Arról, hogy miért károsak az idegenhonos halfajok a hazai vizeinkben, itt olvashatsz, az alábbiakban pedig a törpeharcsáról lesz szó, amelynek húsa ugyan ízletes, az itthoni egyedek méretei azonban meg sem közelítik Észak-Amerikában őshonos fajtársainak méretét, és ha elszaporodik a vizekben, lehetetlen megszabadulni tőle. De nemcsak a horgászoknak okoz kellemetlenségeket a törpeharcsa, hanem a vizek élővilágában is hatalmas károkat tud okozni.
Miért nincs helye a törpeharcsának a hazai ökoszisztémában?
Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes elmondta, hogy a törpeharcsának miért nincs helye a hazai ökoszisztémában.
Az idegen fajok behurcolása az ökoszisztémába az emberiség természetkárosító hatásai közül a legvisszafordíthatatlanabb. Az egyszer már megtelepedett jövevényfajok legtöbbje utólag kiirthatatlan.
A halközösségek vízhez kötöttségük miatt sokszor zártabbak és sebezhetőbbek, mint a szárazföldi ökoszisztémák gerinces fajegyüttesei. Bennük akár az őshonos fajok is okozhatnak inváziószerű egyensúly-felborulást túltelepítésük esetén. De a legnagyobb károkat a véletlenül vagy szándékosan behurcolt idegen fajok okozzák.
A törpeharcsa kiváló példája annak, hogy miért hatalmas hiba behozni másik földrészről egy idegen fajt. Nagy tömegben elszaporodva szinte lehetetlenné teszi a horgászatot: minden csalit felvesz, minden etetést ellep.
Magas fehérjeigényű hal, amely a tömegessége révén jelentős mennyiségű ikrát fogyaszthat el.
Bizonyos kisebb tavakban annyira tömeges lehet, hogy a milliónyi egyed oxigénfelvétele is hiányállapotokat idézhet elő.
Igazi természetes predátora itthon már ivadékkorban is kevés van, hiszen a törpeharcsa szúrós mell- és hátúszóit kevés hal vagy madár küzdi le.
Korábban sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert bár eredetileg a ma barna törpeharcsának (Ameiurus nebulosus) nevezett halat hústermelési céllal hozták be Észak-Amerikából, de Európában kisebbre nőtt meg, és ezért a kezdetektől nehéz volt a piaci hasznosítása. Ezért is érthetetlen a még kisebb fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) Olaszországon keresztül történő behozása 1980-tól. Ma már leginkább ez a faj borítja el a vizeket.
Védekezés, gyérítés
A törpeharcsa elleni védekezésről több tévhit kering, melyek közül az egyik leggyakoribb és legkárosabb az, hogy célszerű lenne behozni ide a természetes ragadozóit is, például a pisztrángsügért. Csakhogy ez a hal még károsabb az őshonos ökoszisztémára, ugyanis kétéltű-specialista, tehát először a békákat, ebihalakat, gőtéket irtja ki a vízből, és ezután is szívesebben táplálkozik pontyfélék ivadékaival, mint törpeharcsával.
Egy tógazda szintén észak-amerikai pettyes harcsát óhajt a tavába telepíteni a törpeharcsák visszaszorítására, de kérdés, hogy akkor hol lesz a folyamat vége.
Aki ragadozó hal telepítésével szeretne védekezni a törpeharcsa ellen, annak a hazai szürkeharcsa javasolható, amely őshonos ragadozóink közül a legtöbb törpeharcsát fogyasztja.
A törpeharcsa gyérítésének fontosságát egyre több horgászati kezelő ismeri fel, ezért a horgászszövetségek sorra indítanak különféle törpeharcsa-gyérítő programokat.
Forrás: halazin.hu
Indexkép: Shutterstock
