.
2007-ben a Dráva magyarországi szakaszára telepítettek hódcsaládokat, majd a visszatelepítési program 2008-ban Tiszatarjánban zárult le. A WWF összesen 234 egyedet telepített vissza. Időközben a spontán bevándorlás is zajlott, a Szigetközben, a Rába mentén és Zala megyében felbukkantak a határ túloldaláról származó hódcsaládok.
2011-ben a becslés szerint több mint 900 hód élt Magyarországon, és a számuk folyamatosan nő, 2019-ben már körülbelül 8500 egyedet tartottak számon. A legtöbb család a Szigetközben és a Hanságban fordul elő.
Az eurázsiai hód Európa legnagyobb testű rágcsálója. Korábban egész Európa folyómenti ligeterdeit benépesítette. Elsősorban bundájáért és húsáért vadászták, élőhelyei pedig jelentős mértékben megfogyatkoztak, így eltűntek. Hazánkban a 19. század közepén figyelték meg utolsó példányait, majd a rágcsáló több mint 100 évre eltűnt. Az őshonos hód ma már védett állat, eszmei értéke 50 000 Ft, vadászata, élőhelyének tönkretétele pedig egyaránt tilos.
Mégsem szereti őket mindenki
A visszatelepítés igazi sikertörténet a hód szempontjából nézve. Feltűnő azonban, hogy nagyon sok olyan bejegyzés található a közösségi oldalakon, amely az állatok általi kártételekről szólnak. Sok hozzáértőnek és laikusnak is van véleménye a témához kapcsolódóan, ami a szakemberek és kutatók figyelmét is felkeltette, ezért az utóbbi években több kutatás is készült a hódok életmódjával, és a velük kapcsolatban felmerülő konfliktushelyzetek feltárására, megértésére, és a megoldási lehetőségek bemutatására.
A Rába árterében kidöntött fa az eurázsiai hód munkájának eredménye – Fotó: Sárosi Ervin
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszéke, az Ökológiai Kutatóközpont és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont készített több tanulmányt is a természetvédelmi szakemberekkel közösen, legutóbb a hódok életmódjával kapcsolatban.
Az eurázsiai hód (Castor fiber) életmódjának ismerete azért lényeges, mert tájátalakító tevékenysége jelentős, nem csak természetvédelmi szempontból érdemel figyelmet, hanem lassacskán lakott területeken is érzékelhető változásokat hoznak létre, de néhol már a mezőgazdasági és erdőgazdasági károkat sem lehet nem észrevenni, a hódkár a Nébih kárlistájában is nevesítve van.
A tanulmány szerint az ember-hód együttélés a világ számos pontján teremt konfliktushelyzeteket, ezért a természetvédelem, a gazdálkodók és a lakosok tájékoztatása kiemelt jelentőséggel bír.
Miért dönti ki a fákat?
A válasz egyszerű: a faanyagból és a gallyakból várat építenek, a fiatal hajtásokat pedig elfogyasztják. A hódok kedvelt élőhelyei a vízközeli, gazdag aljnövényzetű, erdős, meredek falú (40-60%-os), legalább 2 méter magas, kötött talajú (agyagos, löszös) partszakaszok. Kedveli a lassú folyású és nyugodt felszínű vízfolyásokat, mely környezetében főként puhafák és cserjék alkotják a növényzetet.
A hód "véletlenül" is készíthet gátakat a fák vízbe döntésével – Fotó: Sárosi Ervin
Egy hódcsalád ideálisan 1000 méter hosszú partszakaszt "használ", de ez élőhelytípusonként változhat. A nagy vízszintingadozást nem jól tűrik, de nagyon jól alkalmazkodnak a körülményekhez, így egyes helyeken vizesárkokban, halastavakban is megtelepedhetnek, sokszor még az ember közelségét is elviselik.
Az eurázsiai hódok nagy része partfalba vájt üregekben élnek, ritkán építenek várat. Várépítésre általában akkor kerül sor, amikor a partoldal lejtése túl kicsi, vagy a vízszint megemelkedik. A hódvárak faágakból és gallyakból állnak, 1-2 méter magasak lehetnek. Ősszel a réseket sárral tapasztják be a jobb szigetelés és védelem érdekében. A kotorék padlószintje a vízszint fölött helyezkedik el. Várat alakítanak ki akkor is, ha a járatrendszer magasítása során beszakad az üreg teteje - olvasható a termeszetvedelem.hu oldalon.
A hód nem alszik téli álmot, ehelyett élelemraktárt készít, így a fagyos időszakban sem marad táplálék nélkül. Késő ősszel vízközeli fákat dönt ki a lakóürege bejárata, vagy a hódvár előtt, de esetenként az üregrendszer egy belső csarnokába is hord friss hajtásokat, ágakat.
Konfliktushelyzetek
A hód szinte az összes folyónkon jelen van, az állomány folyamatosan növekszik, ezzel párhuzamosan az együttélés lehetőségének megteremtése egyre több térségben jelent kihívást.
Problémák, konfliktusforrások:
- hód általi fadöntés,
- folyóvizeken történő gátépítés (a kidöntött fák eltorlaszolják a víz útját),
- üregásási tevékenység,
- mezőgazdasági területeken történő kártétel.
A vízpartok közelében lévő gyümölcsösök és erdészeti hasznú magánerdők esetében a kár akár jelentős is lehet. Az ELTE korábbi kutatása során megkérdezett szakemberek szerint leginkább 10-20 méterre távolodnak el a vízparttól az állatok, ennél távolabbra csak alkalomszerűen merészkednek, ebben a zónában okozhatnak károkat.
