Pedig valamikor részben vadászattal teremtette elő az ember a mindennapi táplálékot, napjainkra azonban sokak számára nagyon távoli és elítélendő ez a tevékenység. Ez alól remélhetőleg a mezőgazdászok kivételt jelentenek, mert ők általában a saját bőrükön érzik, sőt, nagyon is húsbavágóan tapasztalják, milyen az, ha túlszaporodik a vad, vagy a helyi vadásztársaság elhanyagolja a vadkár-elhárítást.
A vadászat létjogosultságára és a vadászok szerepére világít rá részletes tanulmányában Korecz Márk, a Vadászblog szerzője.
A szakember azt írja: rengeteg ember él elszigetelve a valódi természettől, és mivel nincsenek benne a körforgásban nap mint nap, hajmeresztő gondolataik és elveik támadnak a vadászattal és a vadászokkal kapcsolatban. Idealista, urbanizált emberi elképzelés, hogy a természetben létezne valamiféle egyensúly, ha az ember nem avatkozna be. Ez esetben ugyanis az állatok elszaporodnának, felélnék a környezetüket – ezzel az embernek is kárt okozva –, majd a túlszaporodott állomány saját magát is tönkretenné. Nőne a versengés a túlélésért, csökkenne az egy állatra jutó élelem mennyisége és minősége, nőne a stressz, megjelennének a paraziták, vírusok, csökkenne az állomány egészsége, a reprodukciós képessége, majd elkezdene összeomlani, hogy aztán kezdődhessen elölről. A növényevőkkel egyidejűleg a ragadozók is elszaporodnának, aztán egy idő után már azok is túl sokan lennének és azok is elkezdenének összeomlani. És ez így ingadozna évszázadokon át.
Ha nem lenne a vadászat, a vadállomány oly nagyra nőne, hogy önmagát élné fel – fotó: pixabay
Csakhogy ott az a 7 milliárd ember, aki egyszerűen nem engedheti meg, hogy ez így menjen. Ugyanis az ember évezredek óta beleszól a természet működésébe. Csupán annyi történik, hogy ma már ezt tudatosan teszi. A vadászat a természetvédelem egyik fontos alapköve, a vadgazdálkodás pedig fenntartható, környezetkímélő, és egyben hasznos és jövedelmező ágazata egy ország gazdaságának.
A vad haszonállat – ezt a kijelentést meg kellene emészteni. A vadászható vadfajok ugyanolyan haszonállatok, mint a marha vagy a csirke, annyi különbséggel, hogy szabadon élnek és sokkal egészségesebbek. A veszélyeztetett, védett fajok más tészta, de azokra nem is vadásznak. Ám a vaddal nem csak lehet gazdálkodni, hanem kell is. Az, hogy a vad cuki, meg ártatlan, csak a városi ember képzelgése. Valamiért az ólban tartott sertésről és a ketrecben tartott csirkéről nem gondolja ezt senki. Az őzgida, a csíkos malac és a nyuszi cuki, a cserebogárpajor, a vízisikló, a keresztes pók, vagy a lakásba bemászó poloska meg undorító. A róka cuki, de csak addig, amíg be nem jön a városba, és a kutyát megkergető aranysakált sem szeretjük. A vaddisznó is csak addig cuki, amíg csíkos és a tévében látjuk, de amikor kondában bejön a budai, vagy a balatonfelvidéki kertekbe, feltúrja a gyepet és a kiskertet, felborogatja a kukákat, éjszaka pedig nem mernek miatta az emberek kimenni az utcára, akkor a cuki csíkos malac már a múlté. A "cukiságot" és az "undorítóságot" csak mi magunk, emberek találjuk ki! Mi kreáljuk ezeket a fogalmakat a saját, pillanatnyi világnézetünk szerint. A természetben nincs ilyen! A természetben tápláléklánc van, élőhely van, túlélési és szaporodási ösztön van. Ennek része az ember is. Az összes többi, amit ehhez társítunk, kitalálunk az állatok megszemélyesítéséről, jogairól, és így tovább, csupán emberi képzelgés.
A grafikonokból látható, hiába nő évről-évre a vadászok száma, a vadpopulációk nagysága nemhogy csökkenne, inkább drasztikusan emelkedik – forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár (ova.info.hu)
A vad tehát egy haszonállat, amivel gazdálkodni kell, és óvni kell, tudatosan, a természet törvényeit, a vad élőhelyének, környezetének és fajának jellegzetességeit, illetve az ember, mint a Földön domináns faj saját érdekeit szem előtt tartva. Ezeket kell a vadászatnak összehangolnia úgy, hogy "a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon". Értsd az a 7 milliárd ember is életben maradjon (lakóhely, élelmezés, munka, ipar, mezőgazdaság stb), és a természet is egyensúlyban maradjon (vadállomány, erdők, védett állatok). Mivel az ember évezredek óta alakítja a bolygót, így felelősséggel tartozik érte. Amióta modern ember él a Földön, azóta egész egyszerűen nem áll módjában elengedni a gyeplőt. Nem teheti meg. A gyeplőnek pedig része a vadászat is, ha tetszik, ha nem.
Csányi Sándor elismert vadbiológus, agrármérnök, egyetemi tanár (aki mellesleg vadász-erdész családból származik) szerint tévhit, hogy az ember valamikor is harmóniában élt a természettel, és sosem volt olyan, hogy a természet egyensúlyban volt. Az ember mindig is alakította a természetet, az állandóan változó, dinamikus rendszert, ami egyensúlyra törekszik, de sosem éri el azt. Ezt pedig az embernek muszáj kontroll alatt tartania, máskülönben a saját környezete, megélhetése forogna kockán. Hétmilliárd ember él a Földön és szeretne életben maradni, ezzel nem lehet mit kezdeni, csak tudomásul venni.
"A vadgazdálkodás sokkal több a vadászatnál, az élőhely fenntartását, javítását, a fajok megmaradását segítő tevékenység, és a vadászat ennek egyik eszköze. Ahhoz, hogy a vadállomány létszámát elfogadható szinten tartsuk, szükség van a puskára, mint eszközre." – mondta egy helyütt.
Vadászat mindig is volt, az embernek kellett a táplálék – fotó: pixabay
S akkor pár szót a vadászat és a mezőgazdaság, vagy ha úgy jobban tetszik, élelmiszer-előállítás kapcsolatáról. A vad megélne a kukorica nélkül is, de az állatok nem ostobák. Ha tálalva van 30 hektáros táblákban a kaja, akkor nyilván nem fognak küzdeni az erdőben a nehezebben felkutatható táplálékkal, ahogy egyébként tennék. Bevetik magukat a kukoricába és ott is élnek, amíg le nem aratják. Gondoljunk bele, mi lenne, ha mi kolbászerdőben laknánk...? Szóval ne úgy gondoljunk erre, hogy jaj, szegény disznónak is ennie kell. Hanem úgy, hogy amit az ember magának megtermel élelmet, azt a vad is előszeretettel fogyasztja, és ez olyan mértéket tud ölteni, amire átlag ember nem is gondolna. Ha ilyen bőséges az élelem, akkor erősödik az állomány, szaporodnak és még többen lesznek, még többet fognak megenni. A gazda, aki ebből él, ebből tartja el a családját és neked, meg nekem termeli meg a gabonát, hogy legyen a boltokban kenyér, liszt, meg napraforgó étolaj, szóval ő meg milliós károkat szenved. Illetve szenvedne, ha a vadászok nem fizetnék ki neki a vadkárt, vagy nem tartanák kontroll alatt a vadállományt.
Azt pedig, hogy az állományból éves szinten hány darabot ejthet el egy-egy vadászatra jogosult, központilag, államilag, vadbiológusok és más szakemberek közreműködésével határozzák meg. Túllépni a számokat nem lehet, ha pedig rendre kevesebbet lőnek adott évben, akkor a következő évben kevesebb kilövést kapnak. A kilövési számokat természetesen úgy határozzák meg, hogy az a vadállományt minőségében ne károsítsa, fenntartható legyen, és meg tudjon újulni évről évre.
A fent említett kilövési tervek minden évben annyira óvatosak, hogy mára a szarvas- és a vaddisznóállomány is brutálisan elszaporodott. Szóval a vadászok nem hogy mindent lelőnek, hanem épphogy túl keveset lőnek.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a vadászok közt is vannak gyarlók, vannak mértéktelenek, de ez emberi hiba, és nem a vadászat hibája. Az, hogy a vadgazdálkodás időnként nem úgy sikerül, ahogy kellene, az is rossz szakmai döntések eredménye, és nem összességében a vadászat hibája, vagy létjogosultságának, pontosabban annak hiányának záloga.
A vadászok is hibázhatnak, pont mint az átlagemberek.