A mezőgazdasági területeken, elsősorban a kukoricaföldeken vehető észre a kártétele, nyáron szívesen fogyasztja ugyanis a fák magasan lévő hajtásánál könnyebben elérhető lágyszárú növényeket.
A vízügyi hatóság számára a vízbe dőlt fák mederből történő eltávolításával kapcsolatos feladatok jelentenek problémát, mivel az így feltorlódó uszadék visszaduzzaszthatja a kisebb vízfolyásokat is. A vízügyi műtárgyaknál a folyóba kerülő ágak, fatörzsek feltorlódnak, ami akár károsíthatja is a vízügyi létesítményeket.
A hódok által kidöntött fák által eltorlaszolt folyóvizek miatt az sem kizárt, hogy a parttal közvetlenül érintkező mezőgazdasági területek, kaszálók is elmocsarasodhatnak a "gátépítés" következtében.
Ritkán, de előfordul, elsősorban a szűk hullámterű folyók esetében, mint amilyen a Marcal és a Zagyva, hogy a hódok az árvízvédelmi töltésekbe ásnak kotorékot. Erre általában áradásokkor kerül sor, amikor az eredeti üregből az emelkedő vízszint kiűzi az állatokat és a legkönnyebben elérhető, szárazon maradó árvízvédelmi töltésekbe költöznek.
A hód marketingje nagyon jó, de egyre többen jelzik, hogy gondot okoz a jelenléte – Fotó: pixabay
A hód természetvédelmi jelentősége
A hód visszatelepítése természetesen nem "csak" azért lényeges, mert egy fajjal több gazdagítja a hazai faunát, hanem jelentős tájátalakító tevékenységének természetvédelmi haszna van. A kisebb vízfolyásokon ugyanis eltorlaszolja a víz útját annak érdekében, hogy kotorékának bejáratát víz alatt tartsa, és így biztosítja magának az úszva történő közlekedés és a menekülés lehetőségét.
Az építő tevékenység eredményeként megnő a talajvízszint, és sekély vizű tavak is létrejöhetnek. A folyamat kedvezően hat a környező nedves rétek állapotának javulására és a kétéltű-szaporodóhelyek kialakulására.
A hód jelenlétének természetvédelmi jelentőségéről korábban ITT írtunk.
Rába parti tapasztalatok
Az egyik Rába partot jól ismerő természetjáró szerint a hód alapvetően megváltoztatja a folyó menti galériaerdők jellegét. Nem ritka, hogy 50-60 éves nyárfákat rágnak körbe, melyeket nem tudnak kidönteni, viszont a fák csak lassan képesek regenerálódni, de gyakoribb, hogy lábon elszáradnak.
Alapvetően a puhafafajokat kedveli, de nem ritka az sem, hogy tölgyet dönt ki. A lassan növő, őshonos fák helyére pedig gyakran a dinamikusan, már-már agresszíven növekvő és szaporodó, gyomfának nevezhető zöld juhar (Acer negundo) nő vissza, amely alapvetően változtatja meg az árterület jellegét, ráadásul ezeket a hód nem kedveli, ritkábban dönti ki ezt a fafajt.
Ez a nyárfa lassan el fog száradni, helyette valószínűleg zöld juhar fog megtelepedni – Fotó: Sárosi Ervin
Olyan vélemény is hallható, hogy a partmenti öreg fák kidöntése negatívan befolyásolja a folyóra víztükrének árnyékoltságát, így az algásodás korábban megkezdődik, olykor már áprilisban is gondok adódnak a Rába vízminőségével.
Vas megyében több helyen is komoly problémák merültek fel: a vaol.hu-n megjelent írás szerint a hódok egyre több kárt okoznak azzal, hogy a kidöntött fák okozta folyótorlaszok megemelik a talajvízszintet, használhatatlanná téve ezzel a környező mezőgazdasági területeket. A Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság azt kifogásolta, hogy a hódok visszatelepítésével kapcsolatban álláspontjuk szerint nem készültek megfelelő hatástanulmányok.
Mit tehetünk, hogy ne okozzanak kárt?
- A hódok kártételének visszaszorítása nem egyszerű feladat, hiszen természetes ellensége aligha akad (pl. farkas). A szakemberek véleménye szerint a folyóparti cserjés területek megőrzése kulcsfontosságú, mert így fadöntés nélkül is friss hajtásokhoz juthatnak az állatok.
- A folyóvizek partszakaszainak 10-20 méteres környezetében nem érdemes mezőgazdasági tevékenységet folytatni, különben a hódkár elkerülhetetlen lesz.
- Bizonyos engedélyek megszerzésével akár vadászni is lehetne rájuk, de amellett, hogy nem gazdaságos tevékenység, még a társadalom nagy részének nemtetszését is kiváltaná. Vas megyében volt már példa ilyen engedélyek kiadására: árvízvédelmi okból, a vis major helyzetre hivatkozva kérvényezték a hódok számának csökkentését.
- Szintén lényeges, hogy miután kidöntött egy-egy fát, nem érdemes elvinni, hagyni kell, hogy "feldolgozza", különben újabb fadöntésre kényszerül.
- A szakemberek megpróbálkoztak már a "hódgáton" átvezetett csővel is, amely szabad átjárást biztosít a folyóvíznek: a hódok ugyan újraépítik az elbontott torlaszt, de a csővel nem tudnak mit kezdeni, azt békén hagyják. Egy ilyen rendszer kiépítése azonban drága. Nem mindenhol jelenthet megoldást ez az eljárás sem: ahol a hódrágás okozza problémát, ott ez sem segít.
- A fák körbehálózása is megoldás lehet, de teljes folyópartszakaszok faállományának védelme ilyen módon irreálisan munkaigényes és költséges lenne.
